Ellenállásdekád TR-9407/B
-

Miután a délutáni alvásból összeszedtem magam, majd visszahajtogattam a plédet
kockára, egy füst alatt sikerült levertem az ágy végében elhelyezett kacatokról
(ami főleg Calypso M8) egy rakat szatyrot. Leültem a sarokba, hogy csinálok
valami olyat, amire legalább úgy nagyjából rá lehet fogni, hogy rend. Vagy
ha azt azért nem is, de holmi plédsuhogástól ne essen már szét a szoba.
Ahogy ott ücsörgök a sarokban, elkezdtem tologatni a polcon a lomokat.
A fényképező meg pont épp volt kéznél az asztal sarkán. Hever a sarokban
valami videójáték, piros krumpli gomb van a közepén. Már majdnem hajlottam
rá, hogy szétszedem, már épp a nyitóképen agyaltam, amint a doboz sarka kibújik
a porcicák alól, mikor is hátradőltem s megállapítottam, hogy micsoda jó szögből
is látszik az adott helyről az ágyam. Szeretem ezt a kuckót! Múltkor alaposan
átépítettem az ágyat, mert már nemhogy az epeda, hanem az alatta lévő
farostlemez lap is megrogyott. Azóta viszont nem egyszerű ki,
akarom mondani, felnyitni az ágyat. Mondjuk nem
is szoktam, hiszen szerencsére már rég üres.

Ez a kép is telitalálat! Egyrészt hangulatos a természetesen sötétedő sarkok miatt.
Másrészt a sötét perem komoran sejteti, hogy mi történne akkor, ha kiesne onnan
az a léc, amivel feltámasztottam az ágyat. Valamint az se semmi, ahogy a lapos
perspektíva miatt végeláthatatlan sorban vonulnak felhalmozott lomjaim.
A mai alanyt amúgy már sokkal korábban szét akartam szedni.
Ékes bizonyíték erre ezen cikk 481-es sorszáma.
Mint azt említettem, azóta már sikerült
kiürítenem az ágyneműtartót.

Amit keresek, az természetesen a legbelső sarokban van. Egyszerűen nem bírtam
magammal, s ha már egyszer amúgy is itt jártam, nekikezdtem pakolászni.
Tulajdonképpen mindig ez lett a vége, ahányszor csak felnyitottam
az ágyneműtartót, mert mindig találtam benne valami pakolni
valót. Végül részben ezért is ürítettem ki. No meg azért, mert
volt egy olyan tervem, hogy szemből kihúzható fiókosra alakítom.

Ezek a hangszórók egyértelműen a pincébe valók, mégpedig a hangszórós polcra.
Gondoltam leviszem őket. Ennek meg az lett a vége, hogy nekiálltam
a pincében mindenfélét pakolászni, aminek természetesen
semmi köze sem volt a ma boncolandó tárgyhoz.

Kikaptam az egyik szekrényből egy csomó papírdobozt, majd átvittem a másik
pincébe a polcra. No nem mintha ott annyi hely lett volna, melyet feltétlenül
szükséges volt feltölteni, hanem csak épp ehhez volt kedvem. Mostanában,
mikor nagyon nincs kedvem semmihez, de mégiscsak belefogok valamibe,
gyakran csapongani kezdek a különböző témák, illetve feladatok között.
Van, hogy több szétszedést is csinálok párhuzamosan, aztán
persze nem győzöm szétválogatni a képeket.

Ezt a fekete műbőr dobozt a raktárostól kaptam. Ki lett mentve a selejtezésből.
Regina tudta, hogy nagyon szeretem a midenféle kacatokat, ezért mindig
félrerakott nekem valamit. Pedig akkor még nem is volt szétszedtem!

A műbőr tok tartalma a Telmes Műszeripari Szövetkezet gyártmánya.

Ez pedig a Magyar Posta leltárcímkéje. A postából Matáv lett, abból RT, legutóbb
Magyar Telekom. A József telefonközpontról először levált az István, aztán újra
összeolvadtak. Majd szétváltak, s elcsatolódtak másfelé. A vége az lett, hogy
mindkettő szőröstül-bőröstül eltűnt. De annyira, hogy már az épületeket is
eladták! Az időben alaposan visszagondolva, ezt a műszert még akkor
kaptam, mikor az István központ még létezett. Mivel 2002-ben
eljöttünk a Páva utcából, utána pedig már nem én feleltem
a raktárért, szóval ez a műszer nemhogy nem mai
darab, de csak nálam már több mint
tíz éve porosodott.

