Az íróasztal átalakítása

Először betolok egy hatalmas rántottát. Egyrészt mert kell
az energia, másrészt nincs kedvem nekiállni pakolni.

Pedig mese nincs, ezeket mind le kellett róla
szednem, hogy össze ne dőljön az asztal.

Miközben a lomokat pakoltam át a szobába,
sűrűn kattintgattam a fotómasinával.

Az ágyam meg azért ilyen rendetlen, mert aludtam benne. Tegnap délután
lefeküdtem, hogy szunyálok egyet. Erre nem reggelig aludtam? De!

Valahol olvastam, hogy az ionizátor jó hatással van a dohányos szoba levegőjére.
Talán ha 10 éve, hogy már nem bagózom. Szóval ez a doboz nagyon itt maradt.

Az ott egy rés, ott is kijön az asztal mögül a PC hangja.

A felső pult aljának hátsó széle ki van vágva, mégpedig azért,
mert itt futnak a kábelek. Persze a hang is feljön.

Egy újabb rés. Ez a monitor mögött van, szintén a kábeleknek. Ezeket nem tudom,
illetve nem tömhetem be. Majd kisütök valamit. Ha mást nem, hát újabb pár tojást.

Tökre úgy néz ki a fal, mintha koszos lenne! Na jó, ez tényleg koszos.
Régebben a TV, aztán meg a monitor és a PC, a melegedő műszerek, mind-mind
vonzzák kergetik a port, az meg lerakódik a falra. Képtelen vagyok kifesteni a szobát,
mert ahhoz ki kellene belőle pakolni. Egyrészt nincs hova, másrészt a pakolás szó
kiejtésekor már automatikusan minimum egy háztömbbel odébb szaladok!

Az előbb még itt volt az éjjeliszekrény. No persze az se magától ment odébb.

Már megint hogy néz ki ez a szoba...

Bejelöltem filctollal, hogy hová kell majd visszatennem az asztalt.

Upsz! Ezt meg elfelejtettem kivenni.
Már csak akkor jutott eszembe, mikor hallottam amint eldől.

Feltekertem a szőnyeget, az asztalt elhúztam a faltól, majd rátoltam az ágyra.
Ha most elkap a szapora, akkor szarban leszek!
A PC meg közben zörög...

Ebben a sarokban már hosszú évek óta nem járt senki.

Ez a PC-m hátulnézetben.
Na most őszintén! Csoda, hogy nem húzom el az asztalt?

Nagyon tákolt, de egyrészt szemből nem látszik (annyira),
másrészt az a lényeg, hogy nem dől össze (remélem).

Igazítottam kicsit a feszülő kábeleken, így már az asztal ajtó felőli végét is eltudtam
húzni a faltól. Most már ki tudok menni például kávéért, vagy ragasztóért
a pincébe. No meg majd a deszkákat is fel kell hoznom.

Pár éve tervbe vettem, hogy az antenna és a LAN kábelt odarögzítem a polctartó
aljához, hogy ne lógjon ki a dobozkáim felett. Hopp! Már készen is van!

Ezek az apróságok a sarokban voltak leesve. A szürke vaslemez egy
Extrafon vonalpótló tápegységének tartólemeze, a papírlap pedig
egy arra utaló nyom, hogy miért is nem lettem matematikus.

Azon törtem a fejem, hogy farostlemezből legyen-e az oldalsó takaró lap, vagy
inkább bútorlapból. Lusta voltam lemenni a pincébe, ezért végül úgy döntöttem,
hogy laminált padlóból lesz. Két szál egymásra igazított parkettacsíkból és egy
vízmértékből rögtönöztem derékszögű vonalzót, mert halvány
fogalmam sincs merre lehet elrejtve.

Fúrtam rá lyukakat. Ezt a lapot csak ez a pár csavar fogja tartani.
Már csak azért is, mert másutt nincs mögötte az asztal.
Persze merevíthetném léccel, de szükségtelen.

