Biciklilámpa
(összeszerelés)

   Teljesen hiábavaló minden erőfeszítésem, mert már megint betelt a pohár. Akarom mondani az összes hely a polcon. Van amit vettem, van amit kaptam, van ami már eleve itt lakott. A nyúl a bal felső sarokban, aki épp szexuálisan zaklatja az ébresztős rádióm, nem begerjedt, csak mivel épp ő volt kéznél, ezért vele takartam le a megőrült óra számait. De az egy másik történet... Most egy biciklilámpa jön.

 

 

Nézd mit hoztam! Mondta kollégám Norbi.
Juj de jó! Süti!

 

 

   Helyett egy apró darabjaira hullott, illetve szerelt biciklilámpa. Eszi, nem eszi, nem kap mást! Ezek a mai biciklilámpák nem valami tartósak. Például a pincében van egy nagyfejű Bosch biciklilámpám. Na az kérem tartós!
   Már több mint 40 éve ücsörög atyám biciklis ládájában, de még mindig egészen épnek látszik rajta a krómozás. Fel is akartam szerelni a bicajra, csak a muzeális értéke miatt nem mertem. Akkor már inkább valami kínai vacak, azért ugyanis legalább nem lopják el az egész biciklit.

 

 

Például vettem egy ilyet a Pecsa melletti zsibvásárban. No nem mintha kellett volna,
csak ugye elcsábultam az ára miatt, mert valljuk be őszintén: 200 forintért?

 

 

Kibontottam s tettem bele elemeket. Mindössze eddig tartott a kontinuitása.
Amilyen erőszakos egy állat vagyok, egyetlen mozdulattal törtem ripityára
az elemtartó rekesz hátát. Mégis mi lett volna vele, ha épp haragszom rá?

 

 

Nincs ennek a lámpának nagy baja, csak össze kell rakni.
Illetve Norbi szerint beteg a kapcsolója,
ami amúgy egy nyomógomb.

 

 

   Mégis mi lóg ott balra? Csak nem egy piros vezeték? Ha ezt Norbi mindenhova odapróbálta, akkor már lőttek is a vezérlő paca IC-nek. A lógásról meg mi jutott eszembe?

 

 

Nézem minap a melóban a cipőmet, hogy mégis mi a csuda lóg le az oldaláról.

 

 

Ja! Hogy az egész talpa?

 

 

Majd találhatom ki jól, hogy hová illik a piros vezeték.

 

 

Ezek az elemek nem valók biciklilámpába, mert nem valami erősek. Egyszer, mikor
óvatlanul foggal próbáltam meg kinyitni egy kettős csomagot, véletlenül
elharaptam az egyik elemet. Szóval ha még az én igencsak
hiányos fogazatommal is kárt lehet bennük tenni,
akkor nem tartalmaznak valami túl sok anyagot.

 

 

Feltettem magamban, hogy megkeresem a piros vezeték helyét. Az orromra meg két
szemüveget egyszerre. Mint az a képen jól látható (jobbra fent), a panelről
leszakadt egy forrasztószem, valamint egy kevéske fóliacsík is.

 

 

De akinek drótja meg pákája van, mire észbe kap, már készen is van.

 

 

 

Ez egy hosszabb videó volt, csak megvágtam. Már vannak életjelek,
de a lámpa működése bizonytalan. Néha egészen normálisan
 reagált a gombnyomásra, de legtöbbször inkább nem.

 

 

Egyszer csak nem adott több életjelet. Az a forrasztófül a kép közepén pont úgy
néz ki, mintha sosem futotta volna be az ón. Ez valószínűleg így
is van. Csak a gyantától volt ráragadva az ónpetty.

 

 

 

   Miután a kirívó kontakthibákat orvosoltam, az összes vezetéket újra cseréltem, egyből normálisan viselkedik a lámpa. Már persze ha normálisnak lehet minősíteni az első gombnyomás utáni egészen lassú ütemű villogást. És ha épp akkor néz oda valaki, mikor pont nem lát semmit?
   Nem normális dolog ez a villogó lámpás biciklis világ. Engem konkrétan idegesít, mikor a szemembe villognak. Mert ugye egyetlen bicajos vakító LED-es lámpája sem a földre van ám irányítva, hacsak nem egészen véletlenül...

 

 

Alakul a dolog. Gondoltam összepattintom a maradékot, és már készen is vagyok.
De ez a gondolatmenet nekem már annyiszor nem jött be...

 

 

Mint ahogy most sem. Ahová a piros nyíl mutat, ott van kettétörve az elemtartó.
Mivel a lámpát nem kapcsoló kapcsolja be, hanem elektronika, ezért azonnal
kikapcsol, amint megszűnik az áram útja. Vagyis míg egy normális lámpa
kontakthiba esetén villog, ez kikapcsol. Márpedig a nem kontakthibás
kínai dzsunka elemtartó, az kérem még törés nélkül is ritka holló!

 

 

Helyből nincs több, az elemtartó pedig épp akkora, mint maga a hely.
Vagyis nincs mire cserélni.

 

 

Sajnos az elemtartó és a panel között is kicsi a hely.

 

 

   Ha nem is volt egyszerű, de azért csak sikerült beleapplikálni egy 200 mikrós kondért, ami azért kell ide, hogy mikor épp nem jön áram az elemek felől, olyankor az apró áramszüneteket (kontakthiba) áthidalja. Onnan vagyok ilyen okos, hogy a saját lámpámat már jól kitapasztaltam.

 

 

Ha beteszem az elemeket, akkor áll csak el igazán az érintkező a helyéről.
Kéne valami a törött műanyag mögé, ami kitámasztja.
Norbi ragasztással próbálkozott.
Persze sikertelenül...

 

 

   Én a részemről egy műanyag darabban gondolkodom. (amúgy ez nem igaz, mert egy izzadt ingben) A keresett anyagdarabkát a középső asztalfiókból szeretném elővarázsolni.

 

 

Ez a formátlan izé a múltkori akasztószerelésből maradt meg.
Ugye milyen jó, hogy nem dobtam ki!

 

 

Már le is vágtam belőle egy alkalmas darabot. A méretezése ránézésre történt.
Gondoltam miért ne látnék pontosan?

 

 

És ha nagyobb lett két milliméterrel? A szemmérték az már csak ilyen!
A harapófogó (tudom, homlokcsípő) úgyis mindent visz...

 

 

Most is görbe a törésnél az elemtartó, csakhogy a kitámasztás miatt most
a jó irányba. Legközelebb majd az elemtartó másik vége törik el...

 

 

 

Utolsó ellenőrzés. Ilyenkor szokott kiderülni, hogy mondjuk nem lehet kikapcsolni,
vagy rázásra elalszik. Szerencsére semmi ilyesmit sem művel.

 

 

Már csak be kell vinni a melóba a kollégának. Párszor félreraktam a szatyrot,
mire az egyik reggel végül szerencsére beugrott, hogy miért lóg a kilincsen.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.