Mikor a tévénkhez valóval megegyező típusú távirányítót a piacon megláttam, azonnal rákérdeztem az árára, de mivel nem voltam benne biztos, hogy kell, ezért inkább nem vettem meg. Amúgy az alsó példány a piacon vett, aminek a miénkkel ellentétben inkább az eleje kopott meg. Mármint a felsőn már alig látszik a sok fogdosástól az LG felirat.
   Mivel a távirányítót a következő piaci napig senki sem vette meg, így annak ára menten a felére zuhant, amennyit már simán megadtam érte. Amúgy a barna Piko fúrógéppel együtt került 1.500 forintba. Hogy miért vettem meg? Nos azért, mert a miénknek már egyre több gombja működik határozatlanul. Hogy aztán az új (ami persze szintén használt) jobb-e, mint a miénk, az majd mindjárt kiderül.

   Épp mint ahogy az is ki fog, hogy képes leszek-e a távirányító szétszedését és összerakását annyi idő alatt elintézni, míg a grillsütőben az ebédem elkészül. Ez amúgy pácolt hús, hagyma, fokhagyma, gomba, szalonna, valamint gombás / májas töltelék, csak úgy magában állva a többi felsorolt mellett.

   A mi távirányítónknak - egy zuhanást követően - levált egy darabka az elejéből, mely csúf károsodás azért jött kapóra, mert így legalább láthatom, hogy mi tartja egyben a dobozt. Bár beakadó pöckök, azonban nem a szokásos undok letörős fajták, hanem szerencsére a többször is szétugraszthatók.

   Bár láttam ilyen rugózós részt házilagos kivitelben, mégpedig a kék dobozos erősítő esetében, de mivel nekem nincs 3D nyomtatóm, így valami annál sokkal egyszerűbb megoldást leszek szíves kidolgozni.

   Ez a látvány a saját távirányítónkban fogadott, ami azért lepett meg, mert meg mertem volna rá esküdni, hogy ezeket az elemeket idén tettem be. Bár próbáltam ráfogni, hogy az ott balra felül csak por (amúgy van ott az is rendesen), ez azonban egy nagyon erőltetett magyarázat volt.

   Miután az egyik elemben 1 volt alá csökkent a feszültség (a másik amúgy még bőven rendben volt), gondoltam hátha megúszom a dolgot (mármint a bizonytalan működésű távirányító javítását) egy elemcserével, de persze nem... Mármint hiába tettem bele két másik, persze még jó elemet, a távirányító továbbra is ugyanolyan rapszodikusan működött.

   Akkor még arra fogtam a dolgot, hogy az apró cseppecskék valószínűleg akkor keletkeztek (mármint úgy jutott be a dobozba a nedvesség), mikor a távirányító bár az éjjeliszekrényre került, de nem a szokásos helyére, hanem bele egy bögre teába.
   Ez amúgy nem tea (mármint az apró cseppek), hanem a nyomógombokat alkotó szilikongumiból a nyomogatás hatására kiváló szilikon. Ezt igencsak sajnálatos módon nemcsak ezen a helyszínen képes produkálni ez a viszonylag újfajta anyag, hanem mondjuk egy ékszíj esetében is, ami persze azonnali okot ad a csúszásra. Pláne ilyen az egerem görgője, amit a helyes működés érdekében időnként szintén ki kell mosnom.
   Mivel bármiféle olaj elektromos szempontból szigetelő anyagnak számít, így odakeveredve az érintkező felületek közé, igazán nincs rajta mit csodálkozni, hogy a távirányító gombjai az idő előrehaladtával egyre bizonytalanabbul működtek.

   Ami jelenség engem leginkább dühített, az a filmek pendrájvról történő nézése közben használt gombok (gyorspörgetés) bizonytalansága. Ez általában úgy nézett ki, hogy mikor az ágyban helyezkedés közben nem láttam valamit, s megnyomtam a visszapörgetés gombot, a funkció először aktiválódni nem akart, majd miután végre elindult, a play gomb nyomogatásának hatására megállni nem volt hajlandó. Ezen persze, az említett négy gombot is komolyan érintő szilikontól fényes érintkező felületek láttán - így utólag legalábbis - nem nagyon van mit csodálkozni.

   Ez pedig (mármint jobbra) a power gomb alatti érintkező, amin már olyan mértékű a mocsok, pláne rászáradva, hogy - innen nézve persze - nincs rajta mit csodálkozni, hogy ezt a gombot még a többinél is erősebben kellett nyomni.

   Amit eddig láttunk, az a mi eredeti távirányítónk volt. Mikor az enyhe mosogatószeres vízben történő elmosogatásuk után a távirányító alkatrészeit a virágállvány pótpolcára kiterítettem, azonnal eszembe jutott, hogy közben két dolgot is sikerült elfelejtenem. Míg az egyik az időközben elkészült és még el is fogyasztott ebéd lefényképezése volt...

   Addig a másik a piacon vett távirányító szétszedése. Mármint ha a két akciót egyszerre követtem volna el, akkor már ennek is ott száradnának a polcon az alkatrészei. No de mit nekem újra végigtolni a távirányító oldalán található keskeny résben egy műanyag lapot...

   Az egy jó ötlet volt részemről, hogy a távirányító összetevőinek megszárításához a ventilátor szíves segítségét kértem, az azonban már kevésbé, hogy az alkatrészek a rejtő színű szőnyegre kerültek.

   Mivel az elemes dobozban nem volt AAA elem (mármint komplett, még bontatlan négyes csomag), így biztosra vettem, hogy azok a távirányítóba kerültek. Mármint nem most, hanem még valamikor korábban, de nem különösebben régen, hiszen még élénken emlékszem az akcióra.

   Majd a lyuk 2,5-ösre történő bővítése következett. Ez amúgy direkt egy olyan fúrókészlet, amivel a különböző átmérőjű menetekhez lehet előfúrni. Ha tudtam volna, hogy ez milyen hasznos csomag, akkor biztos többet is vettem volna belőle a néhai KGST piacon.

   Egy kicsit ugyan megmorogtam magam érte, hogy mind a kicsi tokmányt, mind a menetfúrókhoz való apró hajtókart levittem a pincébe, mondván az utóbbi időben már ott szokásom az ilyen feladatokat elkövetni, de végül azért nélkülük is sikerült a menetfúrót a lyukba belehajtanom.

   Lefűrészelni a csavarból ugyan lusta voltam, arra azonban már nem, hogy lesétáljak vele a pincébe az esztergáig, amibe természetesen - de csak mert most épp a csiszolókorong kellett volna - a drótkefe volt befogva.

   Hogy a teleptartó fedelének levételéhez a csavart egy kicsit kijjebb kell tekerni? Most mond már... Ez már csak azért sem lehet gond, mert nemcsak csavarhúzónak vagyok bőviben, de most már egyenesen két távirányítóm is van!