Tus
(vízkő letakarítása)

Az úgy volt, hogy kinyitottam a fürdőszobában a csapot, átkapcsoltam
a gombot tusra, de fura mód alig jött a lyukakon a víz. Elsőnek
arra gondoltam, hogy eltömítődött a flexibilis cső,
ezért letekertem a végéről ezt a tust.

A nagy ívű barna csík már többször is megijesztett, hogy rozsdál szét a kád, de
szerencsére az csak vízkő. Azok a fekete pettyek a lefolyó szélénél, azok
pedig a tusból kihulló gumiszerű maradványok apraja. Ugyanis mire
észbe kaptam, hogy amit éppen csinálok, az tulajdonképpen egy
újabb szétszedtem cikk, csak nem betervezett, hanem spontán,
és elszaladtam a fényképezőért, a nagyja gumimorzsa már le is
úszott a lefolyón. Elsőre megijedtem, hiszen ha a bojlert bekötő
flexicsövek belseje mállik, akkor baj van. Kiszaladtam a konyhába,
letekertem a kifolyócső végéről a víztörőt, nem volt mögötte semmi kosz.

Ellenben mikor alaposabban meglóbáztam a tust, jött még belőle gumimorzsa.
Gondoltam - ha már szerencsétlen így néz ki - ráfér egy nagytakarítás.

Nekimentem körömkefével, de az nem eszi a vízkövet.

Először úgy volt, hogy átfúrom az eltömődött lyukakat, de egyrészt ezt egyszer
korábban már megtettem, valamint nincsenek is a lyukak eltömődve.
Szóval jön belőlük a víz, csak nem nagyon. Ha már előszedtem,
bevetettem a Miniplexet a csavar sliccének kipucolásához.

A tettes (már úgy értem, hogy a gumimorzsák forrása) a tus lyukacsos lemezének
lekerekített sarkú háromszög alakú gumitömítése volt. Hogy kisebb
nagyobb fekete szemcsék váltak le belőle, az egy dolog.

No de az, hogy úgy fog mint egy Philips magnóban a szétmállott
meghajtó szíj, azt bizony már igencsak rossznéven vettem tőle.

Gondoltam ha vízkő, akkor bevetem ellene az ultrahangos mosót.

Mivel a mosó csak úgy magában (finoman szólva) nem volt
hatásos, behoztam a spájzból egy palack ecetet.

Az asztal sarkán halkan zizegve dolgozik a gép. Időnként belenézek,
hogy mégis hol tart a tisztítási folyamat. Egyre zavarosabb
a tartályban a lé, ami jelen esetben szerintem jó jel.

Míg a mosó dolgozik, én alapanyagot keresek az új tömítés legyártásához.
Ez a kép úgy készült, hogy felálltam a heverőre, hogy a magasból a kamera
lencséje belássa a szobát. Lehuppantam az ágyra, s elgondolkodtam. Ha a kép
jobb szélén látható mélyládától megválnék, akkor annyival lentebb kerülne a polc,
hogy simán le tudnám róla venni a legfelső dobozt úgy, hogy nem kell hozzá
széket hoznom a másik szobából. Milyen fura lenne, hogy ezentúl még
a nap is besütne. Töprengek csak, a munka meg közben nem halad.

Mindeközben anyukám a hülye pozícióban alvási világbajnokságra gyúr.

Mielőtt betettem volna az ultrahangosba, igazán letakaríthattam volna a belső
pereméről a gumimaradványokat. Már csak azért is, mert mivel a gumi
rugalmas, azt az ultrahang nem fogja lerázni. Persze mindegy,
hiszen semmiből sem telt utólag levakarni.

Ennek a réz csavarnak ilyen fura színe lett az ecettől.

Andi szerint ezt nem ő művelte a filctollammal.
Szerintem pedig nem én voltam a tettes.
Már megint azok a kurva manók...

Átjelöltem a gumira a kivágandó formát.
Fekete alapon feketével.

Íme az én mindent vágó ollóm.

A kivágott rész sem szemét, hiszen még abból is meg lehet formázni valamit.
Ezen gondolatmenet mentén haladva telt meg a szerző gumis doboza.
Majd az első betelése után, kisvártatva a második doboz is.

Azért így higiénikusabb, mint ahogy volt. Aki esetleg elszörnyedt
volna attól, ahogy a rács eredetileg kinézett, az nézze
meg, hogy mi van belül egy villanybojlerben.

Ahová a zöld nyíl mutat, ott kellene kijönnie a víznek. És jön is! Csak nem eléggé,
és nem csak ott. Szerencsétlen ezeréves csap már orrba szájba folyik. Már tervbe
is van véve a szétszedése, illetve már meg is vettem hozzá azt a furcsa műanyag
alkatrészt, ami a két kimenet közti átváltást intézi. Illetve elkértem egy kiváló
barátomtól valami csaphoz készült marót. De ennek még csak alig négy éve.
Szóval ez még bőven ráér. Visszatérve a fősodorhoz, feltettem magamnak
a kérdést, hogyha részemről minden rendben, akkor mégis mi a csudáért
nem jön a tusból rendesen a víz? Megvan! Tegnap vizet szereltek
a szomszédban, és elzárták a főcsapot. Valószínűleg azért
nem folyik rendesen a víz, mert nem nyitották
vissza teljesen a főelzárót.

Amúgy is mentem valamiért a pincébe, gondoltam ránézek az elzáróra.
Aztán beugrott, hogy nem ez az, hanem a ház előtti aknában van a vízóra
mellett, oda viszont én le nem mászok! Valószínűleg már attól is kettétörne
a hátam, hogy leveszem az aknáról az öntöttvas fedelet. Kicsit spórolósabban
jön a tusból a víz? Így marad! Illetve majd megoldódik, mikor
valaki legközelebb megpiszkálja a főcsapot.

Az a barna csík, ami a lefolyót a második képen körbevette, egyszerűen eltűnt.
Ezt úgy sikerült elérnem, hogy bedugtam a dugót, majd ide döntöttem ki
az ultrahangos mosóból az ecetes löttyöt, majd időnként leguggoltam
a kád mellé, és egy körömkefével toltam néhány kört a vízkövön.
Ugyan nem ez volt a dolog, hanem a vízsugár erősítése, de ha azt
nem is, ezt a másikat legalább megoldottam. Na jó. Akkor nem
én voltam, hanem az ecet. De az ecetet azért én öntöttem ide!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában...