Mivel képtelen voltam eldönteni, hogy a csehszlovák táskalemezjátszó, vagy az A4Tech joystick legyen a következő boncalany, a határozatlanságom felett érzett mérgemben hoztam hozzájuk a pincéből egy harmadik tételt.

   Ezt a lemezjátszót igazándiból csak azért kezdtem el körbefényképezni, hogy legyen mi alapján elneveznem a cikket, ami végül odáig fajult, hogy a dobozt teljesen körbefényképeztem, ami mondjuk egyáltalán nem volt baj.

   Ez szegénykém azért ilyen koszos, mert lomtalanításkor találtam. Na jó, attól, hogy kidobták, attól még nem kellett volna így kinéznie. Ami a megtalálásában meglepő volt, az nem az a tény, miszerint találtam egy lemezjátszót, hanem az, hogy úgy találtam, hogy közben ott keringett a kupacok körül a brazil gépsor. Mikor a lemezjátszót a fűből felvettem, mindjárt megéreztem (szó szerint), hogy miért én nyertem meg. Mármint érzésre ez a készülék egy közel nulla súlyú műanyag kacat, vagyis a fémgyűjtők számára egy teljesen értéktelen holmi.

   Néhány nap elteltével, mikor végre sikerült a pincében eljutnom ahhoz a polchoz, ahol a két gép közül kilógó színes valamit a szintén lomtalanításkor talált, vagyis számomra értéktelen hanglemeznek sejtettem, nem kicsit sértődtem, meg, mikor az Balázs Laci szomszédom szovjet sztereó magnójának használati utasítása volt. Idővel persze a lemez is előkerült, ráadásul mindjárt két csomag. No nem mintha a lakásban nem lenne a szekrény tetején egy rakás lemez...

   Most, hogy a pincéből már a lemezeket is felhoztam, meg persze a csehszlovák lemezjátszót is megbontottam, az egész miskulancia egyszerre nyomja a polcot. Mindeközben a lelkemet az a kérdés nyomasztja, hogy ezek ugyan mégis mikorra fognak innen eltűnni? Mármint az utóbbi napok semmittevésének tükrében mikorra. Oknak az újabb halasztásra ott volt mindjárt az, hogy mikor tegnap este lefeküdtem, akkor még semmi baja sem volt a derekamnak, most meg folyton belenyilall, de ettől még egy nulla súlyú lemezjátszó szétszedését elhalasztani...
   Mivel nem tudtam magammal dűlőre jutni, nyitásképp üléspozíciót váltottam. Mármint megcseréltem a kárpitozott széket a térdeplővel. Mikor ez nem igazán használt, akkor nekiálltam és felporszívóztam az egész lakást, gondolván majd a mozgás rendbe hoz. Ez ugyan nem történt meg, de legalább lendületbe jöttem.

   Hogy a lemezjátszó valaha használatban volt, azt kiválóan mutatja a gombokról lekopott króm. Persze tudom, hogy az nem króm, hanem szintén műanyag, de attól még tisztára úgy néz ki, mintha króm lenne.
   Mivel a kopás gyanúsnak ítéltetett, hogy mégsem az, rámentem a gombokra egy törlőronggyal. Jól sejtettem a dolgot! Mármint a kopásnak nézett részeket sikerült a gombokról letörölnöm. Mindezt úgy, hogy néhány napja a vizes szivaccsal egyáltalán nem finomkodtam!

   Mármint arról van szó, hogy a kart mozgató mechanika a beállított sebességből tudja, hogy hova kell tennie a kart (kislemez, nagylemez), miközben léteztek 45-ös fordulatú nagylemezek is. Na ilyenkor kellett az előlapi gombot benyomni.

   Nem tudom, hogy került a lemeztányér tengelyének tövére az a fekete mocsok, az elkövetőnek azonban őszintén kívánom, hogy nőjön köröm a pöcsére! Mármint épp az előbb sikerült kivégeznem egy a minap elővett teljesen tiszta törlőrongyot. Arról már nem is beszélve, hogy háromszor mostam kezet mire rájöttem, hogy mi fog össze folyton feketével. Az fog, mármint következni, hogy a fogós szíja miatt a négysebességes Philips magnót a pincei asztalon fogom szétszedni. Már ha egyszer tényleg leürül az az asztal. Egy másik olyan magnó, amit igen nagy valószínűséggel szintén a pincében fogok szétszedni, az a Kometa 201-es, csak azt nem a málló szíja, hanem a rettenetes súlya miatt nem fogom felhozni!

