Farigcsálok - 33 -
Új zárat kap a teleptartó fedele
(gyorsjavítás)

Ez nem az én gépem, hanem a páromé, amit jelenleg a fiam használ.
Sajnos nem csak úgy egyszerűen használja, hanem el is használta.

A teleptartó fedele sajnos egyáltalán nem azért áll így, mert
épp nincs becsukva, hanem azért, mert már nem is lehet.

Egy fotómasinának általában itt van vége, csak ez egyrészt egy szívnek kedves
hardver, másrészt pedig a fene se akar ötven ropiért másikat venni helyette.

Ez az én ugyanilyen gépem, amin még teljesen épek a pöckök, ami alá a teleptartó
fedelén található ellenpárok csusszannak be. Persze hiába van minta, ha egyszer
ezek az apró izék házilagos eszközökkel egészen egyszerűen pótolhatatlanok.

Íme a letört pöckök. Sajnos nem csak ők, hanem a fiam, illetve tenmagam
is le vagyok törve. A gyerek azért, mert nem tud fotózni, én meg
azért, merthogy nekem kell megoldanom a problémáját.

Az eredeti három felöntés közül már egyik sem ép. Mivel kicsi a hely, azért nem
válna be az megoldás, hogy betekerek helyettük három csavart, melyeknek
ezentúl a feje alá csusszanna a teleptartó fedelén található ellenpöcök.

Azt találtam ki, hogy a pöckök helyett mégiscsak csavar lesz, csak nem úgy mint
azt az előbb felvázoltam, hanem a hagyományos módon. Vagyis a teleptartó
fedelét ezentúl egy csavar fogja tartani. A fiam szerint egyrészt nem hord
magával tartalék akkukat (mert nincsenek), másrészt olyan keveset fényképez,
hogy jó ha havonta egyszer tölteni kell őket. Havonta egyszer meg igazán kibírható
az a kellemetlenség, hogy ezentúl kell egy csavarhúzó is az akkuk cseréjéhez.
Mivel csak úgy egyszerűen nincs hová beépíteni egy anyát, mert nincs
semmi ami megtartaná, így azt találtam ki, hogy magát az anyát
is csavarozni fogom. Az egyszerűség végett a jobb
oldali dobozból választok egy duplát.

Az egyik lyukba az a csavar jön, ami magát a lemezdarabot
rögzíti, míg a másikba az, ami a teleptartó fedelét.

Elsőre sikerült fordítva elgörbítenem.

Szerencsére akadt belőle a dobozban tartalék.

A bal oldali példány a helyes irányba görbített,
illetve immáron a széle is le lett kerekítve.

Így, illetve ide lesz beszerelve. A másik megoldás az lett volna, hogy kiszerelem
a gépet a házából, majd az elemtartó melletti fakkot kiöntöm kétkomponenses
műgyantával, majd abba fúrok előbb egy lyukat, aztán egy menetet. Mivel
utóbbi megoldás túl bonyolultnak tűnt, ezért nagyon gyorsan elvetettem.

Bár a lyukakban már eredetileg is hármas menet volt, azonban a csavaroknak eszük
ágában sem volt beletekeredniük! Na most nekem ne lenne itthon menetfúróm?

Ha kell, még komplett készletem is akad! Ezt mondjuk azért vettem, mert ha
a pincében kellett menetet vágnom valamire, akkor természetesen
a lakásban voltak a menetbigyók. Viszont ha levittem őket
a pincébe? Akkor mindössze néhány nap elteltével,
már idefent támadt rájuk feltétlen szükségem.

Nem elgörbült, hanem direkt megcsavartam, mert így illeszkedik az adott helyhez.

Eddig jó, csak belóg a sarka az akkunak szánt lyukba.

No persze semmiből sem tart lereszelni, hiszen még
csak fel sem kell hozzá állnom a székemből.

Sajnos nem úsztam meg. Kénytelen voltam levenni róla a ruháját.
Szerintem a kép címe mindent elárul a hangulatomról.

Kezdetben az volt a terv, hogy a képen látható görbített végű drótot felmelegítve,
egyszerűen átdugom a résben található dupla hármas anya lyukain. Ez sajnos
nem jött össze, ugyanis ehhez túl kicsi volt a drót hőkapacitása. Persze ha
folyamatosan melegítettem volna pisztolypákával, vagyis belefogom
betétnek, akkor összejött volna, csak lusta voltam
lemenni a pákáért a pincébe.

