Narancsbőr elleni készülék
(gyorsjavítás)

Megint oda van pakolva! Pedig mindig megígérem, aztán mégis mindig újra és újra...
Még jó, hogy ezek itt annyira útban vannak, hogy kénytelen vagyok kezdeni velük
valamit. Ez a valami általában csak annyit tesz, hogy felteszem őket a polcra.
Csak most, mint az a kép felső szélén látható, már teljesen megtelt a polc.

Mondjuk ha nem tudnám, hogy mi ez az izé, akkor előállhatnék mindenféle
elvadult magyarázatokkal. Persze ezt akár még így is megtehetném...

Mindene megvan, szóval teljes a készlet.

Táp, szívócsonk, gép, beteg akkuk. Persze a kipunnyadt akkuk
eredetileg nem tartozék. Illetve az, csakhogy a masina
újkorában még nem kívül, hanem belül voltak.

Jelen állapotában nemcsak a régi, de az új akkuk is kívül vannak.
Vagyis ezt már valaki piszkálta!

Ezzel a gombbal a szívás erejét lehet beállítani. Sajnálom, de nem. Az élet egyéb
területeire semmi hatása. Ez kérlek sajnos csak oda hat, ahová a papírja szól.

A nagy kék gombbal a vákuumot (jó, akkor legyen légritkított tér) lehet leereszteni.

Nincs benne ólom, vagyis nem mérgező. Hogy oda ne rohanjak... Ez meg mégis
kit érdekel? Mégis melyik marha eszik meg egy narancsbőr elleni készüléket?

Ide csatlakozik be a szívócsonk.

Mire a kolléga rájött, hogy a nagy kék gomb mögött is el van dugva egy csavar,
addigra ezek a csúfos feszegetési nyomok sajnos már rég itt éktelenkedtek.

Nekem már könnyű, hiszen előttem már valaki
kitaposta a szétszedéshez vezető utat.

Ezt a szelepnek használt gumidarabot, ezt összeszereléskor
majd feltétlenül vissza kell tennem a helyére.

Rendes dolog a két összetartó csavar a gyártótól,
hiszen akár össze is ragaszthatta volna.

Mivel a pneumatikához sok közöm nincs, majd megpróbálom nem összekeverni
a csöveket. A rugó azért van a csövekben, hogy ne menjenek össze
a külső nyomástól. Már úgy értem olyankor, mikor
belül épp légritkított a tér.

Az elektronika csak az akkumulátorok töltésére szolgál. Nem vele lesz
a baj, hanem a motorral. Ezt onnan tudom, hogy mondta a gazdája.

Mielőtt még nagyon szétszedném, ráakasztom a tápom.
A piciny motornak persze esze ágában sincs forognia.

Kikaptam belőle a motort, s közvetlenül rápróbálkoztam a krokodilcsipeszeimmel
a lábaira. Sajnos eredmény az semmi. Illetve csak annyi, hogy most már egészen
biztos vagyok benne, hogy pillanatokon belül egy villanymotort fogok javítani.
Ugyan nem vagyok oda a motorjavításért, de a múltkor is bevállaltam egyet.

Az elkopott jobb oldali keféknek esélyük sincs elérni a kommutátorig.
Zsírozni meg a tengelyvéget szokás, nem pedig az érintkezőket.

Ahhoz képest, hogy ez milyen egy apróság, nagyon szét van kopva! Tán még nem
is láttam ennyire megkopott kommutátort, ilyen pici motorban, pedig én aztán
igazán megkínoztam az elektromos játékaimat. Általában kipróbáltam,
hogy mennyivel gyorsabbak pákatrafóról, mint zsebtelepről.

Na! Ilyenből kell nekem (illetve a motornak) egy új.

Mekkora szerencse, hogy gyűjtöm a rézlemezeket.
Is!

Próbáltam lefotózni mindenféle háttereken, de úgy látszik, hogy a fotómasina nem
szereti a rézszínű tárgyakat. Persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy bár kissé
formázni kell, de az alkalmasnak talált lemezdarab kiadja az új érintkezőt.

Persze csak úgy magától nem, hanem majd tőlem.
Egyszerűen körbevágtam a papírvágó ollómmal.

Ez nem az összeszerelés egyik fázisa, hanem már az újra szétszedésé.

Ugyanis az van, hogy csak olyankor forog a motor, ha kicsit
megnyomom az egyik lábát. Gondoltam sikerült
kontakthibásan beszerelnem az új kefét.

Mintha ezt nem is oly rég (mintegy öt perce) pontosan ugyanígy láttam volna.

Gondoltam bennem van a hiba. Valamit biztosan nem jól csináltam. Ej... Ha én azt
most mind felsorolnám... De jelen esetben (amúgy igen szokatlan módon) nem
bennem (illetve a munkámban) volt a hiba. Amit én barkácsoltam bele új
érintkezőt, az (ez) jó volt. Meglepő módon a gyári a kontakthibás!
Kiszedtem hát azt is, és azon is görbítettem egy kicsit.

Most már hiába mozgatom a motor lábait, stabilan forog.

Ezt a lapocskát nem szabad belőle kihagyni!
Ezt természetesen csakis azért mondom, merthogy kihagytam.

Ha már úgyis újra darabokban hever az asztalon, gondoltam megmutatom,
hogyan is működik benne a pumpa. Persze csak gondoltam.
Mert ugye, amennyi ebből a videóból látszik...

Újraforrasztottam az akkupakk lábait.

Az akkukra a lábakat hegeszteni szokás, de olyan gépem nincs.
Persze már "szereztem" hozzá kondipakkot, csak
az akkora, hogy nem merném kisütni!

Ha már egyszer forrasztjuk a lábakat, akkor csináljuk jól! Nem szabad agyatlanul
nekitolni a pákát a celláknak hosszú percekre, mire végre megfolyik a puszta
fémen az ón, a viszonylag nagy méretű, s ettől kevéssé átmelegíthető
felületen. Hogy a hő okozta sokkot lehetőleg elkerüljük, meg
kell egy kicsit csiszolni a forrasztandó felületeket.

Így működik a szerkezet. Némi vákuummal szívogatja az ember bőrét. Hogy aztán
használ-e ez a procedúra a narancsbőrnek, vagy sem? Ezt nem tudom. Nekem
nincs narancsbőröm, mert nem fogytam annyit, és terhes sem voltam, bár
az utóbbiról a környezetem időnként igencsak eltérő véleményen van.

Tudtam, hogy van itthon szivacs, csakhogy csúnyán mutat a polcból kilógva,
ezért jól el szoktam dugni. Ez időnkét annyira jól sikerül, hogy meg sem
találom! Most speciel azért kellett, mert lötyögött az akku a gépben.

Holnap mész vissza a gazdádhoz, addig töltődjél szépen.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.