SANYO MR-210 orsós kismagnó
(nem maradhat ki a sorból)

Szerintem nem jó ötlet, hogy az elemek cseréjekor a készülék egész belseje a
szemünk elé tárul. Szerintem ez felhívás keringőre! Valamit biztosan
meg fog piszkálni a tulaj, merthogy az ugye milyen aranyos,
vagy mert szerinte úgy néz ki, mintha épp lógna.

Ez a megoldás is, hogy kiment a divatból... Régen, ha több elem
volt egy sorban, akkor azokat ilyen csövekbe kellett bedugni.

A panel mintázata valahogy olyan emberközeli.
Már ha lehet egyáltalán ilyet mondani.

Itt jön be a 230 volt jobbról. Balról pedig a motorfordulatszám
szabályozó elektronika terpeszkedik az apró segédpanelen.

Íme a szabályozó elektronika kapcsolási részlete. Semmi érdekes, kb. mind ilyen.

Itt jön be a hálózati feszültség. Nem vagyok egy ijedős ember, de ezen
drótmalacban irányába tápláltam annyi ellenérzést, hogy
inkább nem csíptettem ide a mérőzsinórjaimat.

Japán gép, tehát ez akár a primerköri biztosíték is lehet.

A készülék rajza a doboz hátába van ragasztva. Újabb kiveszett kedves népszokás.
A felvétel teljesen automata, nincs felvételi szintszabályozó.
Mondjuk ezért kivezérlésjelző sincs.

A tápegység részlete kiemelve. Tévedtem.
A biztosíték a szekunder körben van, szóval nem halálos.

Úgy szoktam, hogy mivel azt tapasztaltam, hogy a készült képek jó része sajnos
használhatatlan, ezért sokkal több fotót lövök, s mikor kész vagyok a szereléssel,
nekiülök és kiválogatom a célnak megfelelő, illetve legjobban sikerült képeket.
Jelen esetben az érintkező rugócsoportot szerettem volna lencsevégre kapni.
Ötből öt fókusz ment mellé!

Ez viszont egy jobban sikerült kép. A fehér hullámos valami nyomkodja
az érintkezőket, mikor kapcsolgatom a mechanikát.

Így azért jobban látszik, hogy a mechanika hol ezt,
hol azt, hol meg mindkét érintkezőt mozgatja.

Lehet, hogy a szekunderköri biztosíték tapogatása veszélytelen, de ezt a részletet nem
tanácsos tapogatni, ha a magnó éppen be van dugva a konnektorba. Ez ugyanis
a hálózati feszültségválasztó kapcsoló. Mindez a gép kellős közepén van,
mindenféle szigetelés nélkül! A múltkor boncolt nagy lapos Philips
kazettásban olyan szépen le volt fedve az erősáramú rész...
Ezt vajon miért nem tanulták el Európától a japánok?

Ez a kondi szerintem valahogy olyan esetleges, mintha
"épp van itt egy kis hely, tegyük hát ide"
alapon lenne itt elhelyezve.

A hálózati trafó két okból lehet ferdén beszerelve. Egyrészt éppen tüsszentett
a konstruktőr mikor helyet keresett neki. Másrészt - s ez a valódi ok -
azért van ferdén beszerelve, mert így kevésbé szór rá a fejekre.

Még egy kis segédlet is akad keménypapír formájában, hogy hogyan helyezzük
be az elemeket a készülékbe. Persze akadnak olyan emberek,
akiken a világ össze felirata és ábrája sem segít.

A villanymotor elég kis játék izének néz ki, de ekkorka alkatrészek
forgatásához ennyi bőven elég. A motor tengelyén van az a kis
fehér baba, ő hajtja dörzsáttétellel a lendkerék gumiszélét.

Ez egy ceruzaelem méretű ellenállás.
Szakember legyen a talpán, aki ebből a lehetetlen feliratból rájön az értékére!

Van ott belül egy csomó alkatrész.
Gondoltam megnézzük őket.

A csavarokra papír alátét van ráragasztva. Ez kell is ide, mert a csavart ezen
szigetelő alátét nélkül betekerve komoly rövidzárakat tudunk
okozni az alatta futó panel fóliacsíkjai között.

