A rengeteg bonyolult, pláne szerteágazó szétszedéssel ellentétben, ez a mai igen rövid lesz, hiszen csak a rém egyszerű biciklicsengőt fogom benne megmutatni. Ez persze még semmit sem jelent, hiszen én akár még a semmiről is képes vagyok rengeteget írni.

   Na most nemcsak a csengő belseje nem tiszta, hanem egyben az sem, hogy miért lett eltéve, ha egyszer nem jó. Már úgy értem, hogy ez a csengő nem szól. Tán csak nem úgy volt, hogy már Apukám is gyűjtötte a hasznavehetetlen tárgyakat?

   Ezen még épek a kalapács funkcióját betöltő vastag alátétek. Na most ahhoz, hogy a még működő csengőről készíteni tudjak egy apró videót (no nem mintha feltételezném, hogy akad aki még sosem hallotta a biciklicsengő hangját), találnom kellene a pincében egy kamerához való állványt.

   Ami jelen esetben hiába volt ennyire kézközelben, ha egyszer én nem ezt, hanem a széthajtogatható ék formájút kerestem. Mármint a szemeimmel, ami amúgy a másik pincében van. Mármint nem a szemeim vannak a másik pincében, hanem az emlékeimben élő másik fajta állvány.