Hiába nézegettem az orrom elé halmozott készletet, mert - mint az mostanában többször is előfordult - egyik tételhez sem volt kedvem, pedig a viharos időjárás miatt egészen kellemesre hűlt a levegő. Mikor már nagyon úgy nézett ki (megjegyzem hosszú szemlélődést követően), hogy az RJ11-es aljzatokat rejtő rózsaszín doboz lesz a befutó, akkor óvatlanul kiszúrtam a vele átellenes sarokban valami tényleg egészen apróságot.

   Ez kérlek egy úgynevezett vibramotor, ami a minap boncolt mobiltelefonból került elő. Amúgy hazudik rajta a felirat, hiszen hol van ez 62 lóerős... A Loo amúgy angolul vécét jelent, ami egy villanymotoron számomra valahogy értelmezhetetlen felirat.

   A motor attól "vibra", hogy a tengelyére egy excentert sajtoltak, így mikor beindul, akkor a motort tartalmazó eszköz (jelen esetben mobiltelefon) vibrálni, zizegni kezd.

   Mint az a roncsolási nyomokból egyértelműen kiderül, az egyszerűség jegyében (megjegyzem egyetlen kimentett alkatrészként) forrasztás helyett egyszerűen csak lefeszítettem a panelről.

   Mely apró méretet most épp azért nem tudtam értékelni, mert így nem tudtam rácsimpaszkodni a krokodilcsipeszekkel a motor lábaira. A krokodilcsipesz fényes részének mérete úgy nagyjából megegyezik az egész motor méretével.

   Rátéve a modell orrára, mindjárt kiderült, hogy ha be szeretném építeni (amúgy nem szeretném, csak gondoltam megemlítem ezt a lehetőséget), akkor nem azzal lenne gondom, hogy befér-e, vagy sem, hanem azzal, hogy támszerkezetet kell hozzá építenem. Mondjuk ha vastag, értsd legalább átmérő 0,5-ös drótból lenne az elektromos hozzávezetés, akkor a motor aprósága okán az is simán megtartaná.

   Azért rajzoltam oda azt a piros nyilat, hogy ne kelljen elmagyaráznom, hogy a keféket tartalmazó rész leszedéséhez hol kell az anyagot visszagörbíteni. Amúgy nemcsak azzal gyűlt meg a bajom, hogy nem láttam amit csinálok, hanem ráadásul azzal is, hogy az apró motor megfoghatatlansága okán kis híján magamba döftem a feszítőszerszámként használt bonctűt.

   A motor tengelye annyira vékony, hogy annak ellenére, hogy a tengelyvég nem hegyes, minden különösebb trükközés nélkül sikerült bedugnom a bőröm alá, ami mondjuk egyértelműen nem tartozik az értelmes kísérleteim közé.

   Miután komolyan beleroncsoltam a kerek bejáratba, egy 3,3-as csigafúró szárán tettem kísérletet a csúf nyomok eltűntetésére. Mármint azzal a szándékkel, hogy a motort újra összeszerelem. Amúgy végül ez lett a veszte. Mármint az, hogy a fúró elővételéhez egy kicsit kihúztam a helyéről a középső asztalfiókot.

   Hiába kísérleteztem, mert a megfogásának lehetetlensége okán nem sikerült belőle kiszednem a mágnest. A forgórészt viszont az állórész megnyomorgatásának ellenére is sikerült újra betennem a helyére.