Hogy van valami dolgom ebben a sarokban, arra ugyan a délutáni szunyókálást követően is emlékeztem, arra azonban már nem, hogy ez mégis mi lenne. Mivel már rég megigazítottam a mélyszekrény zárját, levágtam az éjjeliszekrényből, kipofoztam rá egy telefont, megmutattam az apukám által készített éjjeli lámpát, és még a rekamiét is újrahangoltam, tényleg el nem tudtam képzelni, hogy a minap mégis miféle itt elvégzendő feladatot sikerült magamnak kitalálnom.

   Végül sikerült rájönnöm, hogy anyám telefonjának töltőjét kell egy kicsit közelebbről megtekintenem, mert a töltés a múltkor csak némi piszkálásra volt hajlandó megindulni. Ezt a történetet anyám úgy mesélte el, hogy miután egy kicsit megmozgatta a dugót, egyből mozgásba lendültek a telefon kijelzőjén a töltést jelző apró pálcikák.

   Ez a projekt, ez kérlek hiába ennyire kis ívű, hiszen épp csak bele kell néznem az apró dobozba, ennek ellenére az első napon csak odáig sikerült vele eljutnom, hogy levágjam a felesleget a hosszú kábel összefogatására gubancolódás ellen bevetett kötegelőből.

   Aztán már mindjárt másnap délután, mikor a fejemet épp nagyban azon törtem, hogy mégis hol lehet a virágállványra tekert futónövény harmadik vége (az ugyanis három szálból áll), egyszer csak kiszúrtam az állványról lógó kábeleket.

   Valamikor ekkor kezdtem el azt játszani, hogy az előszobai papucstartó tetején (megjegyzem abszolút indokolatlanul) állomásoztatott tekercselőgép számlálóján mindannyiszor nyomtam egyet, ahányszor csak sikerült meglátnom a lakásban egy még mindig bemutatatlan boncalanyt. Miután a 31-es számig eljutottam, majd rájöttem, hogy egy csomó mindent észre sem vettem (pedig amúgy nagyon is szem előtt vannak), gondoltam a számolgatás helyett inkább gyorsan szétszedek valamit, ami ugye bárhonnan nézve is mínusz egyet jelent. Na jó, ha onnan nézem, hogy már mennyi mindent szedtem szét, akkor plusz egyet.

   Kezdetben ugyan nem igazán értettem, hogy ez meg mégis miért van ráírva, de aztán idővel beugrott, hogy ezt a feliratot valószínűleg még a melóhelyen kapta, hogy az elosztóba sorban bedugott töltők közül könnyebb legyen a kollégáknak a telefonjukhoz szükséges típust kiválasztani.

   A múltkor a piacon találtam egy ilyen töltőt, csak úgy egyszerűen otthagyva, de nagyon erős voltam, és nem hoztam el, amit most azért már egy kicsit bánok. No nem mintha nem lenne telve velük a pincében két hatalmas polc...

   Ezzel a másikkal pedig a belső ér épségét ellenőrzöm. Jelentem a kábel mindkét ága ép, vagyis nem ezzel volt a hiba. Lehetett kontakthibás a csatlakozó, például egy a ruhazsebből odakeveredett szösztől, de akár még az is előfordulhatott, hogy anyám a töltőt nem dugta be tövig a konnektorba.
   Miközben én a kábel ereit vizsgáltam, a multiméter egyre furább hangokat adott ki magából. Mármint nem úgy szólt, mint ahogy azt megszoktam, hanem egyrészt zörögve, másrészt valamivel interferálva. Míg a zörgésre az adott okot, hogy valami berezonált a műszer dobozában, addig az interferenciát a konyhai ablakon keresztül beszűrődő porszívó hallatta sípolás okozta.

   Miközben nagyban a töltővel foglalatoskodtam, a számítógép feldobott a jobb alsó sarokba egy ilyen üzenetet. Bár oda van írva, hogy "letöltés kész", ráadásul a szövegbuborék egyértelműen a torrent kliensre mutat, nekem akkor is csak annyi jutott el az agyamig, hogy OSS 117 Rio nem válaszol (ami amúgy egy film címe), mely üzenetet azért volt számomra meglepő, mert semmi ilyesmi nevű programot nem indítottam el. A film amúgy egy James Bond paródia akart lenni, de annyira borzalmasra sikerült, hogy a megtekintése még háttérzajnak is durván lefárasztott.