Nemhogy nem használtam, de még csak soha ki sem próbáltam! Pedig egyszer kellett
volna, csakhogy akkor épp nem tudtam, hogy merre van. No de mi is ez? Pláne mire
való? Ez egy úgynevezett ellenállásdekád. A két fehér banánhüvely között 0,4 ohm
1,111 Megaohm közötti ellenállást lehet beállítani a kapcsolókkal. Tulajdonképpen
olyan, mint egy 1 MΩ értékű trimmerpotméter, amit nem tekergetni kell, hanem
kapcsolgatni, és a kapcsolókról le is olvasható a beállított érték. Ez így azért
jó, merthogy beállítható, leolvasható, pontos. Ha van az embernek egy
ilyen a keze ügyében, akkor nem kell egyenként próbálgatni az
ellenállásokat az adott - kikísérletezendő - kapcsolásba,
hanem csak eljátszik a dobozkán a kapcsolókkal, majd
leolvassa a beállított értéket. Rendben. Hallom a gondolatod.
Elektronikai szimulátor lett helyette a trendi. Ez meg avítt és mehet
vissza az ágyneműtartóba porfogónak. Csak nem nálam! Épp a múltkor
kérdezte valaki, mikor az egyik képen feltűnt a telefonom, hogy az enyém
még hogyhogy nem okos? Kaptam én olyat a cégtől, de mindössze néhány nap
alatt rájöttem, hogy nem bírjuk egymást. Nekem egy eszköz ne mondja meg,
hogy mi baja van! Merthogy k*rvára nem érdekel! Működjön és kész!

Tudom, hogy ez nem maga az okostelefon, hanem egy azon futó szoftver, de ilyet
nekem akkor se írjon! Ez tulajdonképpen egy értelmes hibaüzenet lenne.
De rögvest vessenek a mókusok közé, ha kérdeztem tőle bármit is!
Ha meg nem kérdezek semmit? Akkor nehogy már válaszoljon!

Vagy tudott ilyet is. Az én logikám szerint nem "rendben", hanem
"frissítés" gombnak illene lennie az adott hibaüzenet alatt.
Mivel ez a feladat nem akart eltűnni a masináról,
ezért megkértem egy kollégámat, hogy ugyan
segítsen már ki innen. A kolléga megmutatta,
hogy merre van a frissítés. Ha magamtól kellett
volna rájönnöm, még itt lenne a gép a kezemben!

Ennél a résznél aztán annyira megakadt, hogy kivettem belőle az akkumulátort.
Én meg annyira kiakadtam, hogy betettem a k*rva okostelefont
az öltözőszekrényembe, majd úgy rácsuktam az ajtót,
hogy semmi lehetőségem se legyen kettétörni.
Merthogy igen komoly ingerenciám
támadt erőst megropogtatni.
Én ilyen hülye vagyok
az okostelefonhoz!

Én már csak megmaradok a számítógép vezérlés nélküli hardvereknél.
Ha odakapcsolom a kapcsolót? Akkor az ott is van! A felirat szerint
fél wattos ellenállásokból van, illetve ne eresszünk rá 100 voltnál
nagyobb feszültséget. Az ellenállásdekád pontossága 1%, ami
- ha csak nem műszert építünk - bőven megteszi. A fekete
banánhüvelynél fogva testelhető is a doboz. Utóbbi
funkció arra kell, hogy ne szedje fel a dobozka
által produkált ellenállás a környezeti zajt.

Ez a készülék korabeli reklámja, gondolom a Rádiótechnika újságból.
Azért nem vagyok benne biztos, hogy honnan van, mert egy csomó
általam összegyűjtött képen és rajzon nincs se dátum, se forrás.
Pedig amúgy meglepően pedáns szoktam lenni...

Végre egy honi gyártmány a sok kínai holmi között. Mondjuk az igaz, hogy
nem mai darab. Milyen szépen bele van gravírozva a gyári szám...
Mondjuk az igaz, hogy előtte a "no.:" felirat az viszont ferde.

Ez úgy nagyjából ugyanaz a kép mint az előző, csak megpróbáltam jobban rámenni
a "mini" feliratra. Rálőttem a firkált betűkre vagy húszat, de csak ennyit sikerült
produkálnom. Amúgy a "mini" arra utal, hogy létezik ellenállásdekádból nagy
is, és ez nem az, hanem ez a kicsi. Ezt leltározáskor fontos tudni, hogy
minden meglegyen. Illetve ha valamelyik nincs meg, akkor az
egy igencsak fontos adat, hogy egy ennél kisebbet,
vagy egy nagyobbat kell keresni.

