Spájz
(semmi különös, csak visszarakom a vakolatot)

A spájzban egy kicsit lejött a fal. Persze nem olyan könnyű
ideférni a szerszámokkal, mint azt a kép alapján gondolnád.

Mégpedig azért nem, mert ezek itt mind útban voltak a falig.
Meg még egy rakás más lom is, de azokat betömködtem a polcokra.

Először jól láthatóan mintegy fél centire elvált a vakolat a fal síkjától.
Mondjuk később sem magától esett le, hanem mert piszkáltam.

Most meg ugye lepiszkáltam az egészet.
Nem kellett különösebben erőltetnem, mert könnyedén leomlott az egész.

A fal többi része szerencsére rendben van.

Épp negyven éve lakunk itt. Egészen idáig semmi baj sem volt ezzel a faldarabbal.
Jól látható, hogy van egy keményebb (beton) elálló rész, az lökte le a vakolatot.

Hiába is próbálkozok, nem látok be a résbe.

Hát akkor jöjjön, illetve jöjjön le, aminek le kell jönnie!

Fogalmam sincs mi ez, de mivel nem aranyrögök ládikában, ennél mélyebben nem
is érdekel. Persze azért megpiszkáltam. Kemény és nem akar onnan kijönni.

Mikor az ember többet főzött a kelleténél, akkor zsupsz be egy dobozba, doboz be
a mélyhűtőbe. Persze ehhez kell, hogy legyen itthon alkalmas méretű doboz.
Így indul el az ember a dobozgyűjtés rögös útján, aminek a képen látható
burjánzás lesz az eredménye. És ez még csak nem is az összes doboz!

Falfix azért kell, hogy ne a pergő vakolatra kenjem rá az anyagot. Persze megtenné
falfix helyett híg gipszes ecsetelés is, de ha egyszer van itthon falfix a múltkori
fürdőszobás akcióból, akkor miért ne? Az alföldi tejfeles doboz pont jó lesz
bödlinek, legalább fogy a polcról. A kutya meg azért van ott, mert ő őrzi
a mágnest, amivel kipróbáltam, hogy a rozsdás vasnak látszó tárgy a
falban vasból van-e. Nem, nem vasból van, rá se ránt a mágnesre.

Bekentem a falat. Gondoltam ennyi elég is lesz mára a munkából.
Az persze sosincs úgy, ahogyan én azt szépen elgondolom.

A lefolyt falfixet a falról egy mosogatószivaccsal törlöm le.
Ezt bátran megtehetem, mert épp nincs itt az asszony.

Ki hogy van vele, mi erősen gépesítettük a konyhát. Mondhatni túlgépesítettük.
Annyi mindenféle gépet vásároltunk össze az idők folyamán, hogy
csak na, de van amit még ki sem vettünk a dobozából.

Vagy kivettük a dobozból, de azóta is a spájzban porosodik.

A leszóródott falat az egyszerűség kedvéért (a lustaság is közrejátszott) hagytam
a földön heverni. Ha majd rászóródik a glett, legalább nem ragad le a kőre.

Mivel vettem egy mű karácsonyfát, ezért ez a talp ezentúl felesleges.
Persze emlék, ezért nem dobom ki, így megy a pincébe.

Ha már úgyis lemegyek, gondoltam leviszem a szemetet is.
Ilyenkor aztán körberohanok a lakásban, és kiürítem az egyéb apró bödliket.

Próbálok rendet tenni. Például mit keres egy kék váza a fürdőszobapolcon?
Meg minek oda az arcszesz, mikor utálom a szagát!
Persze ha készen volna a polcos...

Mindeközben - a rumli szintjét emelendő egy PC átépítés is folyamatban van, csak
előbb ugye még meg kell javítanom a power HF generátorom. Bonyolult
dolgok ezek, ezért keresek inkább valami egyszerűbb feladatot.

Itt van mindjárt a cserépkályha, és persze a közeledő fűtési szezon.

Kihamuzok, hogy majd legyen hová berakni a tűzifát.

Aztán futok még egy (sőt több) kört a lakásban, összeszedem a szemetet,
meg próbálom visszahordani a helyükre a nem oda való dolgokat.
Ez nálunk nem is olyan egyszerű feladat! Például minek van
a budiban a létrán gyufa? Nem dohányzik nálunk senki!
Amikor elfogy a guriga vécépapír, megmarad a cső.
Ebből lehet építeni detektoroshoz tekercset, de
mi inkább el szoktuk tüzelni a kályhában.

