Weller páka tartójának igazítása
(ez is évtizedek óta húzódott)

Vannak olyan dolgok, melyek értelemszerűen elromlanak, és vannak olyanok,
melyek értelemszerűen nem. Utóbbi tárgyak közé tartozik például ez
a Weller pákához készült tartó. Ebben ugyan mi romolhat el?
Egyrészt a pákatartó jelenleg koszos alumínium talapzata eredetileg
fekete volt, és nem festett, hanem valamiféle mártott műanyag. Ez egy idő
után nagy darabokban kezdett lemállani. Csúnya volt, ezért nekiálltam
és akkurátusan letépkedtem a maradékot. De nem ez a probléma...

Hanem ez. Ilyen hibajelenség egészen egyszerűen nincs! Négyféle Weller pákám
is van, melyekből a bordás nyelű konkrétan vadonat új, és még az is beszorul
a lyukba. Aminek LED van a nyelében, az az eredeti pákám, azt kaptam
apukámtól a tartóval együtt, még valamikor a 80-as években. Az szinte
bele sem megy! Amit elsőnek próbálok a tartóba, az azért olyan laza,
mert kicsit meg lett reszelve. Ez a hiba már több mint tíz éve megvan.
Gondoltam, ha a múltkor oly sikeresen levágtam az éjjeliszekrény hátából,
és a mélyszekrény szorulós zárját is bezsíroztam, legyen hát
megoldva ez a régóta húzódó probléma is.

Az ehhez a kábelhez eredetileg tartozó karácsonyfa égősort, még valamikor úgy hat
évvel ezelőtt szedtem szét. Ez a zöld izé azóta lógott a nagyszobában, mégpedig
a fásszekrény oldalán. Ezt most ünnepélyesen elteszem a helyére. Mondjuk
olyan nagyon még nincs neki helye, ezért bevágtam a pince irányába tartó
lomos dobozba. Ezt csak azért írom, mert a múltkor számon kért rajtam
egy régi, már ezerszer beígért szétszedést (Terta811) az egyik olvasó.
Lássuk be, hogy egy szétszedős cikk elkészítése azért bonyolult dolog.
Szétszedem, fényképezek, megjavítom (néha), összerakom, vagy kidobom.
Képeket és videókat szerkesztek, összefűzök, szöveget írok, többször átnézem.
(még ha ez sokszor nem is látszik) Ehhez képest mennyire semmi feladat eltenni
egy darabka zöld vezetéket? Mégis kellett hozzá hat év! Nekem legalábbis...

Mint ahogy a kábel eltevése, az sem egy
óriási feladat, hogy ez a páka...

... beleférjen ebbe a lyukba. De úgy ám, hogy ezentúl nem szorulhat bele!

Ez a csavar nem eredeti, hanem már én szerkesztettem ide. Már persze csak azért,
merthogy a páka időnként elhozta magával a fekete műanyag alkatrészt, ami
- ha épp olyan kedve volt - beleesett az éppen forrasztott valamibe. Így,
hogy hozzácsavaroztam a rugóhoz, így már nem tud kijönni belőle
a fekete betét. No de így meg hozza magával az egész pákatartót!

Meg mernék rá esküdni, hogy ennek a feladatnak egyszer már nekifutottam.
Vagy csak annyiszor rákészültem, hogy már bebeszélem magamnak?
Szerintem nem. Úgy dereng, hogy késsel vakargattam hosszú
percekig, csak ez egy igen kemény anyag, és nem reagált.

Nincsenek rajta külsérelmi nyomok. Hogy a pereme kicsit karcos? Vagy az, hogy
meglátszik rajta a rugó nyoma? Mindezek a tapasztalt hiba szempontjából
teljesen lényegtelen momentumok. Az a lyuk, amiben a páka van,
az egészen egyszerűen nem mehetett volna össze! Persze megtette.
Hogy egy lyuk a hőtágulástól (mégis mitől mástól) összemegy, ráadásul
ennyire, az képtelenség... De mégis megtette! Mivel esztergám nincs, ezért
marad a csiszolás. Mielőtt még arra gondolnál, hogy a lyuk holmi gyanta gőzétől
lett kisebb, ezt is megnéztem, de nem. Amiből le kell dolgoznom, az maga az anyag.

A gumidugóra húzott csiszolóvásznas karikákat
valamikor mostanában vehettem.
 

Legalábbis egyáltalán nem derengett,
hogy ilyen is van a dobozomban.

Amúgy nem csak az a baj, hogy a páka hozza magával az egész pákatartót, hanem
az is, hogy mivel ritkán használom a pákát, ezért a szivacs kiszárad, és a pákatartó
felborulásakor kiszóródik belőle az éppen gurulóképes forrasztóón pöttyök sora.
Esetenként bele abba, amit éppen forrasztok. Vagy a forrasztandó szétszedett
bigyó mellé, ahol épp az aktuális alanyból kitekert apró fényes csavarok
hevernek. Az ilyen történések engem meg levernek. De már az is
előfordult, hogy a frissiben kitakarított szerszámos fiókba
(ez van általában a páka mögött) szóródott
be az összes ónpetty.

Ez a feladat már évek óta időszerű volt, ezért teljesen
érthetetlen, hogy miért csak most állok neki.

Természetesen nem úsztam meg ennyi munkával, hanem ez csak egy
bemutató videó arról, hogyan csiszoltam ki nagyobbra a fekete
bakelit bigyóban a lyukat. Nem mertem tovább otthagyni
a történés mögött a fényképezőt, mert belemegy a por.

A külső részét nem igazán kellett volna csiszolni, csak ügyetlen voltam.
Kicsit belekapott a gép, erre körbeforgattam rajta a szerszámot.
Most legalább a külső peremen is látszik, hogy dolgoztam.

Később a zöld LED-es agyonhasznált pákámat is belepróbáltam.
Hiába az a legkövérebb, most már az sem szorul bele.

Micsoda gumitalpakat barkácsoltam korábban az aljára...
Mondjuk kitolhattam volna őket a sarkokig, és akkor
stabilabban állna, de most, hogy már nem szorul
bele a páka, ez már lényegtelen. Ez hihetetlen!
Mármint az, hogy végre nem szorul be a páka.

Még az jutott eszembe hogy mi lenne, ha bevágnám ezt a vízköves vackot
az ultrahangos mosóba, amit a vízkő oldása okán ecettel töltenék fel.

Nem, nem álltam neki vízkőmentesíteni...

Ezt a csavart, ami eddig a rugóhoz fogta a fekete betétet,
a rend kedvéért visszadobtam a társai közé.

A páka pedig visszakerült a fiókba, az apukám építette pákatrafó elé.
No de ha így beindultam, mi lesz itt még? Talán kicserélek
a szekrénysorban egy huszonöt éve beteg zsanért?

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...