Így végül a lyuk pontos helye a találomra méteremmel került meghatározásra.

Mint ahogy az előzőt, úgy ezt a másik lyukat is szemre lőttem be.

Ha egyszerre érek hozzá a GND és a +B feliratú pontokhoz, akkor oda vissza
duplázódik a piros vezeték jele. Vagyis nem csak +B lesz, hanem B+ is,
mely jelenségre a 200 volt fölé töltődött vakukondenzátor ad
igencsak alapos, hadd ne mondjam megrázó okot.

Miután harmadszorra rúgtam ki magam alól a széket, előkaptam a szortimentből
egy ellenállást, majd kisütöttem vele a vaku kondenzátorát. Erre a feladatra
természetesen csak olyan ellenállás használható, melynek szigeteltek
a lábai, mert különben újra előkerül a +B, meg a B+ jelenség.

Innen nézve, egy kissé mintha ferdén állna az a csavar.

Na jó. Ez nem csak úgy néz ki, hanem ez bizony valóban ferde lett. Mentségemre
szolgáljon, hogy mivel a fényképezőgép minden irányból nézve gömbölyű,
ezért satuba nem fogható (mondjuk ez amúgy sem volna tanácsos),
így minden egyes munkafázist csak szabadkézből végezhettem.

Odatettem a fedőt így, aztán meg úgy, miközben húztam egy vonalat így,
meg persze úgy is. Ennek eredményeképp jött létre ez a kereszt.

Ami kisvártatva egy apró lyukká avanzsált.

Egy kissé talán közel került a lyuk a csavarfejhez, de azért még felfúrható.

Ehhez persze előbb még ki kellett szerelni a teleptartó fedeléből ezt a lemezt.

Itt is majdnem belóg a készülő lyuk a teleptartó fedelét eredetileg biztosító
apró pöcök vájatába, de ez nem gond, mert ez a gomb a csavaros
megoldás miatt amúgy is mindjárt okafogyottá válik.

Ezt mindenképpen vissza kell szerelni a helyére, merthogy ez
az apró kis izé a teleptartó tulajdonképpeni érintkezője.

Újra egyben, immáron a sarkában egy átmérő hármas lyukkal.

Ugyan éppen csak odafért, de azért odafért.

Összeszereléskor ügyeljünk rá, hogy mind a kameraállvány csatlakozója (menetes
bigyó), mind pedig az üzemmód visszajelző LED előtt található apró plexi a helyére
kerüljön. Az összeszerelés folyamatának van egy titka, amit úgy írhatnék le, hogy
összeszerelés előtt meg kell néznünk, hogy milyen szögben kell tartanunk a gépet
ahhoz, hogy ezek ketten lehetőleg ne akarjanak kiesni a helyükről, majd abban
a pozícióban kell megkezdeni a fényképezőgép burkolatának összetolását.

Na ki hagyta ki összeszereléskor a teleptartó fedelét?
Bár itt áll mellettem a gyerek, de azért mindent még őrá se lehet ráfogni!

Most következik a főpróba!

Vagyis az, hogy az amúgy szerelési hajlamot tőlem meg nem örökölt
fiam elboldogul-e az ezentúl csavarral záródó teleptartó fedéllel.

Ugyan a gyerek csavarbetekerési világbajnokságon még nem indulhatna, de
attól még elsőre sikerült. Idővel meg majd hozzáedződik a feladathoz.

Na most az a jelenség, hogy egy kissé kilóg valami alul a gépből, annyi szerintem
még bőven elviselhető. Ha azt is hozzávesszük, hogy a "van gép / nincs gép"
kérdése múlott azon a kis kilógó csavarfejen, akkor pláne nem zavaró!

Na most lehet, hogy nem ez a legszebb munkám, meg a fényképező is billeg rajta
egy kicsit, mikor épp a fenekére teszi az ember, de egy hasonló kategóriájú
új gép ötvenezres árát figyelembe véve, szinte gyönyörű ez a csavarfej!

Újabb próba következett. Kiszedte a gyerek az akkukat a gépből, majd áttette őket
a töltőbe. Miután a töltő végzett, visszakerültek az akkuk a gépbe. Ugyan egyszer
lesett az a k*rva csavar, de végül rendben a helyére került. Akik a fentebb írtak
alapján úgy gondolják, hogy szívesen bíznák rám a fényképezőgépüket, azokat
el kell keserítsem. Ilyesmit ugyanis még családon belül is nehezen vállalok!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.