Ha már nekiálltam, nem hagyom abba. Ez lesz a következő feladat. Már úgy értem,
a villanyóra körüli festékhiány rendezése. Volt itt egy nagy guman tábla, meg egy
 kicsi. Erre fel az ELMŰ "szakembere" lecserélte a két táblát egyre, amit különös
szépérzékére támaszkodva a két régi helyének mértani közepére helyezett el.
A bogárirtós dobozok meg arra a fürdőszobapolcra valók, ami még nincs is.

Most lebuktam! Igen, szoktam régi Rádiótechnikákat olvasni a budin. De nem erről
szól a kép, hanem arról a fadarabról, ami kikandikál a háttérben. Ebből a darab
deszkából készül (már több éve) egy kalaptartó polc, ami az előszobában
található vízszintes (pakolni lehet rá) felületeket hivatott megnövelni.

Nem is oly rég raktam rendbe ezt a pincét. Ide kerültek a bontásra váró tárgyak.
Mondjuk az UNIVEKA-t már bemutattam, a csöves autórádiót még nem.
Balra fent egy He-Ne lézer látható, jobbra lent az idejét kiszolgált
fenyőfatalp. Egyszer meghalok, átkozni fognak a lomtalanítók!

Ez egy másik pince, amit felesben bitorlok Ilonka nénivel. Innen már jórészt
kipakoltam, már csak a lakásfelújítós szerszámok vannak itt,
meg pár doboz motoralkatrész, még a régi időkből.

Meg van a glett! Persze nem is volt eltűnve, már évek óta itt van.
Húzgálja a franc azt a nehéz zsákot...

Ezen a képen is ugyanaz látszik, mint ami az előzőn, meg még két szál deszka.
Ezekből a deszkákból lenne a konyhába az a polc, ami pont olyan
hatékonyan készül, mint az előszobába való kalaptartó.

Gondoltam veszek fehér festéket a melegvízcsőhöz, de aztán
találtam itthon egy megkezdett dobozzal, és még egy bontatlan is akadt.
Ez a polc a széléig televan, pedig egyszer (kétszer) már kiselejteztem innen mindent.
Illetve csak azokat a dobozokat, amiről nem tudtam eldönteni, hogy mégis
mi a csuda lehet bennük, oszt mégsem robbant fel a kukás kocsi.

Még megvan az a zöld színező paszta, amit valaha az előszobához használtam.
Mondjuk az előszobafestés se a minap volt...

Az előszobafalat is ki kell egyenesíteni, merthogy ferde.

Méghozzá meglehetősen ferde.
Mikor felraktam még jó volt, csak azóta engedtek kicsit a csavarok.

A második nap eseményei

Ha túlzásba nem is vittem, de azért szépen beöltöztem a feladathoz.

Hideg van, ezért befűtök a hokedlibe épített polcra helyezett melegítővel.
Aztán pár perc alatt rájövök, hogyha dolgozom, akkor nem is kell fűtés.
Francba! A minap rendeltem meg télire a húsz mázsa aprított akácot.

Ez a kép azt mutatja, hogy egyrészt találtam egy kis vödör diszperzitet, másrészt
pedig egy nagy vödör glett anyagot, amit így nem kellett kiszednem a zsákból.
Ez amúgy így maradt meg vödörben, még a fürdőszoba felújításból.

Azért csak odaraktam egy újságpapírt, nehogy már majd még takarítanom is
kelljen. Persze tudom, hogy úgysem úszom meg, de attól még próbálkozok.

Jobb is, hogy nincs itt az asszony, hiszen kinek hiányzik a megjegyzés:
Miért pont itt kell porolnod?

Először nem töltöm ki az egész üreget, hanem egy kicsit csalok.

Majd egy darabka újságpapír segítségével egy üreget képzek a nem
tudom mi előtt, ami feldagadt, majd letolta a vakolatot. Most
lesz egy kis mozgástere, így nem tudja tönkretenni a falat.

Ha itt volna az asszony akkor megjegyezné, hogy szívecske formája van.
Én mondjuk popsira asszociáltam, de hát nem vagyunk egyformák.

A glettes vödröt természetesen a többi edénnyel együtt mosogattam el.

Ezen a képen az látszik, hogy végre vettem anyagot a fürdőszobapolchoz.
Épp itt volt az ideje, hiszen már legalább ötször levettem hozzá a méretet.

Ide lesz felcsavarozva a polc. Persze sokkal könnyebb keringeni
a lakásban a fényképezőgéppel, mint mondjuk fűrészelni.

