Tritel Guarda telefon
(csak hogy fogyjon már kicsit a telefon készletem is)

Lementem a pincébe s közben levittem magammal egy doboz már szétbontott lomot.
Ha meg már egyszer úgyis lent voltam, belenéztem néhány dobozba, hátha találok
bennük valami érdekeset. No persze pont az én dobozaimban ne akadna valami
bontanivaló érdekesség? Mikor gyakorlatilag az egész pince nekik van!
Na most arra, hogy ennyi szobában heverő bontásra váró kacat
mellé még felhozok valamit, na arra már nincs mentség!

Ez a telefon olyan hülyén néz ki, hogy az már szinte szép! Vagy ha szép azért nem is,
de legalább különös. Amúgy ergonómiailag teljesen rendben van. Jól áll a beszélő
a helyén, és könnyen fel is vehető. Ez sajnos nem minden telefonnál van így.
Mostanában mintha egyre többször áldoznák fel a normális használhatóságot
a külalak oltárán. Van olyan készülék, aminek a beszélőjét lehet könnyedén
(akaratlanul) mellétenni, de olyan is akad, amit alig lehet felvenni a tartójáról.

Mit ne mondjak, kicsit esetlenül néz ki a kézibeszélő. Természetesen azért ilyen,
mert illeszkednie kell a telefonhoz. Persze a fejhez is, ami jelen
esetben - bármilyen furán mutat is - rendben van.

A beszélő állaga azonban már nem. Vagy odacsapták, vagy már piszkálta valaki.

Ez egy úgynevezett süketítő gomb. Ha letesszük a kézibeszélőt az asztalra a telefon
mellé, akkor megnyomódik s kikapcsolja a mikrofon áramkört. Ilyenkor lehet
bekiabálni a főnöknek, hogy sajnos már megint az a hülye ügyfél van
vonalban, aki fűnyíróval szüreteli az epret, és nem érti,
hogy miért mindig lekvárt kap eredményül.

Ilyen csavart sem láttam még! Egyrészt torx, másrészt mezei slicces.
Választhatok a két véglet közül.

A rugószsinór vége szabványos rögzítésű. Hogy mennyivel egyszerűbb
egy plexi pöcök megnyomásával zsinórt cserélni, mint
szétszedni a beszélőt meg az egész telefont...

A telefon oldalnézetből, beszélő nélkül. Valószínűleg azért vettem ki a raktári
szemetesből, merthogy ilyen szerencsétlenül néz ki. Persze ezen az alapon
tucatszám hozhattam volna haza a telefonokat. Amúgy hoztam is.

Részemről nem vagyok oda a készülék szélére szerelt élgombokért. Még csak meg
sem kell törölgetni a készüléket, elég csak belemarkolni, és máris el van állítva
a megszokott hangerő meg a csengetési hang. Mondjuk ez még nem akkora
baj, mint mikor véletlenül átkapcsolják a készüléket pulse módba, aztán
csodálkoznak, hogy nem lehet róla hívni. Vagy mondjuk kikapcsolják
a csengetést, én meg kiszámlázom mikor kimentem visszakapcsolni.

Büszke neve van. Ez a kép címe. Aztán, hogy mikor a képet elneveztem,
mit akartam ezzel mondani, az már persze ködbe vész...

Újabb kapcsoló a doboz szélén. A véletlen átkapcsolástól egy kiálló vállal van védve.
Ügyes ötlet! Pont mint eltenni a kapcsolókat a készülékház széléről, mondjuk alulra.

Annyira formatervezett, hogy nekem egyszerűen nem tetszik.
Persze valaki másnak meg biztosan ez a forma jön be.

Négy lámpa, valamint a szokásos gombok. Valamint egészen szokatlan gombok.
Két egymás követő nyíl. Kövér pötty. Rózsaszín gomb, fülecske rajzolattal.
Gyári füzetke nélkül ez aztán már tényleg megfejthetetlen.

A készülék alja. Eredetileg volt itt egy kihúzható füzetecske. Néha ez egy
mini telefonkönyv, máshol meg egy rövid műszaki leírás a gombokról.

Az egészből csak az "anthrazit" szót értem, az ugyanis a készülék színe.

Ez meg egy árcédula volna?

Nem tudok ezeken a nyelveken, de amúgy sem érdekel, hogy mi van az elemmel!

Gondolom ez lehet a tone / pulse átkapcsoló, csak német felirattal.

Ez egy - a készülék hátuljáról készült - igen érdektelen kép.