Az alja elég unalmas. Mondjuk az egész nem egy izgató szerkezet. Tényleg!
Vibrátort még nem is szedtem szét! Na jó. Bevallom. Javítottam már.
Merthogy a barátaim idehordtak mindent, ami csak bedöglött.
Sajnos akkoriban még nem volt fényképezőm. Amúgy
furcsa gondolatokat ébreszt az emberben, mikor
elkezd szétszedni valamit, ami tegnap még
a haver nejében volt, csak széthajtotta.

Komolyan mondom, hogy nem értem a fényképezőm logikáját! Néha - mint most is -
megtáltosodik. Élethű színek! Éles részletek! Szinte hibamentes a kép.
Máskor meg ötből öt kép használhatatlan lesz, de annyira,
hogy előfordul, hogy inkább kihagyom azt a részletet.

Vannak a dobozban egyszínű és színes csíkos ellenállások is.

Akadnak nagyobb darab kékek is.

Lekaptam a doboz előlapját, de semmi említésre méltó sem volt alatta.
Vagy legalábbis első látásra nem szúrt szemet.

Mondom, hogy időnként valósággal megtáltosodik a fényképező!
Most olyan szépen belőtte a mélységélességet, hogy csak na!
Gondoltam leveszem a vaslemezt, lássuk a kapcsolókat.

Piszok szerencse, hogy még épp idejében kiszúrtam,
hogy ezek nem egyedi kapcsolók!

Ha lecsavaroznám a vaslapot, akkor kismillió darabra hullana szét az egész!
Ez - mivel kell nekem ez a műszer - most nem fog megtörténni.

A doboz hátuljában is van árnyékolás, hogy lehetőleg
tényleg ne szedjen össze semmi környezeti zajt.

Ez meg idevetette magát elém. Most meg a fényképezőgép makrója brillírozott!
Ez a legyecske ugyanis olyan három milliméteres lehet. Már többször sikerült
a frászt hoznia rám. Megül a monitoron, erre összeomlok, hogy pixelhiba!
Most meg azzal végezte ki magát, hogy belerepült az asztali lámpába.

Ha nullára állítom, akkor 0,5-öt mutat. Ugyan 0,4 van ráírva, de egyrészt ott
van a mérőkörben a két méter műszerzsinór, másrészt pedig
a digitális műszerek pontossága +/- egy digit.

Beállítottam a kapcsolókkal 1MΩ-ot, és annyit is mutat. (1% pontossággal)
A múltkor olvastam valami számmisztikával foglakozó írást, ami valahonnan
onnan indult, hogy 1+2+3+4=10 Aztán egy perc múlva úgy elfajultak a dolgok,
hogy rögvest megéreztem, hogy a számokkal történő varázslás nem az én világom.

Most meg 1110 kΩ-ot állítottam be, és ez is rendben van.

Ha 10 ohmot állítok be, akkor is jó.

Ezt meg csak úgy gyakorlásképp műveltem, hogy mégis milyen könnyen tudom
visszafejteni a kapcsolók állásából, hogy milyen értéket állítottam be.
Elsőre kicsit fura leolvasni a kapcsolókat, de néhány perc
gyakorlatozás után már könnyed rutinná válik.

Letettem a dobozkát a polc szélére, merthogy ide való. Kicsit bele kéne rendezni
a lomokba, hogy azok legyenek elől, illetve a kezem ügyében, amik kelleni
szoktak, vagy legalább esély van rá, hogy időnként kellenek. Például azt
a fehér fiókot már egy éve nem húztam ki! Akkor meg minek van főhelyen?
Azért, mert egy épülő rádió romjai (micsoda képzavar) vannak benne. Mondjuk
az igaz, hogy már elkezdtem a rádióépítős oldalt, de még nagyon nem tartok
vele sehol. Illetve még csak valahol a korai erőgyűjtés szakaszában járok.
Ellenben a mai feladattal végeztem! Hogy ennyire meg voltam elégedve
magammal, gondoltam igazán megérdemlem, s elindultam
a konyha irányába egy bögre kávéért.

Szóval az úgy volt, hogy nem csak a hangszórókat vittem le a pincébe.
Illetve csak őket vittem le, de még ezeket is le akartam vinni.
Úgy csinálok, mintha a pincében még volna hely...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.