LED kijelzős karóra
(bumfordi példány)

   Sokszor van úgy (megjegyzem szerencsére), hogy hetekig nem veszek a piacon semmit, amiért amúgy meg is szoktam magamat dicsérni. Mármint olyankor érdemlek dicséretet, mikor a meglévő valóban rettenetes mennyiségű kacatomhoz sikerül a piac elképesztő felhozatalából semmit sem hozzáadnom. Na most ha nem ez van, akkor az, hogy egyrészt képtelen vagyok a lomoknak ellenállni, másrészt olyan olcsón adják őket, hogy már csak a puszta áruk miatt is veszek valamit. Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy most épp valamiket. Ez szinte mindig olyankor szokott bekövetkezni, mikor vesztemre összeakadok az "ötvenivel" nénivel, aki ugye - már csak a nevéből kitalálhatóan is - mindent 50 forintért ad.
  
Három tétel nem az ötvenivel nénitől származik. A mini tripod 100 forint volt, a kombinált fogó 200, a körfűrészfeltét 500, míg a maradék hat tételért - persze már az ötvenivel néninek - mindössze 300 forintot fizettem.
  
Azt a távirányítószerű valamit az érdekessége miatt vettem meg, a légkürtöt pedig azért, mert a sajátom az idők folyamán valahova elkeveredett. A projektor biztosan hibás (nincs benne izzó), a fekete folt egy napelemes powerbank (ebben mondjuk nem vagyok egészen biztos), a banándugós vezetékekkel körbetekert valami egy műszer (talán valami komolyabb TTL szintvizsgáló lehet), a jobb alsó sarokban pedig a ma, vagyis ebből a beszerzésből elsőként feldolgozásra kerülő LED kijelzős karóra látható.

 

 

Akár működik, akár nem, boncalanynak mindenképp megteszi. Karórának mondjuk
már nem igazán, ugyanis hiányzik róla a valaha előlapként szolgáló piros plexi.

 

 

   Bár részemről szeretem (már inkább csak szerettem) a túlméretezett karórákat, de egy ekkora dögöt ma már azért nem viselnék. Ez méretre még annál is nagyobb, mint a múltkor bemutatott LED-es számológépes.

 

 

Hogy LED-es, az számomra ebből a látványból derült ki.

 

 

   Az óra hátlapját megtekintve pedig az derült ki, hogy a gyártója nem merte érte vállalni a felelősséget. Akarom mondani, nemhogy a gyártó neve, de egyenesen semmiféle felirat sincs rajta.

 

 

   Az órát vezérlő nyomógombok nem süllyesztve vannak az óra házában, hanem direkt kiemelve. Az mondjuk igaz, hogy stílusban illenek az óra formájához és méretéhez, csakhogy az is, hogy ezek biztosan mindenbe beleakadnak, ami csak a közelükbe kerül.

 

 

Részemről karórában még sosem láttam 2032-es elemet.

 

 

Beázási nyomok ugyan nem láthatók, de ennek a konstrukciónak
- bármiféle szigetelés híján ugye - közel nulla lehet a vízállósága.

 

 

Bár nem célom az óra tönkretétele, de gondoltam gyorsan kipróbálom,
mielőtt még sikerül neki ártanom valami óvatlan cselekedetemmel.

 

 

   Erre fel - a két oldalról látható apró vállak miatt - már eleve ki sem lehet belőle venni az elemet. Valamint itt említeném meg, hogy az elemet a helyén nemcsak a vállak tartják, hanem a ráragasztott apró szivacsdarab is, amit egy esetleges elemcserekor már csak a vékonysága miatt is (nincs számára valami sok hely) nehéz lenne pótolni. Amennyiben az öntapadós szivacsdarabka nem támaszték, hanem mint szigetelés szerepel (mármint a hátlaptól és elektromosan), na az azért tényleg nem vet valami jó fényt erre a konstrukcióra.

 

 

Az viszont egy ügyes megoldás, hogy az óraszerkezetet a két csavaron
túl négy ilyen beakadó, de azért kiakasztható pöcök is összetartja.

 

 

Bár vannak rajta helyek SMD alkatrészeknek, de
csak az időalapot szolgáltató kvarc lett beültetve.

 

 

Ezen az oldalon pedig csak a fekete paca alatti IC és a LED-ek vannak.

 

 

   A LED-ek ráadásul tokozatlanok, ami szó szerint azt jelenti, hogy nincs házuk. Vagyis ha a panel ezen oldalán az ujjammal akár csak egyszer is végigsimítok, akkor azzal az óvatlan mozdulattal már meg is semmisítettem a LED-ekhez vezető vékony huzalokat. Ez egészen biztos, mert egyszer már csináltam ilyet.

 

 

Ezek a kivágások adják meg az egyes szegmensek formáját.

 

 

   Ez az óra azt az érzést kelti bennem, hogy szó szerint egyszer használatosnak készült. Mármint azért, mert az elem - meglepő módon - erről az oldalról sem bizonyult kiszedhetőnek. Én persze kifeszítettem a helyéről, de közben vészesen görbült a műanyag. A jobbra fent látható apró rugó amúgy az elemtartó pozitív kivezetése.

 

 

Az elem feszültsége - az eredeti három helyett - már csak 0,12 volt.

 

 

Bár megpróbáltam egy még jó elemet beleerőltetni, ez
azonban a két apró váll miatt hátulról nem sikerült.

 

 

Mire fel labortápból adtam neki 3 voltot. Természetesen nemcsak ennyit tud, hanem
működik is, de az idő pontos beállításával már nem álltam neki szórakozni.

 

 

Ez csak akkor fog előkerülni a pincei karórás dobozból, ha valami csoda folytán
egyszer csak szükségem támad egy LED kijelzős óramodulra. Vagyis már soha.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.