Diktafon

Gondoltam megyek, s jó alaposan lemészárolok valakit, aztán ahogy
szoktam, még azon melegében megiszom a vérét. El ne hidd,
hiszen csak vicceltem. Természetesen be van hűtve.

Az eperturmix behörpölése után mindjárt megjött a kedvem a szétszedéshez. Ellenben mikor ezt a polcot megláttam, na akkor egyből el is ment. Valahogy úgy kéne csinálnom, hogy ne legyen ennyi minden feldolgozandó tárgy polconként, hogy legalább forgatnom kelljen egy kicsit a fejem, mikor szétszedni való alanyt keresek. Fontossági sorrend meg ugye már rég nincs... Illetve ha van is, akkor azt részemről úgysem tartom be.
Mert ugye most is mi jön? Nem a döglött ébresztőórám, amit kínomban - hogy már ne is lássam a szerinte kétszeres sebességgel múló időt - egy nyúllal takartam el, hanem ez a diktafon itt alant.

200, 100, de az is lehet, hogy csak 50 forintomba került. A minap szétszedtem egy
mikrokazettás diktafont, gondoltam legyen egy normál méretű kazettával működő is.
Illetve nem csak gondoltam, hanem vettem is egy alanyt a piacon. Nekem magnót
venni? A hülye húz 21-re lapot! És hol vagyok én már magnók terén a 21-től...

Flat mic, azaz lapos mikrofon. Hogy aztán ez mennyire hívó szó vásárláskor...
Mert mégis miért jó a felhasználónak, ha lapos a mikrofon?
A gyártónak jó, mert belefér a kazettaajtóba.

Elgondolkodtam, hogy mégis mi van, illetve akárcsak volt itthon
ettől a cégtől, de az F220-as decket kivéve nem találtam mást.

A V-sensor annyit tesz, hogy hangra indul el a készülék.
A típusa pedig: TP-VS470

Nem tudom mi szállta meg a kamerát, hogy elsőre összehozta ezt a képet.
Épp egy apró ablakon keresztül nézünk be a kazetta helyére.
Ha akartam volna, sose fókuszál az ablakon belülre!
A jobbra fent látható ope/batt pötty pedig világít.

Ez a kép viszont csak tizenötödikre jött össze.
Kellett nekem dicsérni a fotómasinát...

A bal oldali hosszúkás kapcsoló kapcsolja be az előlapon hirdetett voice sensort, minek hatására ha épp nincs mit felvennie a készüléknek, azaz csend van, akkor egészen egyszerűen leáll a magnó motorja. Aztán mikor megint van mit felvenni, önműködően elindítja magát. Vagyis felvétel közben nyugodtan elgondolkodhatunk a következő mondaton, akár hosszú percekre is, mégsem pazaroljuk vele a drága szalag és elemidőt.

Minden magnógomb megvan, épp mint ahogy egy nagy készüléken. Az egyszerűség
és a könnyebb kezelhetőség jegyében, a felvétel gomb (piros pötty)
egyből lenyomja a play gombot is.

Kedves dolog, hogy nemcsak elemről, de tápegységről is működtethető a készülék.

A bal oldali gomb a sebességszabályzó. Középállásban azzal a sebességgel játszik le a magnó, mint amivel felvett. Ettől mind lassabb (gépeléskor jön jól), mind pedig gyorsabb (kereséskor segítség), irányban el lehet térni. Fülre úgy érzékeltem, hogy alapesetben 2,38 cm/s sebességgel játszik le a magnó. Erre a próbakazettámon található zene lassúságából következtettem.
Lehet a diktafonhoz külső mikrofont, illetve fülhallgatót is csatlakoztatni. (lásd a két lyukat középen) A jobb oldali forgatógomb lejátszáskor a hangerőt, felvételkor a voice sensor érzékenységét szabályozza, vagyis vele állíthatjuk be, hogy mekkora csendre álljon le a felvétel, illetve konkrétan a motor.

Az igaz, hogy nyávogtatom a sebességszabályozó gombbal, de nyávog ez
a magnócska magától is. Persze beszédnél ez kb. lényegtelen...

Mikor ezt a csipogást meghallom, mindig a Terta 811-es magnóm jut eszembe.
Ugyan a Terta magától nem csipog, csak ha pillanat állj állásba teszem,
s közben lenyomom a gyorspörgetés gombot. Illetve a Tertánál
ez kissé másképp van, mert nem gomb, de erről majd ott...

Ez már a diktafon saját felvétele. Hogy nem érteni amit mondok?
Na az szerintem nem a készülék hibája...

Ez az IC az egész magnó. Az alul középen látható 000 feliratú alkatrész pedig
egy rövidzár, illetve átkötésnek használt nulla ohm értékű ellenállás.

Balról a képbe belóg egy krumpli, ami a mutatóujjam.
Amire rámutatok vele, az pedig egy kapcsoló.
Ez a méret valahogy nem az én világom.

Nem akart lejönni a kazettaajtó, mert valami visszatartotta. Szerencsére idejében
eszembe jutott, hogy az ajtóban van a mikrofon és a hangszóró, s a feléjük
tartó kábelek feszülnek. Ki kellett őket akasztani a műanyag izé alól.

Itt ott bele kellett feszegetni csavarhúzóval, mire fel végül elengedték egymást.

Már csak ezt a rugót kell kiakasztanom, hogy le tudjam venni a kazettaajtót.
Ha a rugó elrepül, nem csak az ajtó, de én is ki fogok akadni.

Íme a kazettaajtó, ahogy ritkán látjuk, azaz belülről nézve.
Ahogy így elnézem, nem csak a mikrofon, de a hangszóró is lapos.

A különösen apró gumigörgőn ugyan van némi szalagnyom, de ez még messze van
attól, hogy kopásnak lehessen nevezni. Vagyis ez a magnó szinte teljesen új.

A törlőfej csak felvétel állásban jöhet ki a helyéről hiszen mágnesből van.
Ha lejátszás közben is kijönne, egyből le is törölné a szalagot.

Addig-addig feszegettem, míg bosszúból becsípte az ujjam. Eddig nem is tudtam
magamról, hogy név szerint ismerem az összes távol-keleti jó édes anyukáját.

Ahová a piros nyíl mutat, az egy beakadó pöcök, csak nem látszik.
Persze hiába akasztom ki, attól még nem jön ki a panel a helyéről.

Ugyanis azt találták ki a húzott szeműek, hogy a panelt kiakasztás ellen pluszban
rögzítik a panelre ragasztott kábelekkel. És engem mi véd meg a kiakadástól?

Bárhogy is forgattam, ennél többet nem engedtek a vezetékek.
Oldalról belefotózva ez nem is olyan nagy baj.

Ez például biztosan nem itt volt, mert így nem fog hozzáérni az elem.
Ezért a képen látható érintkező rugót, a műanyag izén átemelem.

Majdnem elfelejtettem megmutatni, hogy hogyan is működik a V-sensor.
Mikor a csend hatására leáll a motor, az újraindításhoz elég csak megszólalni.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.