Mikor a három motoros beállítású tükröt szétszedtem, pontosabban szólva még a pincében kiszereltem belőlük a tükröket mozgató mechanikákat, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a képen látható sárga és fehér vezeték még mindig vezet valahová, mely rejtélynek természetesen azonnal utána is néztem.

   Ez az áttétel mozgatja, konkrétan hajtja be parkoláskor, majd nyitja vissza induláskor a tükröt. Mivel a pincében (még) nem vagyok felkészülve a torx fejű csavarokra, ezért épp ahogy a tükrök mozgatóit, úgy ezt a részt is majd csak a lakásban fogom tudni szétszedni.
   Miután a tükörmozgató mechanikákkal végeztem, egyből ugrottam is volna neki ennek a valaminek, csakhogy nem volt meg! Ráadásul nemcsak úgy egyszerűen nem volt ott a polcon, hanem a pincében sem volt, még a szemetes vödörben sem! Már úgy értem kínomban még azt is megnéztem, hogy nem dobtam-e ki véletlenül.

   Na most azt azért nem állítanám, hogy a tükröt behajtó mechanika eltűnésének rejtélye izzasztott meg annyira, hogy másnap reggel kénytelen voltam a paplanomat feldobni a cserépkályha tetejére száradni, azt azonban igenis állítom, hogy ha csak elméletben is, de komolyan rajta voltam az ügyön.

   Már épp indultam volna a pincébe kutakodni, mikor is anyám figyelmeztetett, hogy mindjárt kész az ebéd. Mondjuk ha órákat nem is akartam odalent eltölteni, azonban a lába kélt holmi felkutatására kapott 10 percet - mivel ennyi idő alatt tegnap semmi eredményt sem értem el - valahogy kevésnek éreztem.

   Mivel a tükörmozgató mechanikákról szóló cikkben volt egy olyan kép, melyen mind a hárman itt vannak, mégpedig úgy, hogy alattuk hever az a részlet, amit ma szeretnék bemutatni, ezért innen indultam el. Először itt helyben néztem körbe, majd a lomos pincében, hátha a múltkor úgy vittem fel a dolgokat, hogy először betértem velük oda, ahonnan aztán már csak a három kisebb darab valamit vittem magammal tovább. De persze nem...

   Mivel semmi értelmes ötletem sem volt (ez amúgy mostanában sajnos egyre gyakrabban fordul elő), nekiálltam és rákentem egy újabb réteg lakkot a jobbra látható nagyfejű gombra, valamint a tőle balra elhelyezkedő esztergakésre. Aztán ahogy álltam a pince előtt, kezemben a lakkos ecsettel, egyszer csak feltűnt az előtérben elhelyezett lomos polc alatt valami fekete.

   Szerintem ez úgy történhetett (mert én bizony emlékezni nem emlékeztem rá), hogy véletlenül levertem a kupacot (vagy ha nem én, akkor valamelyik szomszéd), majd az állvány tetejére már csak a három tükörmozgató került visszarakásra, míg a ma boncolt valami úgymond berugódott az egérfogó mellé.

   Addig persze értem, hogy 2006-03-01-én készült (vagy csomagolták, vagy ki tudja mi történt vele), azt azonban így hirtelenjében nem tudom megindokolni, hogy az óra perc másodperc hármas feltűntetésére miért volt szükség. Már persze ha ezeket jelentik a számok egyáltalán...

   Amennyiben a szétszedését követően az összerakása ellen sem tiltakozik, akkor nem fogom elpusztítani. Mi az, hogy miért nem? Nos azért, mert egy ilyen áttétellel akármit is meg lehet forgatni. Már úgy értem, hogy a lassítás miatt jó erős lehet ez a valami. Hogy mit szeretnék vele meghajtani? Ezt most még nem tudom, és ahogy az építési projectjeim mostanában haladnak, azt kell mondjam, hogy látok rá némi esélyt, hogy ez bizony már soha a büdös életben nem is fog kiderülni!

   A minapi fiaskó hatására legközelebb veszek a pincébe is egyet a balra látható készletből, ami amúgy már többször is kihúzott a csávából. Bevallom őszintén, hogy nem néztem utána, miszerint van-e torx csavarból, illetve a csavarfejben található lyukból metrikus és angolszász léptékű is, az azonban biztos, hogy a múltkor találtam egy olyan valamit (csak azóta már rég elfelejtettem, hogy mi volt az), amibe csak az egyik készletből illettek a BIT-ek.

   Mármint az, hogy már van számukra rekeszem. Na most annak tükrében, hogy ki még soha egyetlen csavart sem vettem közülük (vagy legalábbis nem emlékszem ilyen esetre), nem sok értelme van a gyűjtögetésüknek. Mondjuk számszerűleg a trimmerkondenzátor felhasználásom is a nullához konvergál, de az ilyesmi tényekre hajlamos vagyok nem odafigyelni, nehogy még a végén meggátoljanak a már jól megszokott gyűjtögetésben.

   Mikor itt tartottam, akkor egyszer csak azon a rejtvényen kezdtem törni a fejem, hogy ez így (mármint a tükör vázából kiszerelve) vajon szétesik-e, vagy stabilan megmarad a motor a helyén? Gondoltam mielőtt felszültség alá helyezném az apró motort, próbaképp előbb még megcsapkodom egy kicsit.

   Az a különös formájú szerszám a fiók jobb sarkában, az egy blankoló fogó, amit már többször is áthelyeztem a szerszámos fiókba, majd kisvártatva ide vissza, mert annyira megszoktam, hogy (amúgy valami érthetetlen okból kifolyólag) itt van.
   Hogy ezt miért mutattam meg, illetve meséltem el? Nos azért, mert mikor érte balra lenyúlok, olyankor mindig történik valami, csak még nem sikerült bennem tudatosulnia, hogy mi. Nos az, hogy kis híján lerepülök a székről. Hogyhogy miért?

   Nos ezért. Mert ugye míg a székem közepén ülök, addig egyensúlyban vagyok, azonban mikor eldőlök oldalra (hogy leérjen a kezem a fiókig), akkor a féloldalasan terhelt ülőpárna mint valami turbó segít rá a dőlésemre.

   Ez a rövidke, valamint felettébb unalmas videó nem azért készült, mintha bárkiről is feltételezném, hogy nem tud elképzelni egy lassan forgó fogaskereket, hanem azért, hogy mikor majd szükségem lesz ilyen lassú forgásra (még ezt az elbizakodottságot...), akkor legyen hol vetnem rá egy pillantást. Már úgy értem anélkül, hogy előtúrnám ezt a valamit a pince mélyéről.

   Már rég ide volt készítve az asztalra a folpack az apró áttételes motor elcsomagolásához (mármint azért, nehogy a pincében kiessen belőle a fogaskerék), csak aztán sikerült addig-addig nézegetnem a konstrukciót, míg a végén úgy döntöttem, hogy visszacsavarozom a meghajtást a helyére, és majd valamikor később, a koszolós feladat miatt természetesen már a pincében körbevágom.

   Gondoltam ha már egyszer úgyis lemegyek a pincébe, akkor egy füst alatt leviszem a csinos dobozt a zöld gombbal, valamint a körfűrészbe való mini tárcsát is, ugyanis az utóbbi két eszköz olyan sikeresen vackolta be magát láthatatlanra az egyik polcomra, hogy már hónapok óta élvezték a vendégszeretetemet.