Lábpedál
(játékkormányhoz)

Ezt a két pedált a minap találtam a pincében, mikor épp unottan turkáltam
az ismeretlen tartalmú szatyrokban és dobozokban. Mikor a hozzá tartozó
kormánykereket szétszedtem, akkor ezt a részt nem találtam meg. Mivel
ez nagy is, útban is van, és még csak feladatot sem találtam neki, ezért
úgy gondoltam, hogy szétkapom, aztán a maradék (nagyjából minden)
megy ki a szemétbe. Ezt a gondolatot aztán jó mélyre elástam,
elmém valamely mélységesen mély zugába.

Épp csak néhány hét telhetett el, mikor egyszer csak hátranéztem, majd furcsállva
állapítottam meg, hogy már megint eláll a függöny a szekrénytől,
pedig már rég elbontottam innen az Uwertura magnót.

Azért állt el a függöny, mert voltam olyan rendes és felhoztam a pedálsort.
Aztán persze egyből el is dugtam, hogy ne legyen szem előtt. A rózsaszín
dobozba elválasztó lapot kéne faragnom, célszerűen papírból. Hogy
mindenhova szarik a kutya valamit... Jó. Tudom. Eredetileg úgy
van a mondás, hogy "mindig", de nálam meg úgy, hogy mindig
és mindenhova. Például most is, ahogy innen a függönyt
félrerántottam, zsupsz! Már repült is lefele valami.

Ezek ketten - mivel billegnek a hangfal szélén - már annyiszor lerepültek innen, hogy
szinte majdnem mindig, mikor valamiért elhúzom a függönyt. Képtelen vagyok
megszokni, hogy itt vannak! Hogy már hányszor megígértem nekik, hogy
most aztán bemutatom őket... A jobb oldali joystick cikke arról fog
szólni, hogy mennyire bóvli. A bal oldali joystick cikke meg arról, hogy
az mennyire jó. Illetve arról, hogy nem volt mindig az, csakhogy én építettem.
De ahhoz, hogy ezeket be tudjam mutatni, elő kéne vennem az AMIGA
masinát a pincéből. Ez meg már annyira bonyolult project lenne,
hogy inkább feladom. Ez nem jó hozzáállás, merthogy így
a nagyobb lélegzetvételű cikkek rendre nem készülnek
el, ami a tömegüket elnézve szinte már nyomasztó.

Így azért mindjárt más! Ezt ugyanis már simán eltakarja a függöny.

Ezek a karcok...
Ezek a karcok még akkor keletkeztek, mikor az itt lakó magnót kellett mindig
elhúzni az útból, mikor a mögötte megbúvó forgatógombos
fiókomhoz szerettem volna hozzáférni.

Feltettem az asztalra és jó alaposan elbambultam. Hogy nekem ebben mekkora
rutinom van... Próbáltam neki valami új funkciót kitalálni, de egyszerűen nem
jöttem rá, hogy mégis mi a csudára lenne jó, tegyük fel egy lábpedál vezérlésű
fordulatszabályzó. Talán trafótekercselésnél lehetne kényelmes, hogy lenne
egy előre, meg egy hátra pedál. Ezzel az ötletemmel mindjárt két igen
komoly probléma is adódott. Egyrészt nem tekercselek trafót.
Másrészt pedig az amerikánerre nincs hová bekötni
a fordulatszám szabályzó potmétert.

Taposgatom a pedálokat. Próbálok számukra kitalálni valami célt, de nem megy.
Az állványos fúrógépemhez már van egy kapcsolós pedál, és az elég is hozzá.

A "feedback" természetesen csak a kormányra vonatkozik, a pedálokra már nem.
Illetve csak az ehhez a pedálhoz tartozó kormányra vonatkozik, az országéra nem.
Már úgy értem, hogy annyira fel nehéz visszacsatolni, de ez egy
politikamentes oldal, úgyhogy ezt inkább hagyjuk.

Ennek annyira unalmas az alja...

Nem arról van szó, hogy mindig elsütöm, hogy manapság már minden
Kínában készül, hanem arról, hogy ez egyre inkább így van.

A jobb oldali ábra szerint újrahasznosítható műanyagból van.
Elkezdtem nézegetni a műanyagot, hogy mégis mire tudnám
újrahasznosítani, de sajnos semmi. Legalább valami
támpontot adhattak volna a kínai pajtások.

Öt darab hatalmas gumilába van, hogy ne csúszkáljon a padlón.

Az egyik feléből hiányzik a rugó.

A meglévő rugó pedig kiugrott a helyéről.

Még egy kósza zöld lap sincs benne...

Ebben a képben az a különleges, hogy azért látszik ennyire furán a por,
merthogy a por nemcsak a tárgyakon van, hanem előttünk a levegőben is,
mégpedig szinte láthatatlan vékonyságú pókhálón. Míg bele nem túrtam
az ujjammal, és el nem mozdítottam a porszemeket a térből,
csak néztem, hogy ez mégis hogy lehet.

Ez a rugó tolja fel a pedált.

Ez a félbetört rugó pedig már nem tolja. Vagyis amit kívülről láttunk, az
a rugó nem eredeti, hanem ennek a töröttnek a pótlására tették oda.

Hiába vigyorog a halas kofa a csavarok alatt,
mert nem jövök rá, hogy minek örül.

Ezzel a részlettel elvoltam egy darabig, mire rájöttem, hogy ez egy nehezék.
Azért van becsomagolva, nehogy kiszóródjon belőle a homok. Éreztem
némi kísértést, hogy ezt erőszakkal megtegyem, de csodák csodája,
ellent tudtam állni! Talán az lehetett, hogy nincs kedvem
a parkettáról porszívózni a kínai homokot.

Gondoltam talán ez a része jó lesz valamire, de ehhez meg nincs aljzatom.
Illetve biztosan akad hozzá valami beteg alaplapban, csak ugye minek?
Ez a lüke pedál, ez számomra egy teljesen újrahasznosíthatatlan tárgy.

Már majdnem úgy volt, hogy még valamit szétszedek, ha már úgyis itt ez a nagy
fehér papír alapon, aztán anyám úgy megebédeltetett, hogy annyira leesett
a vérnyomásom, hogy már a széken ülés is komoly nehézségekbe
ütközött. Sebaj! Legalább míg alszom, vagy csak fekszem
aléltan, kitalálom, hogy mi legyen a jövő
heti szétszedtem cikk.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.