Leszabtam az odacsavarozandó laminált padlót. Most jönne az, hogy a szélére
Pálmatexel felragasztom a hosszába felhasított motorbicikli belső gumit.
Ez azért kell, hogy illeszkedjen a falhoz a felcsavarozandó deszka.
Nagyon eltudom bonyolítani a dolgokat, ha elkap a gépszíj.
Megálltam és elgondolkodtam... Ha az asztalt rátudom
úgy tolni a falra, hogy odaférek bejelölni a deszka
helyét, akkor nem kell gumizni a deszka hátsó
élét, mert pont jó helyre tudom csavarozni.

Ennyi hely van, ide kell beférnem.

Az asztalon fekszem, fejem a résben, két karommal kalimpálok, de ezt sajnos nem
látjátok. Nem mondom, hogy mint munkahelyzet kényelmes volt, de azért
megoldottam. A papírlapocska meg azért van odarakva, hogy maradjon
egy kis rés, hogy ne akadjon bele a deszka alja a parketta (mint padló)
egyenetlenségeibe. Már úgy értem, majd a későbbi tologatások közben.

A kép címe: Bassza meg! És tényleg! Ugyanis nem kellett volna
végig elvágni, csak a vonalig. Most már így marad!

Elegem van a precízségből, ez csak egy darab deszka!
Bejelölöm a lyukakat szemre, és még csak nem is pontozom be őket.

Még ilyen három lusta egy medvéket! Töcsök (színe játszó) inkább a felhőket nézi.
Félfülű (tévémaci) egyértelműen bevette a mai varázsgomba adagját.
Nyakigláb (kis szürke) viszont egy igazi békebeli munkás!
Látszik amint rémülten határolódik el a fúrógéptől.
Nem lehet rájuk bízni semmit, dolgozhatok magam!

Rápattintottam a már felcsavarozott hátsórészre a kissé elszabott elsőt, majd ezt
is hozzácsavaroztam az asztalhoz. Ha visszatolom az asztalt, nem
is fog látszani, hogy nem pont így volt elképzelve.
Alapvetően ennyi volt mára betervezve.

Persze az sosem úgy van, ahogy azt a Móricka elképzeli!
Az asztal alsó pultja rövidebb mint a felső, ezt mutatja a nyíl.
Vagyis a hang feltud jönni a kábeleknek vágott résig, majd onnan
a monitor s az egyéb lomok mögül pont szemből kapom meg a zörgést.

Ez pedig egy másik rés. Ez még bonyolultabb helyen van, mint az előbbi.

Persze mindenre van megoldás, erre a résre például ez a fedő. Nem tudom minek
a része volt az a darab rétegelt lemez, amit amúgy az alsó fiókban találtam.

Elfelejtettem mondani, hogy meguntam, hogy nem látok, és zseniális módon
az asztal mögé csíptettem egy lámpát. A zsenialitásomról elég
legyen annyi, hogy ez elsőre nem jutott eszembe...

Ez a rés elég elvadult helyen volt, amit csak akkor láttam meg, mikor leültem
az asztal mögé. Azért kellett rácsavarozni a fedőre a segédlécet, mert
nem fértem volna be a keskeny résbe a csavarhúzóval.

Nincs nagyon rögzítve, leginkább csak oda van téve, meg
hátulról pár csavar, no de nem is kell ennél több.

Ez lesz mára az utolsó deszka, ezt alulról fogom felcsavarozni.

Direkt nem ér oda a jobb széle a másik lemezhez, mert valahol mégiscsak le kell
hogy tudjanak menni a kábelek a számítógépig.

Gondoltam megigazítom a kábeleket, mert ez így azért nagyon gázosan néz ki.

10 perc alatt jutottam el a felső képen látható állapottól idáig.
Aztán egyszerűen feladtam...

Na ez nem volt épp egy párperces munka!
Vagy csak azért csináltam órákig, mert már öreg vagyok?

Ha már így szétszedtem az asztalt, meg persze többször körbe is takarítottam, akkor
gondoltam lepucolom a felső oldalt is. Találtam csuda dolgokat, de leginkább
ez a trafólemez lepett meg. Mégis melyik gépemben van ekkora trafó?
(talán a QUAD) Illetve minek őrizgetek egy darab trafólemezt?

Ilyenkor szokott beállítani a feleség, majd megkérdi:
Mégis mi a csudát csináltál egész nap?

Valamint a nők azt sem szokták értékelni, ha egy gumibelső lóg a szobában.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.