Lamentálás

Először feltöltöm magam étellel, amitől elálmosodom,
s így még véletlenül sem fogok semmi hírtelent cselekedni.
Visszatérve az eddig elért eredményre: Nem lett ez olyan rossz.
Például bekapcsoltam a melegítőt, ami simán elnyomta a PC hangját!
Vagyis alakul a dolog, de finomítani kell kicsit, meg folytatni a megkezdett
munkát. Sejtettem én, hogy nem úszom meg ezt a csendesítést olyan könnyen...

Az új házat visszacsomagoltam. Még jó, hogy nem dobtam ki a dobozát.
Ezt a régi házat meg majdnem kidobtam, aztán mégiscsak megszántam...
Gondoltam hátha kell egyszer valamire egy nagy darab döngő vaslemez.

Érdemes meghallgatni a doboz hangját. Persze a beleszerelt PC nem döngeti a házat,
de bőven elég volt annyi gerjesztés is, amennyit a zizegő HDD-k produkáltak.
Magyarán szólva ha egy rezgésre hajlamos rendszert meglökünk, akkor
az rezgésbe jön. Ez biztosan így van, mert évek óta ezt hallgattam.

A HDD-k gumírozott felfüggesztést fognak kapni, de addig is kitámasztottam
a dobozt. Persze a fotó nem erről szól, hanem arról, hogy a PC és az asztal
mögött van egy üreg. Ez az üreg vezeti a hangot, mégpedig pont a jobb
fülemhez. Ebben, illetve a következő fejezetben ezzel
az üreggel fogok kezdeni valamit.

Egy pillanatra visszatérve a HDD-k okozta zúgásra, sokat segített a PC alá rakott
szivacságy. Valami egészen különös jelenség állt elő. Néha napokra eltűnik
a zizegés. Vagyis van, hogy napokig nem rázzák a HDD-k az asztalt.

De térjek csak vissza az asztal és a fal között lévő réshez, mint hangvezető alagúthoz.
Ezen a képen látható a kijárat, itt jön ki a maradék sziszegés az íróasztal háta mögül.

Tegnap készült a kép, és már nem tudom mi van rajta! Percekbe telt, míg rájöttem,
hogy ez a kép úgy készült, hogy bedugtam a fényképezőgépet az asztal alá,
és optikával felfelé fordítottam. Vagyis a fényképezőgép most a PC
mögött van a földön és onnan néz felfelé. Az a feladat, hogy
ezentúl innen ne lássak el a falig, pontosabban szólva
a hang ne jusson el a szemben látható falszakaszig.

Abból építkezek ami épp van készleten, vagyis a maradék laminált padlóból.

Ezt találtam ki. Kell hozzá két szál laminált padló, és két háromszög merevítésnek.
Annyira jónak gondoltam az ötletem, hogy mikor legutóbb a pincében fűrészeltem,
le is szabtam a két háromszög merevítőt. Pár perc összecsavarozni, de berakni egy
rémálom! Ki kell szedni a PC-t, ki kell venni az összes lelógó kábelt, be kell dugni
az asztal mögötti résbe mintegy egy méter mélyre, majd fel kell állítani a sarokban
egy 90 fokos elfordítással. Ilyenkor jön az, hogy néhány napot ráalszok a feladatra,
 hogy kiderüljön mit rontottam el. Hazafelé bicikliztem a munkából, közben beugrott
egy fontos kérdés: Milyen alakja van pontosan az íróasztal mögött található résnek?

Arról beszélek, ahová a nyíl mutat. Vagyis hiába áll itt egy szép szál parketta,
azt a jobbra fent látható lyukat nem tudja kitölteni. Ráadásul felfelé
sem valami rózsás a helyzet, mert ott sem ér hozzá a falhoz
az asztalra szerelt pult, vagyis ott is maradna egy rés.

Tudtam, hogy láttam valahol hullámos felületű szivacsot, csak nem tudtam, hogy hol.
Melóhelyen volt ez valami csomagoló anyag, amiből eltettem egy keveset, mondván
alkalomadtán jó lesz még valamire. Átnéztem az összes szekrényt, szekrénytetejét,
pincéket, raktárt, kérdeztem a kollégákat. Még telefonáltam is, pedig azt útálok!
Eredmény semmi. Mindenki tudja miről beszélek, csak a szivacs nincs sehol.
Márpedig én akkor is láttam, és nem is olyan rég! Lehet, hogy itthon van?
Lementem a pincébe és elkezdtem belenézni a polcokon a zacskókba.
Ez az! Mondtam a képen látható szatyrot fellelve. Amúgy ez volt a
nyolcadik zacsi. Persze ebben sem szivacs van, hanem egy
óriás nylon, ami mondjuk festéskor jöhet jól, mert
akár az egész szobát le lehet vele takarni.

