RIAA korrektor
(egy lommal kevesebb)

Indul az asztalt felszabadító monstre project, merthogy itt aztán már tényleg mindenre és minden elé is van téve valami, ami persze egyáltalán nem odavaló. Szóval ha nem is most, de idővel kénytelen leszek bemutatni a kazettás magnó kombinált fejét demagnetizáló kazettát, a kínai nyomkodós lámpákat, a tápegységem, meg a tárcsás kézibeszélőm, valamint a csuda tudja mik fognak még innen előkerülni.
Azért ebbe markoltam bele, mert ez volt legfelül. Kezdhettem volna lentről is, csakhogy azok a lenti dolgok ennél mind bonyolultabbnak látszottak. Mert ez ugye mégiscsak egy semmitmondó fekete doboz. Gondoltam erről csak nem lehet hosszan írni! Én azért persze megpróbálom jól elbonyolítani a dolgot.
Egy másik ok a szétszedésére, hogy elígértem a dobozt. Vagyis épp csak belenézünk, és már viszi is a postás az új gazdájához. Ez amúgy egy RIAA korrektor. A hagyományos fekete lemezeket játszó lemezjátszó mágneses pickupja és az erősítő vonalbemenete közé való. A lemezjátszófej mindössze néhány millivoltos jelet szolgáltat, ezt erősíti fel a dobozka az erősítő által is emészthető szintre.
Na most ha valami nem ment jól a szocialista iparnak, akkor az a design. Teljesen érthetetlen, hogy a rengeteg léhűtő közé miért nem lehetett felvenni a gyárba egy olyan embert is, akinek van szépérzéke. Jó! Ezt a dobozt a Dombóvári Ipari Szövetkezet gyártotta. És? A portás fia az smafu? Csak szebbet rajzolt volna ennél az a gyerek!
A részletek kidolgozása, csak azt tudnám feledni... Ez itt ugyanis a legbóvlibb Keravill kapcsoló, mégpedig popszegeccsel rögzítve. Ugyanez "szépben" eladhatóbb terméket jelentett volna. Konkurencia mondjuk nem volt, és ez azért megmagyaráz néhány dolgot.
A bemeneti csatlakozó rögzítése is legalább olyan jól sikerült, mint ahogy az előbb látott kapcsolóé. Persze mit dumálok? Még örülhettünk, hogy egyáltalán lehetett kapni ilyen dobozt! Ebben az az érdekes, hogy míg lemezjátszó volt a boltokban bőven, de egy csomó még használatban lévő régebbi erősítőben nem volt RIAA korrektor. Ráadásul sokaknak nem is volt külön erősítője! Az emberek valamelyik gépük (jellemzően rádió vagy magnó) erősítőjét használták, vagy eleve csak azért tartottak lemezjátszót, hogy legyen miről felvenni a zenét a Tesla B100-ra, a ZK246-ra, vagy az M531-es magnóra.
Ez itt a kimeneti tuchel csatlakozó, ami annyira pocsékul volt rögzítve, egyből a kezemben maradt. Hogy szerettük a tuchelt... Ez egy olyan szabványos csatlakozó volt, amivel össze lehetett ugyan dugni a dolgokat, csakhogy a jelszintek a legritkább esetben stimmeltek.
No de nézzük már végre a tartalmat! Nézni néznénk, csakhogy nem nagyon látunk semmit. Két darab 9 voltos elemről üzemel. A fényes dobozka rejti magában a tulajdonképpeni erősítőt. Most nyissam ki mint egy konzervet csak azért, hogy bele tudjunk nézni? Persze tudjátok hogy megteszem, de ez a kis dög ha meg nem is ússza, de legalább túléli a procedúrát.
Mivel a bádogdoboznak nincs oldala, ezért ez nem lesz egy konzervnyitós akció, pedig már épp készültem megfenni a harapófogómat. Korabeli alkatrészeket láthatunk a résen keresztül. Ezek még nem SMD (felületszerelt) jellegűek, szóval még mindegyiknek volt saját lába.
A gyári szám: 2211, ami nem is olyan kis széria egy apró vidéki Ipari Szövetkezettől. A másik nagy hiánycikkgyártó a TSZ melléküzemág volt. Volt olyan TSZ (Termelő Szövetkezet) amiben semmiféle mezőgazdasági munka nem folyt, csak - mai szóval élve - hardvert gyártottak.
Kihúztam az asztalból a középső fiókom, majd egyből láttam, hogy ez bizony már nagyon régen volt kitakarítva. Konkrétan nem is látszottak a szerszámok az aprószeméttől, mire fel kifejezetten csak a jelen kép kedvéért szórtam ki a nagyja koszt. Mindeközben persze a keresett szerszámra is rá szerettem volna lelni.
Na ez az amit kerestem! Amúgy a hideg kiráz az ilyen fényes orvosi műszerektől. Ezekről a csillogó vackokról valahogy mindig gyermekkorom "kedvenc" szadista jelenetei jutnak eszembe valamelyik háborús filmből. Persze ez csak egy fogorvosi tükör. Jaj! Fogorvos! Már csak azért, mert ugye amilyen fogaim nekem vannak...
Ott van bent amit mutatni akarok, de csak a tükör segítségével tudjuk meglesni, hogy milyen típusú az IC, mert amúgy nem akart bemutatkozni. Végül még a képet is vissza kellett fordítanom, mert a tükör ugye fordít, meg el is kellett fordítani a megfelelő szögben. Szóval az IC egy 747-es, ami belül köztudottan két darab 741-esből áll. Valaha ez volt a legelterjedtebb alapszintű kettős műveleti erősítő.

