Hogy mit keresek itt? Nos épp a minap bemutatott kerek formájú DCF77 vevős órát helyezem el a polcon. Ha meg már úgyis itt vagyok, akkor gondoltam csak kiveszek már valamit ebből az aprókincses kosárból. Ezt amúgy meg is ígértem magamnak. Mármint azt, hogy ahányszor csak erre járok, mindig kiveszek belőle valamit. Na most azt, hogy ennek a kosárnak csak nagyon lassan fogy a tartalma, azt még véletlenül sem az okozza, hogy csak ritkán járok erre, vagy mondjuk nem tartom be a magamnak tett ígéretet, hanem az, hogy azt viszont már (megjegyzem igencsak ötletes módon) nem ígértem meg magamnak, hogy amit a kosárból kivettem, azt nem fogom bele azonnal visszadobni.

   Ebben amúgy az volt az okosság, hogy már mind tucheles, mind pedig skálaizzós dobozom is van, épp csak a szokásos módon idővel egy kissé rájuk lett pakolva. Szóval az eszement tömegből legalább ezek ketten a helyükre kerültek.

   Mikor már majdnem elfelejtettem, hogy miért jöttem le, mégiscsak vetettem egy pillantást az órára, majd örömmel vettem tudomásul, hogy idelent, vagyis még egy vasbeton pincében is megtalálta a pontos időt.

   Ezt az elkót nem azért vettem ki a dobozból, mintha kellene valamire, hanem csak azért, mert ez is egy egyszerű módon rendezhető sorsú tárgy, hiszen épp csak le kell róla forrasztanom a maradvány nyáklapot, és már mehet is a többiek közé. Hogy mi az, ami mondjuk bonyolult sorsú?

   Valamint egy USB csatolófelületű törődött kártyaolvasót is (lásd balra), csak azt nem a kosárból, hanem azt már a polcról, mégpedig azon az alapon, hogy ugyan fogyjon már onnan is valami.

   Hiába beszéltem annyit mellé (mármint lement a cikk fele), ebből akárhogy nézzem is, nem lesz egy hosszú cikk, ami persze egyáltalán nem baj, hiszen az egyszerű dolgok belseje is lehet érdekes. Már ha ennek a lámpának van egyáltalán valamiféle említésre méltó belseje.

   Ezen kép kapcsán nemcsak azt a tényt szeretném megemlíteni, hogy mint az jól látható, a rúd megvilágítása még hagyományos izzós, hanem egy füst alatt azt is, hogy ezt a valamit azért vettem fel a fűből (mármint lomtalanításkor), mert valamiért azt hittem róla, hogy textilbakelitből van.

   Na azt viszont nem hittem volna (vagyis ez ismét egy újabb tévedésem), hogy rövidke életem folyamán találkozni fogok olyan izzófoglalattal, ami nem gyári készítmény. Az amúgy bajonettzáras izzót kivenni, azt mondjuk nem lehet belőle, no de ne legyünk maximalisták...

   Tessék! Ez a ház tisztára úgy néz ki, mintha az összes lakásában pirosan égne a villany (vagy belülről az egész ház), miközben csak arról van szó, hogy a lemenő nap felhőkön átpirosló sugarai borították az ablakokat vörösbe.

   Aki esetleg tudja, hogy mi ez, mármint mi volt még (de csak, hogy stílszerű legyek) fénykorában, persze azon felül, hogy valami dekorációs világítás, ugyan írj már meg, hogy ne haljak meg hülyén. Na jó, beismerem. Ez a tudás rajtam már nem igazán segítene...