Mivel már annyi mindent szedtem szét, de csőbilincs még nem volt köztük, gondoltam legyen meg ez is, ne csak mindig emlegessem a különféle tárgyakat, aztán sajnálkozzak rajta, hogy a már megemlített, de szét még nem szedett holmik listája egyre csak növekszik.
   A bilincs amúgy azért hever az asztal pultján, pláne már hosszú napok óta, mert éreztem, hogy nem stimmel vele valami. Velem mondjuk az nem stimmel, hogy kacatokkal veszem magamat körbe, de most nem rólam van szó.
   Mindeközben a jobbra látható, rézből és papírból készült alátétnek tűnő alkatrész egy piezo lapocska, amit nem is oly rég a Panasonic M7-es kamerából termeltem ki, s azért maradt az asztalon, mert ha szétesett, akkor ebből tervezem a még elektroncsöves csehszlovák lemezjátszó pickup betétjét felújítani. Hogy ezen a kettőn felül is mennyi ugyanígy széjjelhagyott, polc szélén vagy fiók mélyén heverő apró projektem van még, azt a kérdést most inkább ne feszegessük...

   Ezen kép kapcsán azt említeném meg, hogy a fahordó szatyor nálunk azért hever mindig az előszobában, direkt látványosan a cipőtartón, hogy a tűzifa felhordásának szükségességét már csak a puszta látványával is jelezze. Ez a tény úgy került képbe, hogy mikor a pincébe fáért lementem, mindjárt kiderült, hogy hosszú napokon át mégis mi a csudát furcsállottam a csőbilincs látványán.

   Konkrétan azt, hogy míg a mosógép vízvevő csövéről leszerelt, a meghúzásakor átszakadt, vagyis már használt és hibás bilincs valamiért a pincébe került (lásd a felhajtható asztalon az épp nagyban készülő próbapanel előtt), addig a lakásban maradt példány vadonatúj! Mármint ezt a két alkatrészt vagy meg kéne cserélnem, vagy egymásmellé kéne őket tennem. Ez egy annyira bonyolult logisztikai feladat volt, hogy hosszú napok teltek el, mire végre nagy nehezen sikerült összehoznom.

   Mikor a pincébe befelé jöttem, akkor a kihúzott fiókban elhelyezett akkutöltő szó szerint fel sem tűnt. Mondjuk amekkora kupi itt van, ezen aztán tényleg nincs mit csodálkozni! Ettől persze én még nagyon is rácsodálkoztam a tényre, mert ugye bár ez a szépen sorjázó farigcsálós cikkek miatt nem látszik, attól még hónapok óta nem jártam a pincében barkácsolni. Mármint ha nem volt mit fényképeznem, akkor mégis mitől merültek ki az akkuk, illetve hogyan jöttem rá, hogy kimerültek. Mikor a feltöltődött akkukat nem tudtam a fényképezőgépbe visszarakosgatni, akkor persze beugrott, hogy ezek a bicaj fehér lámpájába valók.

   Lényeg a lényeg, vagyis bár kellett hozzá néhány nap, de végül azért sikerült a két csőbilincset egymás mellett elhelyező logisztikai bravúr. Miután már ezzel is megvoltam, ahogy azt már csak szoktam, az apró projektről újra (megjegyzem hosszú napokra) sikerült megfeledkeznem.

   Miközben részben ezt a másik bilincsen látható feliratot sem. Mármint a középső és az utolsó betű formája kissé eltérő, így lehet NORMA és NOAMA is. Amúgy azért lett a bilincs neve AWAB, mert valaha majdnem mindegyikre az volt írva. Ilyenkor persze richtig nincs kéznél egy régi bilincs.

   Amiért végül még a pincébe sem kellett lemennem, mert találtam egyet a hátam mögötti alátétes dobozban. Azért ott, mert mikor még valamikor a 80-as években a lakásban található cuccaim között rendet tettem, ami apróság az ott található dobozokba nem volt besorolható, az jórészt az alátétes dobozban végezte.

   A szétszedés első lépéseként addig tekertem a megszakadt tekerőjű bilincs csavarját, míg csak ki nem nyílt a hurok, majd az azt alkotó bordázott lemez kiegyenesítése következett.

   Miközben a régebbi, a mosógép csövéről leszerelt bilincs (lásd az előző képen) bordázott, addig az újabb keletű társán az anya menetét alkotó rész már teljesen át lett lyukasztva.

   Ami annak fényében, hogy milyen masszívra lett összehajtogatva, nagyon is érhető. Ennek persze éppen így kell lennie, hiszen egy ilyen bilincs szinte mindig fontos dolgokat tart. Nálunk például a mosógép vízbevezető csövén teljesített több évtizedes szolgálatot.

   A vékonyabb, vagyis a balra kilógó lemezt még csak-csak kiegyenesítem valahogy, a ráhajtogatott pánt azonban már annyira vastag, hogy annak a kép közepén látható benyomódásával egy csavarhúzó semmit sem tud kezdeni. Más szerszám pedig nem fér oda.

   Íme a hibajelenséget, vagyis a bilincs csavarjának átugrását okozó hiba. Azok a menetek ott felül, azok nagyon rosszul néznek ki! Az mondjuk igaz, hogy a csavart egy apró villáskulccsal téptem meg, de attól még nem kellett volna a meneteknek elrongyolódniuk.
   A megoldás amúgy egy új bilincs, valamint a csőből történő 5 centi levágása lett, mire fel menten abbamaradt az amúgy csak nagyon enyhe vízfolyás. Mármint a cső egy egész mosási ciklus alatt jó ha néhány cseppnyi vizet kiengedett, ami nem azért volt baj, mintha a fürdőszobában amúgy nem lenne víz (hiszen azt már eleve mindig szétpocsoljuk), hanem mert a mosógép mögül közvetlenül a szivacs alapú szőnyegbe folyt, ahonnan aztán csak nagyon lassan párolgott el, mire fel folyton cuppogtak rajta a papucsok.

   Miközben a balra látható bilincs még vadonatúj, vagyis az jogosan kerül vissza a pincei bilincses dobozba, addig a jobbra látható alkatrészről most így hirtelen el nem tudom képzelni, hogy idővel mégis mihez fog kelleni. Már ha ez az igény valaha is bekövetkezik...