Kéne bele egy 9 voltos elem, de ma olyan irigy vagyok, hogy nem kap!
Az RJ11 ajzat meg miért 6P6C? Minek egy telefonnak ennyi láb?
Ez egyáltalán nem úgy néz ki, mintha rendszerkészülék volna.

Különös formájú a tápcsatlakozó aljzata. Szerintem kivágtam a kukába a hozzáillő
dugasztápot. Az az igazság, hogy a múltkor egy kissé berágtam, s kivágtam egy
egész doboznyit! Persze gondoltam rá, hogy mi van, ha mégiscsak kell majd
pár dugasztáp, ezért hagytam belőlük tartalékba vagy negyed köbmétert.

Mint azt korábban már bemutattam, mindössze egy csavar tartotta össze a beszélőt.

Már megint megelőztek!

Ez kérem nem én voltam!

Valaki nem csak, hogy kivágta a drótokat, de ráadásul még
igencsak randán összevissza is forrasztgatta a panelt.
Persze ez lényegtelen, hiszen nem javításra van itt.

A mikrofon egy saját kis panelen lakik a csatlakozójával,
valamint az őt rövidre záró mikrokapcsolójával.

Ez nem egy hagyományos felépítmény, mert úgy általában nem szoktak alkatrészek
- pláne nem integrált áramkörök - lenni a kézibeszélőbe rejtett panelen.

A hallgatóbetét valahogy olyan fura. Mintha nem lenne
rajta elég lyuk ahol ki tudna belőle jönni a hang.

Valamint valaki már ezt is piszkálta.

Mivel már járt úton haladok, ezért a hallgató szétszedése különösen gyorsan ment.

Ez a hallgatóbetét nagyon különösen néz ki! Belül a szokásos membrán, egy kicsike
tekerccsel, kívül pedig egy nagyobb tekercs. Utóbbi be van ragasztva, nem mozog.

Elektromosan sorba vannak kötve a tekercsek. Láttam hasonló megoldást, de az nem
hallgató, hanem mikrofon volt. A külső - nem mozgó - tekercs búgáskompenzáció.
Mivel ő nem mozog, ezért hangot azt nem, hanem csak zavarokat szed össze.
Mivel a két tekercs fordítva van sorba kötve, ezért a zavarjel kioltódik.

Persze van olyan készülék, amiben azonos típusú a hallgató és a mikrofon.
Gondolom egyszerűbb, mert csak egyfélét kell gyártani. Amúgy japán.

Mi a fenének van egy telefonban ennyi alkatrész?

Még csak kijelzője sincs! Minek akkor bele egy ilyen rengeteg lábú IC?

Jó, akkor nem zöld a panel, hanem kékeszöld.
De mi az az izé, a jobb alsó sarokban?

Ez bizony egy elhagyott póklak.

Ezek memóriák. Mivel a hívószámtároláshoz nem kellenek ilyen áramkörök,
ezért ez igen nagy valószínűséggel egy üzenetrögzítős készülék.
Túrtam hozzá leírást, mire fel kiderült, hogy ez valóban az.

Valahol itt kellene bekövetkeznie annak a pontnak, mikor is a szétszedés
enyhe fordulatot vesz, mégpedig egyenesen a szemetesvödör irányába.

Ehelyett nekiállok letakarítani az összetevőket. Engem konkrétan nem zavar,
hogy valami teljesen értelmetlen dolgot csinálok, más meg nincs itthon.

A kád szélére halmoztam az alkatrészeket.

Aztán este - mivel fürdéskor útban voltak - áttettem őket a kályha tetejére.

Csavartartó alkalmatosságnak - ideiglenes jelleggel - (a valóságban ez
persze heteket jelent) bevetettem a hallgatóbetét fedelét.
Hátha nem keverem össze mással a csavarjait.

Vajon miért van az a benyomásom erről a hallgatóról, hogy ez bizony ártatlan?

Ráeresztettem tesztnek a jelgenerátorom.

Ennek kérem kutya baja! Vagy már meg lett javítva, vagy eleve nem is volt hibás.
Amúgy a valóságban sokkalta csúnyább dolgokat műveltem vele.
Nem csak finoman, hanem igencsak durván odacsapkodtam,
valamint izomból tapiztam a membránját. Semmi baja sincs!

Elvégeztem egy keresztpróbát az asztalomon található telefon segedelmével.
A rugószsinórnak sincs semmi baja.