Meg ide is be kell szabni a deszkát. Szóval nem az van, hogy dolgozok mint a güzü,
hanem csak annyit ígértem meg magamnak (másképp nem megy), hogy minden
nap rászánok a lakásra pár percet, fél órát, mikor milyen kedvem van. Persze
így nem igazán haladok, vagy legalábbis nem gyorsan. De nem is a sebesség
a lényeg, hanem az, hogy ha szépen lassan is, de egyszer készen leszek.

Az első rétege (vagyis a nagyja) már fent is van a glettnek. Egyáltalán nincs
elsimítva, mégpedig azért, hogy legyen mihez kötnie a fedőrétegnek.

Szép sima lett. El ne hidd!
Most jönne a "másnap lecsiszolom, és ráhúzok egy fedőréteget" című fejezet.
Aha. Mert érdekel is engem a spájzban a fal felületének simasága.
Szóval szerintem így marad. Éppen elég sima ez már így is!

Hol másutt mosogatnám el a szerszámokat, mint a mosogatóban? Olyan, mintha
hiányozna az asszony. Ezt abból gondolom, hogy magammal veszekszem.

S eljövé a harmadik nap

Mivel eltelt néhány nap a képsorozat készülte óta, csak nézem
bután (születésem óta ilyen arcom van) a fűrészlapot.

Valahol dolgoztam, ahol épp festettek. Beszélgettem a festővel, és érintettség okából
kifolyólag rákérdeztem hogyan csinálja, hogy nem szárad bele az ecsetbe a festék.

Nos így. Levág az ecset nyeléből annyit, hogy beleférjen a dobozba.
Nem kell a hígítót meg az ecseteket pazarolni, pár napig
lazán elvan az ecset a festékes dobozban is.

Nem volt ennyire festékhiányos a melegvízcső, csak én marha megpiszkáltam.
Persze nem mindegy? Ha már úgy is itt vagyok a spájzban...

Ezeknek a dobozoknak kellene egy polc a konyhába.
Meg is van a faanyag a pincében, csak az ugye fenyő, ami nem illik a környezetbe.
Mi lenne, ha vennék méretre fehér bútorlapot? Igen határozatlan
(magyarul lusta) vagyok. Mi lesz így a polcból...

A Zuglói lapok szépen eltakarják a polcot. Ahogy megfigyeltem, pontosan annyi
reklámújságot dobnak be a kihordók, mint a rendelkezésre álló hely. Mi lenne ha
csinálnék egy nagyobb ládát, amit aztán tavasztól őszig rendszeresen ürítenék?
Szerintem annyi papírt dobálnak be, hogy kifutná belőle a télire való tüzelő.

Gondoltam mi volna, ha csak ott kenném le a csövet, ahol nincs rajta festék.

Persze ha ecset van a kezemben, akkor úgysem tudom magam megfékezni.
Olyan ez nálam mint a kalapács, merthogy azzal is mindenre ráütök.

Ezeket is lefestettem, bár lehet nem is kellett volna, hiszen csak koszosak voltak.
Ezek a rudak apukám ötlete, ide lehet beakasztani a sonkát kolbászt.
Olyan vidékies kamra hangulatot kölcsönöz a helyiségnek
ha lóg benne egy szál kolbász. Persze megenni
az nem fogja senki, csak a zsírja csöpög
le a nyári melegben gusztustalanul.

Sikerült eltalálnom a méretet, vagyis belefért az ecset a dobozba.

Közben máshonnan is levettem a méretet, és leszabtam az előszobába való polcot.
Nagy lépés ez ennek a darab deszkának, a pár év sarokban ácsorgás után!

A fürdőszobába fehér polc való, de azt csináltatni kéne. Persze pont erre való a
lapszabászat. Mindegy... Vettem deszkát, kiszabtam, lefestem, lesz amilyen lesz.

Na most úgy találtam ki, hogy ilyen lesz.

Végre rájöttem, hogy honnan vannak időnként a fekete gumi téglalapok a
szobában. Mállik a Tescos csavarhúzó nyele. Mondjuk annyi pénzért...

Ripsz ropsz összecsavaroztam a fürdőszobába való polcot.
Bezzeg a székem karfájának huzata még sehol!
De egyszer úgyis minden kikerekedik...

Kényszerszárítás ventilátorral.
Ugyan nem a konyhában élem az életem, de kezd unalmassá válni a rendetlenség.

Az a baj a számítógépemmel, hogy hangos. Ha ráteszem a tetejét, akkor pedig még
hangosabb! Viszont ha ráteszem a félkész fürdőszobapolcot a számítógép tetejére,
akkor azonnal abbahagyja a zengést. Magyarán szólva a plusz tömeg miatt nem
képes a megszokott módján rezonálni. Valószínűleg ezen a nyomon
fogok elindulni, de ez már nagyon egy másik project...

