Sokszor van úgy (megjegyzem szerencsére), hogy hetekig nem veszek a piacon semmit, amiért amúgy meg is szoktam magamat dicsérni. Mármint olyankor érdemlek dicséretet, mikor a meglévő valóban rettenetes mennyiségű kacatomhoz sikerül a piac elképesztő felhozatalából semmit sem hozzáadnom. Na most ha nem ez van, akkor az, hogy egyrészt képtelen vagyok a lomoknak ellenállni, másrészt olyan olcsón adják őket, hogy már csak a puszta áruk miatt is veszek valamit. Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy most épp valamiket. Ez szinte mindig olyankor szokott bekövetkezni, mikor vesztemre összeakadok az "ötvenivel" nénivel, aki ugye - már csak a nevéből kitalálhatóan is - mindent 50 forintért ad.
   Három tétel nem az ötvenivel nénitől származik. A mini tripod 100 forint volt, a kombinált fogó 200, a körfűrészfeltét 500, míg a maradék hat tételért - persze már az ötvenivel néninek - mindössze 300 forintot fizettem.
   Azt a távirányítószerű valamit az érdekessége miatt vettem meg, a légkürtöt pedig azért, mert a sajátom az idők folyamán valahova elkeveredett. A projektor biztosan hibás (nincs benne izzó), a fekete folt egy napelemes powerbank (ebben mondjuk nem vagyok egészen biztos), a banándugós vezetékekkel körbetekert valami egy műszer (talán valami komolyabb TTL szintvizsgáló lehet), a jobb alsó sarokban pedig a ma, vagyis ebből a beszerzésből elsőként feldolgozásra kerülő LED kijelzős karóra látható.

   Bár részemről szeretem (már inkább csak szerettem) a túlméretezett karórákat, de egy ekkora dögöt ma már azért nem viselnék. Ez méretre még annál is nagyobb, mint a múltkor bemutatott LED-es számológépes.

   Az óra hátlapját megtekintve pedig az derült ki, hogy a gyártója nem merte érte vállalni a felelősséget. Akarom mondani, nemhogy a gyártó neve, de egyenesen semmiféle felirat sincs rajta.

   Az órát vezérlő nyomógombok nem süllyesztve vannak az óra házában, hanem direkt kiemelve. Az mondjuk igaz, hogy stílusban illenek az óra formájához és méretéhez, csakhogy az is, hogy ezek biztosan mindenbe beleakadnak, ami csak a közelükbe kerül.

   Erre fel - a két oldalról látható apró vállak miatt - már eleve ki sem lehet belőle venni az elemet. Valamint itt említeném meg, hogy az elemet a helyén nemcsak a vállak tartják, hanem a ráragasztott apró szivacsdarab is, amit egy esetleges elemcserekor már csak a vékonysága miatt is (nincs számára valami sok hely) nehéz lenne pótolni. Amennyiben az öntapadós szivacsdarabka nem támaszték, hanem mint szigetelés szerepel (mármint a hátlaptól és elektromosan), na az azért tényleg nem vet valami jó fényt erre a konstrukcióra.

   A LED-ek ráadásul tokozatlanok, ami szó szerint azt jelenti, hogy nincs házuk. Vagyis ha a panel ezen oldalán az ujjammal akár csak egyszer is végigsimítok, akkor azzal az óvatlan mozdulattal már meg is semmisítettem a LED-ekhez vezető vékony huzalokat. Ez egészen biztos, mert egyszer már csináltam ilyet.

   Ez az óra azt az érzést kelti bennem, hogy szó szerint egyszer használatosnak készült. Mármint azért, mert az elem - meglepő módon - erről az oldalról sem bizonyult kiszedhetőnek. Én persze kifeszítettem a helyéről, de közben vészesen görbült a műanyag. A jobbra fent látható apró rugó amúgy az elemtartó pozitív kivezetése.