Sütis tálkában hevernek az alkatrészek. Át kéne őket borítani a kisvödörbe.
Persze ki lehetne pofozni, és akkor lenne egy digitális rögzítős telefonom.
No de minek? Egyrészt van kazettás, de még működő digitális is akad.
Legalábbis úgy emlékszem, mintha láttam volna a pincében.

Vannak benne hasznosítható alkatrészek, de a kiszedésükhöz be kéne
kapcsolnom a pákát. Francba... Már megint a lustaság győzött!

Kirakós játékot is lehet vele játszani, azt meg mondjuk szeretek.

Ez egy gyorsított felvétel. A valóságban nem ilyen gyorsan rakom vissza a gombokat.
Konkrétan kifejezetten el-elbambultam, miközben hol a monitorról puskáztam,
hol meg a készülék fedelébe bámultam hátulról. Ez annyira így van, hogy
az első videó készítése közben annyira be voltam lassulva,
hogy újra kellett vennem a jelenetet.

Tettem magamnak egy ígéretet. Ha nem lesz meg egy percen
belül a hiányzó gomb, megy minden a kukába!

Megúszta. Francba!

Ez a gumilap az érintkező vezetőfelületekkel például jól jön távirányító javításakor.
Sajnálom, de ezen az alapon egyszer már kibeleztem egy vödör telefont.

Ha nem is túl lelkesen, de azért rakosgatom össze.

Abból az árnyékoló vaslemezből lehetne például...
Hogy én mindenbe bele tudok álmodni valami mást...

Ennek a csatlakozónak túl sok lába van beforrasztva, valószínűleg német rendszerű.
A világ minden táján elég a telefonhoz két szál drót, de a németeknek nem.

A pókzacskó ugyan túlélte a mosást, engem azonban már nem. Komoran kidobom.
Eddigi tapasztalataim alapján ugyanis egyáltalán nem szükséges a telefonba.

Ezzel a kapcsolókarral eljátszottam egy darabig, mert egyáltalán nem
akaródzott neki elárulni, hogy mégis hogyan szeret ülni a dobozban.

A kép címe: ide kell
No de mi kell ide? Merthogy ez a telefon biztosan nem!

Mint már annyi mindent annyiszor, már megint félretettem. Tulajdonképpen nem
arról van szó, hogy nem haladok, hanem arról, hogy konkrétan nincs cél.

Valamikor réges-régen még nem kellett nehezék a kézibeszélőbe ahhoz, hogy le tudja
nyomni az automata villáját. A műanyagkorszak beköszöntekor azonban egy idő
után már kellett. Annyira könnyűvé vált a beszélő, hogy szinte súlytalan lett.
Kezdetben ólom nehezék volt a beszélőkbe csavarozva. Mint az a képen
látható, ma már a nehezék (fehér műanyag izé) is műanyagból van.

Javításkor vezetékek voltak forrasztva a hallgatóbetét lábaira.
Ez ugyanis egészen biztosan nem gyárilag ilyen.

Ugyanis a hallgató lábainak ezekbe a sarukba kellene belecsusszanniuk.
Vagyis azért állt szét a beszélő, mert nem csúsztak helyükre a saruk.
Persze ez nem zavarta meg az eredeti javító "mestert" abban,
hogy ő azért megpróbálja összecsavarozni a beszélőt.

Nem mondom, van az az erő, amitől még ez a krumpli is helyrecsusszan,
de most valahogy nincs kedvem elővenni a satut.

Ugyan teljesen felesleges művelet volt...

...mert a panel másik végén eszem ágában sincs helyrekötni a drótokat.

Szépen összepattant a beszélő.

Ez így ahogy van, kisvártatva megy vissza a pincébe. Persze eleve minek hoztam el?
Meg a pincéből fel? Meg szedtem szét. De ha ez a project egyszer erről szól...
Mondjuk megjavítani azt nem sikerült, de láthatóan nem is erőlködtem.
Amúgy maga a készülék alapja sem működik, nem csak a beszélő.

Megyek inkább és kijavítom az erkélyajtó festési hibáit.

Merthogy az nem szép dolog, hogy kívülről ugyan teljesen átkentem,
ellenben a belülről látszódó hibák mindeközben megmaradtak.

Ez meg egy rózsabogár, csak még nem zöld, mert épp most kelt fel a téli álmából.
Vagy a csuda tudja mit csinálnak ezek a dögök télen.

Az biztos, hogy így tavasszal nagyon megy valahova.

Aztán később persze szépen bezöldül. No de, hogy ez mégis hogy jön ide...
Persze tudom én azt. Azon a hat girbegurba lábán.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.