A pincében a polcon a helyzet egyre csak fokozódik. A piros fúrógépet mondjuk már kipofoztam, azonban a zenedoboz és a fényképezőgép még nem került sorra. És ez csak egyetlen polc a sok közül, ami még csak nem is a lomos pincében van! Hogy ebből az emelkedett szintű kupiból hogyan lesz a fűtési idény kezdetére valamiféle rend? Na erre a kérdésre még csak meg sem merek próbálni válaszolni! Amennyiben mindezekhez még azt is elárulom, hogy a zenedoboz mögött is van egy Fuji Finepix S5500 típusú, mára már kissé rozzant fényképezőgép, akkor... Akkor majd jöhetek vissza beszúrni a linkeket, mikor már mindent szétszedtem.
   Ahogy itt a polc előtt ácsorogtam, felmerült bennem a kérdés, miszerint tényleg akkora itt a kupi, mint mondom, vagy csak túlzok? Gondoltam ha álltó helyemben látok magam körül (természetesen a képen láthatókon felül) 10 szétszednivalót, akkor nem túlzok. Na most nem túlzok ha azt mondom, hogy legalább 20-at láttam, mire fel már kaptam is fel a polcról a fényképezőgépet, majd megindultam vele a boncasztalom felé.

   Hogy a gép mégsem az asztalra került, hanem fel a pultjára? Most mond már... Van itt már annyi minden, hogy eggyel több vagy kevesebb, az aztán már tényleg semmit sem számít. Illetve nagyon is de! Mert ugye terveimben az szerepel (na jó, akkor csak szerepelt), hogy mielőtt odaérnék a Deprez műszer összeszereléséhez, addigra már az összes többi bigyó el lesz innen tűntetve.
   Nem tudom, hogy kiszúrtad-e, de a minapi állapothoz képest ott figyel balra egy BRG MK-29-es magnó is. Már csak ebből a tényből is egyértelműen kiviláglik, hogy a helyzet nemcsak fokozódik, de egyben (velem együtt) reménytelen is.

   Amire amúgy rá is szorul, hiszen hiányzik belőle a valaha a teleptartó ajtajában található érintkező páros. Hogy aztán ezen az apró hibán felül valamelyik másik része is behalt-e, az majd mindjárt kiderül.
   Ami nekem már a megvásárlásakor is egy kissé gyanús volt (mármint valamiféle további hibát sejtetve), az a jelen képen látható helyről (még a pince rejtekében) általam már korábban kisöpört téglaporra emlékeztető lerakódás.

   Az én ingzsebbe rendszeresített gépem (lásd jobbra) a kék társához képest újnak tűnik, pedig az ha elmegyek itthonról, olyankor mindig ott lapul a zsebemben. Már úgy értem, hogy teszi ezt már rengeteg évek óta.

   Ez a Fuji Finepix C10 annyira ratyi, hogy tényleg nincs rajta mit csodálkozni, hogy le akarom cserélni. Már csak ezért is úgy lesz, hogy ha sikerül a Samsung feltámasztása, akkor a Fuji megy a polcra, mint amolyan vésztartalék.
   Hogy mégis mi bajom van vele? Nos az, hogy ez a gép minden körülmények között kifejezetten rossz képeket csinál. Mikor megvettem (megjegyzem vadonat újan), nem gondoltam volna, hogy nemcsak az ára nyomott (még 10.000 forint sem volt), hanem a képei is azok.

   A rózsaszín amúgy a párom gépe volt, ami egyszer csak többé nem húzta vissza az optikáját. Hogy a kék gép optikája kerül-e át a rózsaszínbe, vagy a rózsaszín teleptartó fedele a kék aljára, az természetesen annak függvénye, hogy a kék gép mutat-e életjeleket.

   Sajnos nem úszom meg annyival, hogy kipiszkálom a helyéről az érintkezőt, mert a kék masinából nemcsak ez a műszaki részlet hiányzik, hanem mára már néhány eredetileg a teleptartó fedelét a helyén rögzítő pöcök is.

   A sárga cetli (megjegyzem őszinte sajnálatomra) nem a jövő heti lottószámokat tartalmazta, hanem csak a gépből a legutóbbi szétszedésekor kihagyott két csavar őrizetét bíztam rá. Mindeközben a hosszúkás izé az LCD kijelző szalagkábelének rögzítője, amit a kinyitásakor sikerült a helyéről letörnöm. Ez amúgy azért volt (mármint a letörés), mert azt hittem róla, hogy tologatós, miközben egyszerűen csak fel kellett volna hajtanom.

   Miután az akkuk kilógó végéhez a csipeszt (mint egy elektromos áthidalást) odafogtam, kijött a kék gépből az optika (lásd balra), valamint megjelent a kijelzőn az általa látott kép. Vagyis működik a mindössze 100 forintért vásárolt fényképező.

   Mivel a rózsaszín masina egyszer már (esetleg játszásiból többször is) szét lett szedve, minek okán a háza mára már egy kissé lötyög, arról lestem le, hogy mit és hol kell a kéken megnyomnom, hogy ő is elengedje magát.

   Ha már épp ennyire kényelmes volt hozzáférnem, kiporoltam a gép belsejét, valamint megtisztítottam az amúgy a doboz mélyén elhelyezkedő, vagyis összeszerelt állapotban csak nehezen megtisztítható érintkezőket.

   A még nem karcos kijelző áthelyezése a rózsaszínből a kék gépbe nem sikerült (mert hiába tettem át, nem világított), azonban mivel csereszabatos, magát a házat átcserélhettem. Szóval most a kék gép belseje van a rózsaszín házában. Kezdetben ugyan mutatott némi akadozást az optika mozgása, de mivel ezt idővel abbahagyta, a projektet késznek nyilvánítottam.

   És már tettem is ki a gépet az előszobába. Amúgy azért ez a rendszeresített helye, hogy mikor elmegyek itthonról, olyankor ne felejtsem el zsebre tenni. Hogy ez ennek ellenére meg szokott történni? Nos igen, a feledékenységem okán sajnos egyre gyakrabban. Az ilyen esetekben aztán mindig belefutok az úton valami feltétlenül megörökítésre érdemesbe, de csak az üres zsebemet tapogatom.