Hiába tekertem ki a csavarokat, nem jött ki a panel.
Talán jobb is ha nem erőltetem.

Manapság ilyesmit már nem igen lehet látni.
Az alkatrészek lábai spórolás nélkül, vagyis az ón tömegével lettek beforrasztva.

Ahogy hozzáértem a szivacshoz, azonnal porlani kezdett.
Mivel a magnó egy mechanikus szerkezet, ezért nem szereti a belehullott koszt.
Gondoltam nekimegyek porecsettel. Ami lejön, hát lejön.

Nem sok maradt meg a szivacsból.

Még be sem kapcsoltam, nem is tudom működik-e, de máris a hibákat keresem.
Az a panel például gyanúsan ferdén áll!

De semmi baj, mert gyárilag ilyen ferdére van
kitámasztva egy hatalmas filckockával.

A zéger gyűrű megtartja a csavart, így nem tudjuk elhagyni még készakarva se!
Néha elgondolkodom, hogy milyen lenne az a magnó, amiben az ilyen
apró, azonban jól bevált részletek mind egybe volnának gyűjtve.

Újabb szivacsot leltem.

Mind mint ahogy az előbb, ezt is kivégeztem a porecsettel.

A rajzot meglesve látszik, hogy hat darab 1,5 voltos elem kell bele.
Vagyis 9 voltra kell tekernem a tápegységem gombját.

Az egyik oldalon (még nem a hegyesedő fajta) rugók vannak a teleptartóban.

A másik oldalt pedig sima lapos érintkezők.

Mit ne mondjak, igen randán van ez az érintkező kivitelezve. Egyre feltűnőbb
jelenség ebben a magnóban, hogy mindenre rá van írva, hogy Japan.

Mikor elkezdtem elektronikával foglakozni, apukám azt mondta, hogy a piros drót
a pozitív, a negatív meg vagy kék, vagy fekete. Már úgy értem, hogy ez akkor
érdekes, ha mondjuk az ember egy kisrádió kitépett teleptartóját kötözi
éppen vissza a helyére. Jelen esetben a kék drótra jön a pozitív.

A pirosra meg a negatív. Ez nem szép! Ezt a piros a pozitív dolgot
ugyanis úgy általában minden gyártó be szokta tartani.

Meg kellett volna jegyeznem hogyan csináltam. Mármint fényes címke különösebb
csillanás nélkül. Amúgy meg ide is le van írva, hogy 9 volt kell a magnónak.
Meg az is oda van írva, hogy kétsebességes. Ez érdekes. Nem láttam
semmiféle sebváltó gombot, vagy kart, és a rajzon sincs arra
utaló nyom, hogy a motorvezérlő kétsebességes lenne.

A hozzákapott szalag mondjuk el van szakadva, de majd én mindjárt megragasztom.

A jobb oldali szabad helyre való a mikrofon.
Találtam is erről egy eredeti képet.

Forog a görgő. Ez jó jel, hiszen van élet a magnóban.

Így 9,5-el forog.

Így pedig már csak 4,73-al. Szóval ez ugyanolyan sebváltó, mint mondjuk ami
az AKAI 4000 sorozatú dögökön van. Nem tudom jó ötlet-e, hogy a szalaghúzó
tengelyen bordázott minta van. Szerintem ezt nem szereti a szalag. Mondjuk
a gumigörgő felülete meg úgy néz ki, mintha valaki összekaristolta volna.

A sebváltó toldó tengelyét ide kell csavarozni, mikor épp nem használjuk.
Sajnos jelen esetben szó nincs róla, hogy lenne bármiféle korrekciós
átkapcsoló az elektronikában a kétféle sebességnek megfelelően,
de ez egy ilyen alsókategóriás kismagnónál azért még elfogadható.

Le kell venni a görgőt, ha ki akarom nyitni a magnót, mert a görgő nem fér át a tetőn.

Most még visszateszem, mert mielőtt szétszedném, ki akarom próbálni.
A görgőtől balra, a fekete bura alatt vannak a fejek. A burát nem lehet
leszedni. Szóval a fejpucolás nem egy egyszerű feladat ezen a magnón.

Az alanti gombot megnyomva megtekintheted, amint megragasztom a szalagot.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.