Mikor azt gondoltam, hogy elég lesz csak a szélét körbetörölni, majd ez a vágyam sem teljesült, akkor meg pláne megsértődtem! Mármint a sorsra, hogy miért cseszeget, amikor a konyha kifestésével már amúgy is el vagyok úszva.

   Az óra mechanikája eredetileg nem a tányérhoz tartozott. Hogy melyik órához, illetve milyen volt az óra eredeti mechanikája, arra mondjuk már nem emlékszem. Arra viszont még igen, hogy a konyhában valaha nem ilyen rendszerű, hanem rendes ketyegős, azonban villanymotoros felhúzású óra volt.

   Az óra mechanikája nemcsak teljes csendben üzemel (mármint annak ellenére nincs hallható ketyegő hangja, hogy nem a rezonátoros fajta), de még erről az erősen merült elemről is rendben teszi a dolgát. Mindezeken túl, még csak sokat sem fogyaszt! Mármint már nem is emlékszem rá, hogy mikor tettem be az órába ezt az elemet.

   Ez a néhány kósza alkatrész még véletlenül sem azért nem maradhat itt, mert útban van a közelre nézős szemüvegemnek (amúgy persze útban van), és még csak nem is azért, mintha hiányozna a konyhából a falióra, hanem azért nem, mert ha ezt az órát összerakom, akkor végre elkészül egy szétszedtem cikk, ami nemhogy az utóbbi napokban, de már hetekben sem történt meg! Cserébe annyi minden, főképp a konyhával kapcsolatos dologba kezdtem bele (mármint párhuzamosan), hogy már szinte át sem látom, hogy mikor mit csinálok.

   Vagyis az órát hiába rakom össze, hogy nem ma lesz visszaakasztva a helyére, az tuti! Hogy a polcokat a konyha falainak festése előtt le kell vennem a falról, az szintén egy biztos pont. Épp mint ahogy az is, hogy ha ezt nem ma teszem meg, akkor holnap reggel valaki k*rvára le lesz b*szarintva!

   A polcokat persze nemcsak leszedni kell, de a szobába történő ideiglenes áthelyezésük előtt alaposan elmosogatni is. Már csak azért is, mert olyan nincs, hogy én ezt a három mocskos polclapot ezen állapotukban bevigyem a szobába!

   Miközben a konyhában a már elmosogatott polclapok száradnak, egyrészt gyorsan, másrészt pihentetésemül (addig is ülök) összerakom az órát. Mivel ebben az órában nincs semmi kunszt, gondoltam olyan részlet sem akadhat benne, ami akár csak egy kicsit is megakaszthat. Hát persze...

   Az első megakasztó részlet az volt, hogy az óra mechanikáját a tányér hátán semmi sem pozícionálja, ami azért gond, mert így akár ferdén is könnyedén feltehető (mármint lógatva, csak úgy magától nem pont alul lesz a 6-os szám), amire egyszer már kidolgoztam a képen látható megoldást. Mármint a három jelöléshez kell az órának a tányér hátulján igazodnia.

   A másik gond az volt, hogy mivel a tányér nem ehhez a mechanikához készült, ezért az órát rögzítő menetes rész és a lyuk között több mint egy milliméternyi rés tátongott.
   Első megoldásként az merült fel bennem, hogy ha már elkészültem volna az áttételes esztergával, egy ilyen kicsi alkatrészt még azzal sem lennék képes elkészíteni, míg másodikra az, hogy a passzos méretű alátétet egyszerűen csak leszabom egy csődarabból. Mivel van itthon kézközelben egy harmad fiókra való kábelköpeny, így - az egyszerűség jegyében - abból.

   Jelen esetben nemcsak úgy mondom, hogy az óra immáron újra a régi fényében tündököl, de tényleg lejött róla a máz csillogását eltakaró (gondolom évtizedes) koszréteg. A koromra tekintettel elképzelhető, hogy a következő fürdetési igényt már meg sem érem!

   Az óra szét és összeszerelése közben egy párszor ugyan odalestem az ágyra, de valamiért mindannyiszor úgy gondoltam, hogy egyszerűen csak nem ágyaztam be. Erre fel kiderült, hogy bár ez itt tényleg ágynemű, ráadásul mindjárt két garnitúra, és még az ágyon is van, csakhogy nem az alvásból, hanem a fregoliról származik, vagyis hajtogathatom össze. Ez mondjuk mindegy, hiszen csak két perc, és már bent is vannak az ágyneműk a helyükön, de ahogy az adott időpontban a lakás összes többi pontja kinézett, az már komoly okot adott az elkeseredésre.

   Olyanokra gondolok, hogy a fregoliról leszedett ruhákból a szobai rekamiéra is került egy szép nagy adag. A PB palack a szobában volt, közvetlenül mellette pedig a konyhai elszívó terpeszkedett. A hátam mögött az egyik hokedlin nagyban száradt a festék, vele szemben a szobai asztalon a fél konyha, valamint a festéshez szükséges dolgok emelték a szoba fényét.

   Akkora volt a kupi, hogy a konyhában simán ráment 5 percem, mire sikerült akkora rendet vágnom (pedig a dolgok felét már áthordtam a szobába), hogy neki tudtam ülni az ebédnek. Bár a grill és a mikrosütő még üzemeltethető állapotban volt, de az időspórolás és az igénytelenség okán ma inkább zsíros kenyeret főztem, hogy ne legyen annyira üres, némi paradicsommal. No de a konyha felújítása már csak ilyen...