Mivel végeztem vele, kiraktam a dobozt az előszobába, mert aminek már van már célállomása, azokat a lomokat kiszoktam tenni a szobából, hátha nem felejtem itthon őket mikor elmegyek. Ez persze csak annyit jelent, hogy nemcsak a szobában, de hanem az előszobaszekrényen is erősen szoktak tornyosulni a dolgok.
Visszafelé jövet lesodortam az asztal széléről egy öngyújtót. Ha egyszer megtanulok fényes dolgokat fényképezni, akkor ezek is be lesznek mutatva. Jaj! Az előbb ígértem meg, hogy felszabadítom a kacatok alól az asztalt, és ugye ezek is itt vannak. Most vagy csalok egy kicsit, és beszórom őket az öngyújtók feliratú dobozba (merthogy olyanom is van), vagy tényleg szétszedem őket. Ej de könnyű az a könnyebb út...

   Na azért ne hagyjuk ennyiben ezt a korrektoros dolgot. Mert ugye az addig rendben, hogy fekete doboz, meg korrektor, meg hogy lemezjátszóhoz kell. No de mivégre mindez? Felvételkor, vagyis mikor a lemez készül, akkor nem egyenes frekvenciamenettel vágják a lemezt. Ne menjünk bele, hogy miért...
   De! Menjünk csak bele. A mély hangok amplitúdóját csökkenteni kell, különben egyszerűen kirepülne tőlük a tű a barázdából. A magas hangok szintjét viszont meg kell emelni, különben simán elvesznének a lemezzajban. Ráadásul az elterjedtebb hangszedő konstrukciók (dinamikus hangszedők) karakterisztikája eleve felfelé billenő (6dB/oktáv). Ehhez még hozzáadódik a RIAA szabványban rögzített felvételi korrekció (az előbb már említett mély emelés és magas vágás) aminek eredményeként a hangszedő kimenetén az alábbi ábrán látható frekvencia karakterisztika jelenik meg. Ezt kell helyre billentenünk, miközben a millivoltos jelet 100 millivoltos szintre erősítjük. Az ábra azt mutatja meg, hogy mi történik a frekvenciamenettel a hanglemez készítésekor.

 

 

   Ez a másik ábra pedig azt, hogy mit kell tennünk a frekvenciamenettel ahhoz, hogy lejátszáskor normális hangot halljunk. Tulajdonképpen az erősítésen kívül pontosan erre való a RIAA korrektor, azaz a doboz amit az előbb szétszedtem. Ezek a görbék persze nem sokat mondanak. Aki nem ért az elektronikához, az egy szót sem ért az egészből, ezért kénytelen leszek konyhanyelven is leírni.
   Amennyiben a korrektor nélkül hallgatunk meg egy hanglemezt, akkor nem lesznek a zenében mély hangok, csak valami cicergés szerűt fogunk hallani. Persze ritka az ilyen hiba, de vannak akik próbálkoznak elkövetni. Ha véletlenül neked is sikerült, akkor tettedet az Audacity nevű programmal teheted jóvá. Ingyenes, tud magyarul, és van benne RIAA korrektor is.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.