Ez meg az előszobába való polc. Azért kell rá a zsanér, hogy ketté lehessen hajtani.

Így ni! Nem ferde, illetve de, de direkt ilyen,
hogy felhajtáskor ne akadjon bele a falba.

Így kettéhajtva rövidebb, vagyis a polc leszerelése nélkül is ki lehet majd
tőle tárni a bejárati ajtót, ha valami nagyobb tárgyat akarnék behozni.

Gondoltam belenyomok a tubusból egy keveset a kis vödörbe.
Én meg nem jövök ki a tubusból, gondolta a színező paszta.

Tudom, hogy nem így kell bánni egy tubussal, de azt is tudom, hogy ez hatásos!

A már kővé száradt színező pasztát nehéz volna elkeverni a festékben,
ezért készítek egy híg oldatot, s majd ezt adagolom a diszperzithez.

A fal közben már majdnem kiszáradt, szóval mindjárt mehet rá a festék.

Mivel a konyhában dolgozom, ezért teljesen természetes, hogy felhasználom
az ott található eszközöket. A merőkanál nemcsak gulyásleveshez
jó, hiszen a diszperzitet is nagyszerűen lehet vele adagolni.

Bekeverek egy kis zöldet.

Alig látszik rajta, hogy zöld, de tettem vele néhány
próbát. Nagyjából stimmel a szín a régihez.

Majd rákentem a falra. Úgy néz ki, hogy egy réteg bőven elég lesz. A régi és az új
festés határvonala azért látszik ennyire élesen, mert az új festés még nem száraz.

Közben tettem egy próbát az ecsetben maradt festékkel az előszobafalra.

Negyedik nap
(befejezés)

Mikor rákentem, akkor még egyértelműen zöld volt, most viszont már jól
láthatóan fehér. Vagyis az előszobánk sokkal zöldebb mint a spájzunk.

A jórészt jobbra lent látható tárgyak alkotta halmazt kell visszalapátolni a spájzba.
Kell a hely, mert ugye kisvártatva (részben) ide fogom átrakni az előszobát.

A középső függőleges vonal a sarok. A jobb oldali rész közepétől lefelé van
az új festés. Nekem mint férfiembernek, kinek a barack az
csak egy gyümölcs, ez igenis azonos árnyalat!

Majdnem készen is vagyok, már csak a takarítás van hátra.

Még szerencse, hogy a spájz kicsi. A kövezeten látható minta eredete ködbe vész.
Szerintem már akkor is ilyen volt, mikor ide 1971-ben beköltöztünk.

Már majdnem visszatettem ezt a terítőt (vagy mit) a polcra, mikor rájöttem, hogy
nem tudom elengedni, mert annyira ragad. Jöjjön hát még egy kis mosogatás...

Megy vissza minden. Illetve ezzel az izével nem tudom, hogy mi legyen. A spájzban
csak a helyet foglalja, esetleg a még el sem készült konyhai polcon lesz jó helyen.
Ez amúgy tulajdonképpen egy nagy lábas, aminek az aljába bele van építve
a rezsó. Ha nincs az embernek tűzhelye, akkor jól jön. Ha van, akkor
viszont minek egy ilyen? Persze ez a kérdés apukámban fel sem
merült, azonnal vett egyet, illetve kettőt. A másik darab
a telekre került. Persze ott is csak útban van...

Na ez kész! Már csak a többi helyiségben létrehozott
háborús helyzeten kell magam átlendítenem.

Találtam a spájzban egy almát. Gondoltam megeszem. Én vettem ezt a
gyümölcsöt pár hónapja. Le sem tagadhatnám, hogy húsevő vagyok!

Tettem a festékbe még egy kis zöldet az előszobához.

Gondoltam kész, csakhogy a kipakoláskor elhelyezett aknák mindenünnen virítanak.
Például ott az a poroló izé a hűtő és a konyhaszekrény között, meg
persze a szekrény pultján a teljes idei paprikatermés.

Körbenéztem, s azt sikerült megállapítanom, hogy minden rendben van. Gondoltam
rácsukom a spájzra az ajtót. Persze előbb még azt is vissza kellett tenni a helyére.

Maradt még ez az szerteszéjjel, de ezek a szerszámok kelleni fognak az előszobához is.
Valaki kérdezte a múltkor, hogy mennyi időre van szükségem a szöveg megírásához.
Mikor mennyire. Ez a dolog nagyon függ például a képek mennyiségétől, illetve
magától az aktuális tárgytól is. Ha kisrádió, vagy pláne ha magnó, azonmód
szómenésem lesz. Ezt a cikket például két óra húsz perc alatt írtam meg.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.