Miután az előző napi szétszedéshez megírtam a szöveget, elmémben a szokásos "melyik legyen a következő tétel" dilemmát morzsolgatva álltam a csak nagyon lassan változó lomkupac előtt. Hogy mégiscsak innen vegyek el valamit, azt úgy szoktam magamnál elintézni, hogy vagy megígérem magamnak, vagy keresek valami annyira taszítót, amiről aztán gyorsan lepattanok.

   Jelen esetben ez volt az a másik olyan pont, amit záros határidőn belül rendbe kellett volna tennem, mert már igencsak közelgett a fűtési szezon, ez meg ugye mégiscsak a tűzifás szekrény. Persze semmiből sem tartana kipakolni innen azokat a kacatokat, amiket azért raktam be, hogy még csak ne is lássam őket, csak ugye attól már megint hogy nézne ki a lakás?
   Amúgy a múltkor volt már némi haladás, hiszen simán elvettem innen az egyszer használt konyhai szeletelőt, azonban a zöld és az Anita mérleg most még valamiért nagyon taszít. A "most még", az megelőlegezése annak, hogy ez legközelebb talán már nem így lesz.
   Újabb néhány percnyi ácsorgást és jövőtervezést követően, mikor már majdnem kivettem a zöld mérleg alól a mini varrógépet, mondván azzal jócskán csökkenteni lehetne a kupac magasságát, megláttam a felső polcon (na ja, mintha el lenne dugva) a fürdőszobába szánt csaptelepet, amiről végül tényleg lepattantam. Mármint azért, mert nem igazán szeretek vizet szerelni.

   Egy annyira egyszerű dolgot viszont, mint mondjuk ez a mindössze húsz centis vonalzóba épített számológép, azt valahogy már jobban szeretek. Ezt az aranyos kis eszközt amúgy nemcsak azért vettem meg, mert jópofának találtam, valamint mindössze egy százasom bánta, hanem azért is, mert mindig is szerettem volna egy a szokásosnál rövidebb vonalzót. Ez kérlek annyira igaz, hogy bár mindig volt a kezem ügyében hosszú, attól én még legsűrűbben a kedvenc, egy hosszú példányból letört tíz centis darabot használtam.

   Mármint azért nem szerettem a szabvány méretű vonalzókat (lásd alul), mert azoknál az általában babra munkáknál, mint amilyenekkel régebben múlattam az időt, a harminc centis hossz leginkább csak útban volt.

   Csak a vonalzót hátulról bámulva jöttem rá, hogy a kétoldali osztások azért nem stimmelnek, mert míg az egyik metrikus, addig a másik angolszász léptékű. Eddig mondjuk még sosem számoltam colban, és valószínűleg ezután sem fogok. Mikor rájöttem, hogy a skálabeosztás egy colt tizenhat felé oszt, akkor pláne biztosra vettem, hogy a vonalzó azon oldalát semmire sem fogom használni. Mármint ha valaki olyat mer nekem mondani, hogy hétnyolcad col, ami amúgy a vonalzón tizennégy osztásnak felel meg, akkor azonnal elszaladok!

   Bár korábbi terveimben még az szerepelt, hogy mielőtt nekiállnék szétszedni, kiveszem belőle az elemet, leolvasom a számát, veszek belőle egyet a piacon, és majd azzal, illetve a vonalzóval egyáltalán akkor próbálkozom, ez végül nem így lett. Mármint az "új elem vásárlása" című feladat valahogy feledésbe merült.

   Ha csak úgy egyszerűen bekapcsolom, már akkor is látszik az első nulla különböző tónusú szegmensein, hogy valami nagyon nem stimmel, amit amúgy még ki is ír. Mármint az error felirat egyértelműen azt jelzi, hogy valami baj van.

   Amennyiben csupa nullákat ütök be, akkor kitűnően látszik, hogy mely szegmensek közös meghajtása hiányzik. Ha csak annyi a hiba, hogy koszos lett, vagy félrecsúszott az LCD panel és a nyáklap közötti áramvezető gumicsík, akkor az a hiba javítható.
   A számológép ugyan nem látszik különösebben koszosnak, de attól még simán belefolyhatott mondjuk kóla, ami aztán megette az áramvezető panelcsíkokat, mely hiba viszont már nem javítható valami könnyen.

   Hogy nem vettem a piacon LR1130-as gombelemet, az annak fényében, hogy a számológép esetleg javíthatatlan, ha csak puszta feledékenység volt is, de attól még helyes "döntésnek" bizonyult.
   Hogy azt mégis hogyan csináltam, hogy a vonalzót a piacon megnéztem, megvettem, hazahoztam, majd a pincében és a lakásban is ide-oda rakosgattam, de még csak meg sem próbáltam bekapcsolni, azt mondjuk nem értem. Mármint ennél azért kíváncsibb szoktam rá lenni, hogy mit vettem.

   Kicsit jobban megnézve viszont már igen. Mármint nagyon úgy tűnik, hogy az elektronika és a kijelző közötti hajlékony átvezetés rögzítése adta meg magát, ami amúgy vagy végig felvált, vagy egyszerűen csak már eleve egy bizonytalan kötést adó celluxos ragasztás volt.

   Bár nem adott rá semmi különösebb okot (mármint nem igazán volt koszos), attól én még - kedvenc szokásomhoz híven - alaposan elmosogattam. Ha nem tudom megjavítani, ez a lépés még akkor is szükséges volt. Mármint csak nem teszem már be a vonalzót a fiókba piszkosan.

   A szerző pedig ihletet. Mármint azon kérdés megválaszolására, hogy mégis mi a csudáért volt elől a vonalzó. Amúgy a dobozban található próbapanelen fityegő alkatrészeknek szeretnék tervezni egy saját panelt. Ha ezt megtenném, és persze a panelt el is készíteném, az sokat lendítene a csiszolómalom 1.0 című projektemen, amiből persze nemcsak a sebességszabályzó hiányzik, hanem - igencsak sajnálatos módon - a teljes mechanikai váz is.

   A hibakeresés közbeni nyomkodás végül oda vezetett, hogy a fólia a kijelzőről egyszer csak teljes hosszában levált, ami persze végképp megpecsételte szegény számológép sorsát.

   Mivel amit jobbra lent látni, az bizony szakadás, bár jópofa lett volna a fiókban egy számológépes vonalzó, a panel és az LCD kijelző közötti összeköttetést még csak meg sem próbáltam helyreállítani.

   Biztos létezik rá valami megoldás, csakhogy az az én eszköztáramban nem szerepel. Arról már nem is beszélve, hogy a befektetett munka értéke biztosan több lenne, mint egy új, vagy legalább még működő vonalzó ára, ami amúgy az adott pillanatban 584 Ft volt. Mármint ennyibe kerül egy ilyen vonalzó.

   A már majdnem üres munkalapból pedig az derül ki, hogy a szerző hiába jutott el már többször is a majdnem készig (mármint a teljesen leürített munkalapig), valami mindig közbejött. Most például azt szeretném, ha a jobbra hátul látható doboz tartalmának megtekintése helyett, inkább a paneltervezéssel, mint közbejött feladattal foglalkoznék, nem pedig a... És akkor itt már megint elakadtam, mert időközben valahova elkeveredett a következőnek idekészített boncalany, amiről nemcsak azt nem tudtam, hogy merre lehet, hanem már eleve az sem ugrott be, hogy mégis mi lehet az...