Mikrohullámú sütő vezérlője
(analóg)

Hiába beszélek magamnak, hogy ugyan ne húzzak már 21-re lapot (hol vagyok én
már a 21-től), a HT videokamera, meg a jelfogó meghúzási időmérők mellé,
konkrétan az MK-27-es elé, mégiscsak érkezett egy újabb jövevény.
Ráadásul úgy, hogy az említetteket már a nyár eleje óta egyre
csak kerülgetem. (mondjuk tényszerűen már évek óta, de
ez most mindegy) Amilyen lusta mostanában vagyok,
szerintem akkor is kitalálható lenne, hogy mit vettem
le a polcról, ha nem lenne odaírva felülre a cikk címe.

Bár megtehettem volna, hogy az általa vezérelt mikrohullámú sütővel együtt
szedem szét, de ez az alkatrész szerintem van olyan érdekes, hogy megérdemel
egy saját cikket. No meg babramunka is, ami semmiképp sem való a pincébe.
A lényegre térve, a nagyobbik gomb a bekapcsolás idejét, míg a kisebbik
a teljesítményt szabályozza. Utóbbi természetesen nem a magnetron
valós teljesítményét csökkenti, hanem a bekapcsolás ideje
alatti működési időtényezővel variál. Vagyis egy
igen lassú, több másodperces impulzus
szélesség szabályozást valósít meg.

Ez így egy annyira kompakt valami, hogy egy az egyben beépíthető lenne valami
olyan masinába, aminek időzítésre, valamint szakaszos működésre van igénye.
Ez persze tipikusan mikrohullámú sütő, de ha nagyon megerőltetem magam,
akkor oda tudok mögé képzelni, illetve erőltetni mondjuk egy keverőgépet.

Bár első, és még sokadik ránézésre is rengeteg lába van, de nem olyan vészes
a helyzet, hogy ki ne lehetne találni, hogy melyik mire való. Két láb például
azonnal kiesik a körből, hiszen látványosan azokra lett bekötve a motor.

8 ampert képes kapcsolni, hálózati feszültségről
járó motor van benne, valamint koreai.

Ez az apró harang jelezte vagy két évtizeden át, hogy kész az ebéd, vagy a kávé,
esetleg forr a teavíz. Mint harang annyira érzékeny, hogy elég csak lehúznom
róla az ujjam, és máris olyan hangot ad, mintha mondjuk a szomszédból
hallatszana át. Eredetileg a fehér karocska üti, mégpedig belülről.

Azon egy kissé meglepődtem, hogy a csengő harangja le van földelve.
Kissé alánézve kiderült, hogy a haranggal együtt a motor háza is.

Erre a feliratra rákeresve, mindenféle babaarcú lányokat mutatott a google.
Részemről jobban örültem nekik, mint holmi gyártelep uncsi látképének.

Ez egy fogasléces áttétel, amit a teljesítmény, akarom mondani kitöltési
tényezőt szabályozó gomb mozgat. Majd mindjárt meglátjuk,
hogy mit művel ennek hatására belül a mechanika.

A motor lábainak bekötésében biztosak lehetünk, de a többi saruhoz csatlakozó
tartalomban majd csak akkor, ha kibontottam és belelátunk végre a dobozba.

Elsőnek a két forgatógombot húztam le a tengelyükről.

Mivel ezek itt ketten szabvány hatos csapott oldalú tengelyek, így a rájuk készült
gombokat rá lehet tolni egy azonos tengelyfazonú potméter tengelyére is.
Mondjuk gombokból eddig is rendesen el voltam eresztve, de
ettől még néhány plusz példány sosem árt.

Ugyan erősen próbáltam, de most valahogy semmi mást
nem tudtam odaképzelni a fogasléces áttétel mögé.
Már úgy értem, hogy értelmes dolgot nem.

Miközben piszkálom, hol arra hajlok, hogy nem kell ez nekem semmire,
hol meg arra, hogy ha lehetséges, akkor nem kellene elpusztítanom.

Az említett gondolatoknak természetesen semmi esélyük sincs rá,
hogy meggátoljanak ezen dobozka kinyitásában, melyben
valószínűleg kismillió apró fogaskerék található.

Nem megmondtam! Ha mind nem is, de három eleve kiesett belőlük, amit már
vissza is tettem. Egy negyediket és egy karocskát még nem. Egyrészt
azért, mert undokul összezsíroztak, másrészt takarják a többit,
harmadsorban pedig nem igazán találtam meg a helyüket.

A bal oldali érintkező egy kissé már égett, míg a jobb oldali olyan
állapotú, mintha még egyetlen egyszer sem kapcsolt volna.

Ezzel a képpel nem az égettes állagú érintkezőt mutatom újra, hanem a két alatta
található rézből készült négyszöget. Ezek ketten a másik oldalon két-két
csúszósaruban végződnek. Ezekhez vannak kötve a motor lábai.