   Hogy a lemezjátszó plexi tetejét a megmentésre érdemesnek ítélt alkatrészekkel a heverőmön helyeztem el, az a ragadós fekete mocsok tükrében nem vall ép elmére. Ez utóbbi állapot lehetősége velem kapcsolatban eddig persze még csak fel sem merült! Az viszont nemhogy felmerült, de ekkor már már eldöntött tény volt, hogy ez a nem annyira kissé, mint inkább mára már nagyon is koszlott lemezjátszó végül a kukába kerül.

   Az a szörnyű szögű, majdnem 90 fokos törés a tűtartó csövön, az egy a fűből felszedett lemezjátszó esetében szerintem nem annyira meglepő, mint az a másik tény, hogy egy dinamikus, vagyis már modern és relatív jóféle pickup egy ilyen megfordítható tűt kapott. Az persze lehet, hogy ez a tű már rég nem az eredeti.

   Ez szegénykém nem azért értéktelen, mert műanyagból van, hanem mert szétmállott a szíja. Egy új szíj beszerzésének esélye azért nulla, mert erről a lemezjátszóról az interneten mindössze két oldalt találtam, és azok is csak árulták. Mármint a komplett lemezjátszót. Én mondjuk nem fogom árulni. Már csak azért sem, mert már elárultam, hogy néhány percen belül a kukában végzi.

   A lemezjátszónak az interneten amúgy azért néztem utána, hátha megtalálom a kapcsolási rajzát, amiből majd jól kiderül, hogy ez itt csak a vezérlés a kétféle fordulatszám miatt mindenképp szükséges szabályzóval, vagy egyben RIAA korrektor is, amit körbevágva újrahasznosíthatok. No nem mintha lennének ilyen irányú terveim...
   Ekkor belegondoltam, hogy ha ezzel, meg persze a csehszlovák társával végzek, akkor már nincs is több bemutatni való lemezjátszóm, ami ugye a haladást nézve minimum örvendetes. Mikor már épp kezdtem volna némi megelégedettséget érezni, akkor egyből beugrott, hogy a Karcsi barátom által elfűrészelt lemezjátszó nemhogy még mindig ott van a pincében, de még úgy el is lett dugva, hogy még csak nem is látszik! Mikor az Orion AG 604-es lemezjátszós rádió, valamint az ekkor még szintén bemutatatlan Tesla NZC 420 is eszembe jutott, akkor persze, hogy újra magával ragadott az "ennek a rengeteg szétszedésnek sosem lesz vége" hangulat.

   Mégis miért kellett a pickup irányából érkező vezetékeket szétnyigázni? Amúgy a feleslegesnek tűnő rövidzárt megtekintve, valószínűleg azért, hogy a lemezjátszó mindkét csatornája szóljon.

   Csak aztán megtaláltam ezt a rengeteg karcot, amiket hiába néztem, végül nem sikerült kiderítenem, hogy mégis mi ok lehetett az elkövetésükre. Sok energiát persze nem fordítottam a kutatásra.

   Mivel képtelen voltam eldönteni, hogy a RIAA panel megmaradjon így egyben, vagy csapjam szét, a panel végül egyben maradt. Ez persze valószínűleg csak a következő panelszétcincálási akciómig lesz így, ami akkor lesz, mikor újfent ráunok a már mindent elborító panelekre.

   Ha lenne hozzá rajzom, vagy legalább egy kevéske akarat a kimentésére, akkor leszabhatnám az egészről a RIAA korrektort tartalmazó részt. A balra látható kapcsoló amúgy a RIAA korrektort kapcsolja ki vagy be a jelútból. Erre a funkcióra akkor van szükség, ha az erősítőnknek csak vonal, vagy csak RIAA korrektoros szabad bemenete van.

   Végül már ahhoz sem maradt elég erőm, hogy a csehszlovák lemezjátszóba belenézzek, pedig ekkor még csak kora délelőtt volt. Az ugyan igaz, hogy ekkor épp egészen jól álltam a terveimmel, de attól még nem kéne a dolgokat folyton halogatnom. Szóval ahogy mindig is mondani szoktam magamnak: Hajrá Géza! Különben tényleg sosem fogynak el a bemutatatlan lemezjátszók...