Akkuputtony
(Nokia GSM terminálhoz)

Mivel szellőztetés miatt tárva nyitva áll a lakásban az összes ajtó és ablak, így
a székemben ücsörögve épp kilátok innen az asztalomtól az előszobapolcig.
Vagyis ez a fénykép ültő helyemből készült. Gondolom már csak ez az
egyetlen tény is rávilágít arra, hogy az utóbbi időkben micsoda
elképesztő magasságokba emelkedett a szerző lustasága.
No nem mintha egy évvel ezelőtt számottevően
serényebb lettem volna...

Na most attól, hogy közelebb jöttem a lomokhoz, illetve elhoztam a virágállványról
egy a képbe alulról belógó újabb vödörnyi kertbe kiültetendő büdöskét, na attól
ugyan ezek még egy fikarcnyival sem lettek kevesebben! Mondjuk sokan
sincsenek épp, hiszen amit itt látunk, az mindössze három tétel, csak
némelyik több darabból áll. Aztán ahogy itt álltam és nézegettem
őket, sikerült összeszámolnom, hogy mindhárom tétel két darabból áll.
A ma boncolandó akkucsomaghoz tartozik a szürke töltő. A 220 / 110 voltos
átalakítóból kettő van, míg az elektronikus zümmer mellé előtúrtam a pincéből egy
hagyományos változatot is. Na ekkor jutott eszembe, hogy ezen utóbbiakhoz
szándékomban állt megkeresni a távol-keleti társukat is, csak ez valahogy
eddig még mindig idefent jutott eszembe, nem pedig odalent a pincében,
ahol valószínűleg található. Gondoltam legyen. Felkaptam a büdöskét,
lesétáltam vele a kertbe, kiültettem, majd mint ahogy eddig már annyiszor
megtörtént, így ezen alkalommal is megfeledkeztem az apró sípoló előtúrásáról.

Valószínűleg ezért történt, hogy hiába volt leterítve a fényképezéshez háttérként
használt fehér papírossal az asztal, hiába volt rá odakészítve az akku, valamint
a töltője, én mégiscsak egy másik, természetesen szintén ezerszer elfelejtett
feladatot teljesítettem, mely mindössze annyiból állt, hogy kihúzogattam
a fűből az elszáradt szálakat. Na most az lehet, hogy amit eddig írtam,
az felvezetésképp egy kissé hülyén hangzik, az ellenben egészen biztos,
hogy bárhová is nézzek, mindenünnen valami olyan feladat bámul vissza
rám, melyet már régóta halogatok. Szóval nincs a közelemben semmi, amire
rámondhatnám, hogy na azt még csak tegnap tettem oda. Ez annyira így
van, hogy még az imént megemlített büdöske is két napot ücsörgött
az előszobában, mire végre hajlandó voltam vele foglalkozni.

Ennek az akkupakknak a büdöske kétnapi fonnyadozásához képest sokkalta több
időt kellett eltöltenie a pincében, melyet nem igazán tudok számszerűsíteni,
ugyanis fogalmam sincs róla, hogy ezt meg mégis mikor szereztem.
Illetve mikor megláttam, eleve a léte meglepetésként hatott.

Mint azt a közös név is mutatja, ez egy Nokia GSM terminálhoz való akkucsomag.

A balra eltűnő fix bekötésű kábelt a GSM terminálba dugva, az akku folyamatosan,
vagyis áramszünet idején is ellátta energiával a vezetékes telefonvonalat pótló
dobozt. Hogy meddig bírta, arról fogalmam sincs, de a doboz méretéből és
súlyából következtetve valószínűleg sokkal tovább, mint egy még nem
okos (vagyis energiazabáló) mobiltelefont a fél gyufásdoboznyi
méretű akkuja. A jobb oldali lyukba mindeközben
a töltő felől érkező kábel dugója jön.

Az a csavar ott balra, az szerintem egy biztosítékot rejt.

Bár ötösöm lenne így a lottón...

A doboz falra történő felakasztásához - igencsak meglepő módon - mindössze
egyetlen csavarra volna szükség, melynek pozíciója szemlátomást oldalvást
lett elhelyezve. Bár első ránézésre hibás elképzelésnek tűnik, azonban
a doboz belsejében található dolgok súlyeloszlását is figyelembe
véve mégiscsak helyes. Magyarán szólva a dobozt az adott
pontjánál fogva fellógatva, éppen függőlegesen lóg.

6 voltos zselés típusú (nem folyik ki belőle a sav) ólom akku van benne. Illetve ne
dobjuk tűzbe, mert felrobban. Mondjuk tudok mondani egy olyan népréteget,
aki bármit eltüzel, de ők ritkán tudnak annyit angolul, hogy megértsék
ezt a figyelmeztetést. Valamint nem annyira kidobni, mint
inkább kiszedni szoktak dolgokat a kukából.

Ezt a töltőt most nem bántom, mert már mutattam
korábban, mikor magát a GSM terminált is.

Maga a töltő teljesen rendben van.

Ellenben mikor egy három cellás, vagyis 6 voltos ólom akku kapcsain már csak
mindössze 0,22 voltot mérünk, na akkor annak már egészen biztosan annyi!

Pláne úgy, hogy a töltőt az akkura rádugva, az akku feszültsége azonnal felugrik
a töltő feszültségére, minek okán egyértelmű, hogy az akku nem vesz fel
semmi áramot. Ebből kifolyólag természetesen feltölteni sem lehet.
Mondjuk ha mégis, akkor sem igazán lenne szükségem egy ilyen
mini 6 voltos szünetmentesre. Ugyan próbáltam neki valami
hasznos célt találni, de nem igazán sikerült. Mondjuk még
az volt a legéletrevalóbb ötletem, hogy áramszünet esetén
járathatnék róla egy kisrádiót, de erre mifelénk ez annyira
ritka eset (mármint az áramszünet), hogy olyankor élvezem
a szokatlan csendet. Vészvilágítás a pincébe? Szerintem bőven
elég erre a nemes célra egy elemlámpa. Illetve van vészvilágításom.