Ez az a fogaskerék és karocska, amivel már többedszerre sem sikerül visszatalálni
a helyére. Se úgy nem áll össze a kép, hogy ide teszem be őket, se úgy nem
találják a helyüket, ha a többi fogaskerék közé. Ennek persze részben
oka (bár nem szolgál mentségemül), hogy annyira zsírosak, hogy
a fogdosásuk közben egyre jobban és jobban haragszom rájuk.

Mert ugye az úgy nem megy, hogy kiveszem, lefotózom, beteszem, lefotózom,
újrapróbálom. Illetve csak akkor, ha közben folyton elmegyek kezet mosni.

Ez az a valami, ami elsőre kiesett.

Ezt bezzeg össze tudtam rakni, pedig milyen
egy lehetetlen formájú alkatrészekből áll...

Ami engem ebben az egészben igazán érdekelt, az a nem lineáris időskála. Ezt azzal
érték el, hogy a pirossal bekeretezett rész egy idő után (fél fordulat) elmozdítja
a kart, ami egy primitív sebességváltót működtet. Hogy a kitöltési tényező
hogyan szabályozódik a bal szélső fogaskerék kívülről történő elforgatásának
függvényében, arra viszont nem jöttem rá. Azt persze látom, hogy ez a részlet látja
el az említett funkciót a felső érintkező bontogatásával, azonban mivel - így
szétszedve - nem forgathatóak a fogaskerekek (mert ha megteszem,
akkor szétesik az egész), ezért látni nem látom a működési elvet.

Bár tettem rá kísérletet, és nem is csak egyet, de végül az jött ki eredményül, hogy
mivel nincs előttem a minta, teljesen esélytelen vagyok rá, hogy összeszereljem.
Illetve bárhogy is raktam össze, semmiképp sem akart normálisan működni.
Az mondjuk igaz, hogy motorral nem próbáltam, de ez valószínűleg
nem is segített volna rajtam, akarom mondani a vezérlőn.

A motor lábát a saru rágörbített része fogta oda.

Magát a motort pedig két olyan szétgörbített villapáros, ami a jelen
kép közepén látható, s engem leginkább egy annyira félénk
nyuszira emlékeztet, akinek csak a füle vége lóg ki.

Bár jó játék lett volna, ha kimosom és úgy próbálom meg összerakni, már
úgy értem, hogy helyesen, működőre, hogy nem kenem vele össze
magam fültől farig, de ezt az ötletet végül inkább elvetettem.

Egészen biztos vagyok benne, hogy van valahol egy olyan dobozom, melyen
"réz érintkezők" felirat díszeleg. Ha záros határidőn belül megtalálom,
akkor oda kerülnek. Ha meg nem? Na akkor a pince
irányába tartó vegyes dobozba.

Néhány csavar és egy laprugó. Mit ne mondjak, ez nem valami kövér zsákmány...

Valamint ezek a tengelyek is milyen soványkák, pedig amúgy meg zsírosak.

Mivel ezek többször is összekoszoltak, ezért haragszom
rájuk, minek okán hamarost a szemetesben végzik.

Ezt a villanymotort pedig most ünnepélyes keretek közt nem szedem szét.

Ha minden igaz, nemsokára lesz ezeknek külön helyük, ahová
funkció, vagy épp forma alapján szét lesznek válogatva.

Hurrá! Kiáltottam fel örömömben, mikor megtaláltam az érintkezős fiókot.

Mert ha nem? Akkor mindent ebbe a vegyes tartalmú
dobozba lettem volna kénytelen beszórni.

Na most ha ez a papír, ez az a papír, melynek a hátoldalára a készülő univerzális
zajgenerátorom kapcsolási rajza lett felvázolva, na akkor nagyon mérges
leszek! Hogy ennek mi lett volna az eredménye, azt nem tudom,
mert végül is az derült ki, hogy az egy másik A3-as papír.

Ez viszont már egy lekváros üveg, illetve az Ultra mosóport tartalmazó doboz.

Míg a gombokat a csapban mosogattam el, addig a fogaskerekeket ebben a befőttes
üvegbe zárt mosószeres vízben kívánom zsírmentesre lögybölni. Hogy ebben mi az
okosság? Mi vele a célom? Nos az, hogy mikor megnyitom végre a pincében azt
a dobozom, melyben a fogaskerekeimet fogom összekoncentrálni, akkor ne
legyen már üres! Ez persze már eleve valószínűtlen, hiszen a minap,
mikor a mini fűrésztárcsát kerestem a körfűrészbe, hogy
legyen mivel nútot vágnom az előszobai
szekrénykére készülő pultba,
akkor meglepően
sok került elő
belőlük.

Mivel haragszom rájuk, no meg a zsír is lassan oldódik, időnként megrázogatom az
üveget. Mondjuk ha ég ne adja! Leesne innen az asztalról, s az üveg eltörvén
a zsíros víz széjjelfolyna, na akkor haragudnék meg rájuk csak igazán...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.