Nem azért szóltam oda az eltehető munkalapon, megjegyzem meglepő módon még csak a mai nap reggele óta állomásozó napelemnek, hogy "na még egyet", mert ha ezt is szétszedem, akkor egyetlen nap alatt tudtam le négy tételt, hanem azért, mert az egész délelőtt borús ég ellenére végre kisütött a nap. Márpedig napsütés a napelem bemutatásához mindenképp kell, ezért ezt a szétszedést semmiképp sem halaszthatom nemhogy éjjelre, de még csak délutánra se!

   Mivel mindig is szerettem volna magaménak tudni egy ilyen hatalmas tábla napelemet, nagyon megörültem neki, mikor azon az alapon, hogy ez csak valami ócska műanyag, nem csaklizták el előlem a lomisok.
   Ez a napelem amúgy autóba való, annak is az ablakába, s arra jó, hogy egy kicsit rátöltsön az akkura, amire néhány modern autó elektromos rendszere komolyan rá is szorul. Mármint ha nem járunk a kocsival, akkor a folyton fogyasztó elektronika egy idő után teljesen lemeríti az akkut. Ekkor egyrészt nem fogunk tudni indítózni, másrészt a nullára merült akku teljesítménye már sosem lesz a régi, vagyis cserélni kell. Ez egészen biztos, mert jártam így a céges Berlingóval.

   Mivel a jobbra látható monitor tisztító spray csak üvegre jó, az LCD monitorok műanyag előlapjára nem, ezért hiába drága (amit amúgy csak a céges rendelésen szúrtam ki), szívfájdalom nélkül vetettem be.

   Mivel a tegnap esti híradó időjárás jelentése szerint a mai az utolsó, még úgy ahogy nyárinak tekinthető nap, ezért ha nem most azonnal állok neki a napelem bemutatásának, akkor az elkövetkező napokban nem lesz alkalmam megejteni egy legalább úgy nagyjából korrekt mérést.

   Bár tisztának azért még nem nevezném, de sokkal jobban néz ki, mint az előbb. Amúgy már a beszerzése napján is megtöröltem, meg azóta még vagy kétszer, de még mindig látszik rajta, hogy valaha a rövidebbik oldalára volt letámasztva. Mármint oda csorgott le a pára, majd nőtt össze lemoshatatlanul a porral.

   Mikor a napelem hátulján a magyar szöveget megláttam, tulajdonképpen nem azon lepődtem meg, hogy magyarul is rá van írva, hogy mire való, hanem azon, hogy ezt egészen idáig nem szúrtam ki.

   Az ablakot kinyitva, a termelt áram mennyisége felment 37 milliamperre, amit idővel - a napelem helyes irányba történő fordításával - sikerült megkétszereznem. Ennyi áramot fogyasztva egy Riga-103-as táskarádió már leordítja az ember fejét!

   Ez a kép csak azért került ide, hogy megmutassa milyen jól bírják az akkuk a szekrényvilágításban, valamint persze azért is, hogy azt is megmutathassam, én is milyen jól bírom magam. Mármint ahhoz képest, hogy még csak délelőtt van, ez már a mai napi negyedik szétszedésem, ami a szokásos munkatempóm tükrében egy valóságos csoda!

   Mivel azt, hogy a hátlapon látható különféle formációk közül melyikkel mit kell csinálni a napelem dobozának kinyitásához, azt csak azután lehet kitalálni, ha már kinyílt a doboz, a megfelelő metódus kitalálásába nem igazán fektettem energiát.

   Bárhogy is nézem, minden egyes részlet arra hajaz, hogy a csatlakozó gyári, épp csak valami eszement trehány módon lett beépítve, konkrétan egyszerűen csak be lett ragasztva.

   Bár mindig szokott lenni, most persze a polcon sem találtam úgymond zárt buborékú szivacsot. Ez amúgy nem, illetve csak részben igaz. Mármint az a része igaz, hogy az aktuális pillanatban nem találtam, az azonban nem, hogy ne lenne. Konkrétan a SANYO deck jobb alsó sarka alatt látszik egy fehér négyzet, ami természetesen épp a keresett szivacs. Hogy aznap nem találtam meg, az persze nem, vagy nemcsak annak köszönhető, hogy nagyon el volt dugva, valamint vakegér vagyok, hanem annak is, hogy az idők folyamán már többször is rámentem a lakásban amúgy felesleges "szivacsok eltűntetése" című feladatra, mire fel szerintem joggal gondolhattam úgy, hogy azért nem találok belőle, mert épp mindet eltettem.

   Ha csak ilyen puha szivacs van benne, akkor úgy, de úgy megmérgesedem, hogy a folyton beeső csatlakozó mögé bevágok mondjuk egy radírt, ami amúgy szintén kitűnő megoldás lenne.

   Nemcsak olyankor érzem, hogy mennyire megöregedtem, mikor nehezemre esik a felkelés, vagy már eleve a lefekvés is, hanem olyankor is, mikor meglátok a polcon egy számomra ikonikus valamit, ami már nagyon régóta van ott. Ez a valami most épp a denszeszes üvegtől jobbra látható áttételes villanymotor volt, amit még Regina raktárostól kaptam. Mármint "nézd Géza, itt van neked valami érdekes" felkiáltással nyomta kezembe azt az ügyfél által telefon helyett leadott kártyaolvasót, amiből a műanyag lapocskát mozgató motor származik. Ez annyira régen volt, hogy mikor a cégtől eljöttem, akkor Regina már rég nyugdíjban volt, a raktár a rengeteg költözés hatásra pedig már vagy az ötödik helyén üzemelt.

   Az apró villanymotor csak akkor indul el, ha az asztali lámpát a napelem fölé lendítem. Egy rádió persze frappánsabb tesztalany lett volna, mint holmi villanymotor, rádiózni azonban most valahogy nem volt kedvem.

   Ha ezeket innen mind felkapom, majd leszaladok velük a kukákhoz, meg persze a pincébe is, akkor simán visszaáll a reggeli rend, mikor még semmi sem volt itt! Ez egy annyira szép, pláne még öt percet sem igénybevevő terv volt, hogy nem is értem miért nem kerekítettem egésszé...

   Azt viszont már nagyon is értem, hogy a Werra fényképezőgép boncolását miért halogatom. Mármint annak bemutatásához egy tőlem szokatlanul hosszú videót terveztem, ami nemhogy a való életben, de még a fejemben sem igazán akar összeállni. No de sebaj, hiszen most bőven elégnek érzem, hogy legalább arra büszke lehetek, hogy a még reggel felhozott három tételt zsinórban letudtam.

   Ez a napelem házáról lepattant köröm az összehajtogatott kisebbik porrongyból került elő, és csak azért szúrtam be ide, mert az asztal letakarításakor a bögrémben végezte. Mivel úgy éreztem, hogy négy szétszedés egy napra bőven elég, ezennel én is végeztem.