A doboz aljáról a feliratos matricát letépve, ez a sakktáblaminta került elő.
Itt aztán egy kicsit le is ragadtam, mert erre a furcsaságra nem találtam
semmiféle értelmes, vagy akár totálisan értelmetlen magyarázatot.
Tóth Henrik megfejtése szerint ez (volt) a garanciacímke,
ami ugye azért ilyen, hogy ne lehessen pótolni.

Na most ha okos nem is, de erősnek azért még erős vagyok. Vagy legalábbis
fogtam a csípőfogómat, és beleharaptam vele egy hatalmasat
a doboz egyik erre alkalmasnak tűnő sarkába.

Ahogy ezt megláttam, egyből ráéreztem, hogy
ez innentől fogva nem lesz egy hosszú cikk.

Mert ugye ennyire kevés összetevőről nem nagyon lehet mit mesélni. Mondjuk ha
más nem is, de az azért megemlítendő, hogy maga a töltőelektronika nem ebben
a dobozban, hanem a korábban látott szürke tápegységben lakozik. Szóval
ezen a panelen nincs semmi, csak a csatlakozók és a biztosíték háza.

Ez a szép íves műanyag darab valószínűleg akkor pattanhatott le a dobozról, mikor
izomból kettétörtem. Mármint nem én, hanem én a dobozt. Ugyan próbáltam
megideologizálni, hogy miért lesz majd nekem szükségem egyszer, majd
úgy valamikor tizenkét év múlva egy ilyen immáron akkumentesített
dobozra, csak mivel ez minden dobozmániákusságom ellenére
sem sikerült, így szegénykém a szemétben fogja végezni.

Nem én vagyok zyzy, hanem ez csak úgy oda volt írva a panel szélére.

Ráakasztottam az akkura töltőnek a tápegységet. Feltekertem a gombot 20 voltra,
ami feszültség mint az látható, rendben meg is jelent az akkun, de az áramot mérő
műszer mindeközben - igencsak sajnálatos módon - nulla milliampert mutatott.
Vagy is ez az akku teljesen kiszáradt. De hogyan képes egy zselé kiszáradni?

Illetve nem is az a kérdés, hogy hogyan, hanem az, hogy hova! Már úgy értem, hogy
mégis hova a csudába lett a zseléből a nedvesség, mikor az akku cellái
légmentesen le voltak dugózva. Ráadásul az apró gumidugók
közepének horpadásából látszik, hogy ami az akkuban
volt, az nem kifelé jött, hanem összezsugorodott.

Ez annyira így volt, hogy mikor lepiszkáltam a helyükről a gumidugókat,
akkor mind a három cella felszisszent, ahogy beléjük jutott a levegő.

Na most az egy jó kérdés, hogy mégis mi a csudát keresnek a fecskendők egy amúgy
csavarokat tartalmazó szortimentben. Nos az úgy volt, hogy mikor végre megvettem
ezeket a tárolókat, illetve mikor átpakoltam beléjük, pontosabban szólva forma és
méret alapján szétszortíroztam a csavarjaimat, akkor ezekben maradt egy kevés
hely. Már úgy értem, hogy a hátam mögötti szekrényben található dobozokban
- bár ezek a csavarok onnan kerültek ki - már nem jutott számukra saját doboz.
Ezen aztán alaposan el is gondolkodtam. Ez mégis hogy a csudába jöhetett
így ki? Valószínűleg az lehetett, hogy a már többi dobozban túlcsorduló
kacatok kerültek át a hátam mögötti dobozokba, melyeknek végül is
sikerült felzabálniuk a csavarok kiszedése okán keletkezett helyet.

Míg én az emlékeim közt az egyes kincsem pozíciójának kialakulása után kutattam,
a kábelcsücskök rendre elcsomagolódtak. Valahol a háttérben készülőben van egy
olyan tartalmú project, ami arról fog szólni, hogy rendbe teszem végre a pincében
egyre csak gyülekező kábelsereget. Na most van mit csodálkozni rajta, hogy ennek
nem állok neki? Mégis hogy kezdjek bele? Illetve minek? Bármit is csinálok, illetve
nyúlhatok bárhová, egyre újabb és újabb vezetékdarabok kerülnek elő. Az viszont
azért mégsem járja, hogy egyszerűen csak eldobozolom őket, aztán mikor majd
kell közülük egy darabka, akkor persze nem találok meg semmit. Mondjuk
igaz ami igaz, mostanában erősen nulla felé tendál a kábelfogyasztásom.

Épp mint ahogy ennek az akkunak az áramfelvétele is. Hiába töltöttem fel a celláit
színültig vízzel, még a 20 voltos töltőfeszültség sem volt képes áthajtani rajta
semmiféle áramot. Ezt mondjuk részemről egy kicsit gyanúsnak találtam,
ugyanis ekkora feszültségnél már csak a puszta víznek is fogyasztania
kellett volna valamicskét. Ez okból rajta is hagytam a töltést az akkun.
A töltőáram mintegy húsz perc eltelte után egyszer csak elkezdett emelkedni,
illetve egyáltalán megjelenni. A gombokat visszatekerve, stabilan 100 milliamperrel
töltve az akkut, még késő estére is 15 volt feletti feszültséget mutatott a műszer.
A töltőáramot megszüntetve, viszont már csak négyet. Szóval ez az akku, ez
bizony kuka pozitív. No nem mintha amúgy meg szerettem volna tartani...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.