Végül megtaláltam. Persze mindent "végül" talál meg az ember,
hiszen miért keresné tovább, ha már egyszer megvan.

Nemrég lett kész az előszoba, de már megint hogy néz ki...

Vagy jó lesz a szivacs hangszigetelésnek, vagy nem. Nekem gyanús, mert hiába teszem
oda a fülemhez, úgy megy át rajta a hang, mintha ott sem lenne! A felületének jó
a formája, csak mind a felület, mind maga az anyag puha. Egyrészt átmegy
rajta a hang, másrészt nem verődik róla vissza. Szerintem emlékeimben
a csepeli művelődési ház süketszobája él, ami tojástartó burkolatot
kapott, amitől a falak valóban elnyelték a hangot. Vagyis ha ez
a valami vastag papírból lenne, jobb lenne csillapításnak,
mint így szivacsból. Illetve maradhatna a szivacs, csak
kéne rá egy vastagabb papír burkolat. Én azt hiszem,
hogy elmémben a merített papír kezd körvonalazódni.

Ebből a motorbicikli belsőből lesz kiszabva egyrészt a két fixen beépített merevlemez
rugalmas felfüggesztése, másrészt az asztalra szerelendő hangterelő idom széle,
hogy ne kelljen annyira pontosan dolgoznom a faanyaggal. Ez utóbbi,
mármint a pontosság azért nem megy, mert egyszerűen nem lehet
levenni a méretet. Ha be van tolva az asztal, akkor nem férek
oda a centivel meg a fejemmel, ha ki van húzva az asztal,
akkor meg nincs ott a fal amihez illeszkednem kéne.
Ez a ki van húzva az asztal, ez nem hangzik jól.
Pontosabban szólva, ez kurva rosszul hangzik!

Az asztalom már mutattam párszor. Azért így vágtam ki a képet, mert felfelé addig
tart az asztal mint amennyi a képen látszik. Vagyis le kell szednem a woblert,
az irattartókat, a két hangfalat, a tápot és a tetején álló többi műszert.
A monitort, a mögötte található pultot az irattartókkal. Ha ezzel
megvagyok, akkor van rá esélyem, hogy a pult nem tépi le
magát az asztal tetejéről a saját nem csekély súlyánál fogva.
Ez a pult tulajdonképpen két pult egymáson. Ráadásul rémesen
az asztal hátsó szélére van csavarozva, mert korábban már kétszer
is beletoldottam az asztal hátuljába mélységileg. Ez azért kellett, mert
a pult annyi helyet elvett az asztalból, hogy egy nagyobb dolog (például egy
magnó vagy egy TV) már egyszerűen nem fért el. Aztán vettem egy 17"-os CRT
monitort, ami ugye mély volt hátrafelé, az meg nem fért el a keskeny pulton, így újra
beletoldottam az asztal hátába. Mindezeknek az lett a vége, hogy az asztal egyszerűen
összeomlik ha el találom húzni a faltól, mert a pultok hátsó éle jelenleg a falra
támaszkodik. Persze nem húzom el. Egyrészt nem vagyok én olyan
erős, másrészt mi a szarért húznám el? Most éppen el kell
húzni az asztalt. Azt hiszem ezt hívják sz.p.snak.

A jobb sarok nem olyan vészes, a dobozokat behordom a szobába, az alsó fiók meg
marad, mert nem enged túl sokat mozognom a pákatrafó tápkábele. Persze lehet,
hogy épp most jött el az ideje bonthatóra megoldani azt a kábelt. A két középső
fiókot is simán bedobom a szobába. Már csak azért is, mert az alsó csak úgy le
van téve a parkettára, a felső meg nehéz a benne rejlő nagy rakás kábel miatt.

A bal alsó fiók nem része az asztalnak, csak bevan alá tolva. Mondjuk ez a fiók
jobb lenne ha itt maradna, mert ebben vannak a nagyobb darab szerszámok.
Azért hagytam a képen balra nagy teret, mert ott is van valami, mégpedig
a szőnyeg. Ez szintén útban van, hiszen ha ott marad, akkor nem tudom
eltolni az íróasztalt balra, hogy beférjek az asztal jobb oldallapja és a
fal közé. Szóval azt eszeltem ki, hogy eltolom az asztalt balra, majd
az asztal jobb oldallapjára rácsavarozok egy hatalmas nagydarab
deszkát, illetve farostlemezt. Az asztalt akár az ágyig el tudom
tolni, vagyis be fogok férni a keletkezett résbe dolgozni.
Faanyag is van még a pincében, és érdekes mód
még a lelkesedésből sem fogytam ki.
Majd hétvégén nekiállok...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.