Bár a köszörűvel mindkét végén megélezett reszelő nagyszerűen bevált, mint egy amolyan ideiglenes (aztán persze sokáig egykeként megmaradó) esztergakés, ez azonban nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy ne kellene összehoznom helyette (vagy mellé) valami normálisabb szerszámot.
   Ennek kapcsán menten felmerült bennem az a nyilvánvaló kérdés, miszerint mégis mi a csuda van a reszelőhöz hasonlóan kemény anyagból, mely talányra egyértelműen a csigafúró volt a helyes válasz.

   Természetesen nem álltam neki tönkretenni egy még hibátlan fúrószárat, hanem egyszerűen csak túrtam helyette a szerszámos fiókból egy töröttet. Ez a példány ugyan nem törött, de mivel hiányzik az elejéből a vídia, még egy törött, de amúgy persze újraélezhető fúrónál is értéktelenebb. Mint azt a kép jobb oldalán látjuk, már készen is van rajta az esztergáláshoz feltétlenül szükséges él.

   Hogy miért nincs rajta a szegnyerget menesztő csavaron a nagyfejű gomb? Nos azért, mert épp nagyban szárad rajta a lakk. Hogy az első vagy a második, esetleg már a harmadik réteg, azt ennyi idő távlatából már meg nem tudnám mondani.
   Ezt úgy kell érteni, hogy mostanában egy kicsit megszaladtak a képek, már persze csak az alájuk írandó betűkhöz képest, minek okán néha komoly fejtörést okoz visszaemlékeznem arra, hogy melyik képpel pontosan mit is szerettem volna megmutatni. Ilyenkor aztán vagy segít a kép neve, vagy nem. Jelen esetben az "újra" név jelentheti azt, hogy újra egyben van a gép, mint ahogy azt is, hogy újra itt állok előtte.

   Egy esztergakésnek alapvetően két fő tulajdonsága van. Míg az egyik a már mutatott él, ami ugye jól viszi az anyagot, addig a másik egy jól megfogható nyél, melynek lényege az, hogy az anyag ne tudja elvinni az ember kezéből a kést, illetve ne okozzon rajta sérülést.
   Azt persze tudom, hogy az akácfa sajnos csak úgy egyszerűen magától is hajlamos meghasadni, azonban mivel van belőle bőven, ráadásul több éve a pince mélyén porosodó kuglik is vannak, be mertem vetni a télire való tüzelőből egy darabkát a nemes feladatra.

   Magán a nyél elkészítésén felül ez most egyben egy olyan próba is, mellyel arra a kérdésre keresem a választ, miszerint a puszta fába fúrt 8-as menetnél fogva meg tudom-e pörgetni az anyagot. Már úgy értem, hogy az esztergálása közben végig, mégpedig anélkül, hogy kigyeketálódna belőle a menet.

   Bár a fába fúrt 8-as menet jól vizsgázott, azonban a háromszögletűre formázott tengelyvég már nem, utóbbi ugyanis sem központosnak nem bizonyult, sem pedig tartósan befoghatónak.

   Nincs rajta mit tagadni, hogy ez a fadarab első ránézésre valami rémesen esetlenül mutat, én azonban már látom (természetesen még csak a lelki szemeimmel), amint hamarost egy igen formás, vagy ha úgy sikerül, akkor formátlan nyél kerekedik belőle.

   Ha már a kerekedést említettem, akkor itt kívánom elmondani, hogy egyrészt íme, már kerekké is változott a fa, másrészt a háromszögletűre formázott meghajtó tengelyt visszacseréltem egy kerekre, amit a néhai 250-es MZ motorom hengert tartó tőcsavarjából formáztam meg.
   Valamint ha már a formázást is megemlítettem, akkor azt is elmondanám, hogy itt egy pillanatra sikerült magamat, illetve a munkafolyamatot azzal a kérdéssel jó alaposan megakasztanom, hogy pontosan milyen formája is legyen a nyélnek.
   Ezen a fennakadáson úgy sikerült magamat túllendítenem, hogy megnéztem az összes többi szerszámom nyelét. Mivel azt láttam, hogy a fiókjaimban mindenféle formájú nyelek előfordulnak, gondoltam nekem is sikerülni fog megformáznom valami hasonlót.

   A bal oldala lesz a nyél eleje, vagyis a krumplibb végét kell fogni. Hogy miért nem készült a folyamatról videó, vagy legalább néhány fáziskép? Nos azért, mert egyrészt teljesen belefelejtkeztem az esztergálásba.

   Bár a frissességében erősen kételkedtem (tényszerűen nem is emlékeztem a létére), attól még belekentem belőle egy adaggal a lyukba, gondolván míg a több réteg nyélre kenendő lakk megszárad, addigra remélhetőleg a kétkomponenses ragasztó is megköt.

   Mikor ezt a rettenetes koszt megláttam, mindjárt több dolog is felmerült bennem. Míg az egyik az volt, hogy bár szóba sem került mint cél, de sikerült űberelnem a linóleum már eredetileg is faforgács mintáját, addig a másik az, hogy mégis hogyan sikerült megfeledkeznem a takarításról, mikor a szükségességére emlékeztetőleg folyton ott van előttem a porszívó. (lásd jobbra fent) Na most a harmadik dolog az volt, hogy vajon eldugul-e a porszívó zsákja a rengeteg portól.