Ébresztőóra

Anyukám hazahozta ezt az órát a telekről. Mi történt vele? Kérdeztem jó anyámtól.
Leesett, s azóta nem működik. Eddigi tapasztalataim alapján,
ebből első nekifutásra elemcsere lesz.

Gondoltam rámozdulok a feladatra, csak közben eszem valamit.
Ezt sikerült kiötlenem, nagy bögre cukros citromos teával.
Kenyér nuku, hiszen mint azt tudjuk, a kenyér hizlal.

Valamikor réges-régen, a mutatók végében az a zöld csík cinkszulfidból volt,
ami sötétben foszforeszkált. Mikor leoltottuk a lámpát, még egy jó darabig
látszottak a mutatók, így tudtuk hány az óra. Ez a nagyszerű ötlet mára
- mint annyi más valaha értelmes részlet - holmi zöld festékké szelídült.

A KANSAI nem egy jó hírű svájci óragyár.
No de milyen világ is volna az, ahol mindenki azt csinálná, amihez ért?

Talán csak annyiban tér el az eddig látottaktól, hogy az elemtartónak fedele is van.
Hiába cserélgetem az elemet, vakargatom a csatlakozókat, nem indul el.
Jó. Rendben. Szétszedtem project a neve. Azért nem kéne úgy
lennie, hogy mindig mindent! Néha működhetnének
is a dolgok. Csak úgy meglepiből! Hibátlanul...

Nézegettem egy darabig, az vizslatva, hogy vajon mi tartja össze. Tulajdonképp semmi. Egyszerűen csak méretpontos. A plexi tok egy picit kisebb, mint amekkora az óramechanika, így az beleszorul.

Mivel szemből nincs semmi rés, amin keresztül ki tudnám tolni a tokjából
az órát, marad a megszokott - és eddig egészen jól bevált - csavarhúzó.

Ez például nem én voltam. Vajon mit ártott az időbeállító pöcök, hogy le lett tépve?
Kérdeztem anyámat, de semmit sem tudott mondani a hiányzó gombocskáról.

Megijedtem, hogy a kapcsolóval magát az órát lehet kikapcsolni. Én meg szedem
szét lelkesen, csak ugye teljesen feleslegesen. De szerencsére nem,
hanem csak az ébresztés funkciót lehet vele kikapcsolni.

Nemhogy láttunk már ilyet, de a múltkor még
át is tekercseltem egy ilyen óra motorját.

Vakargattam, méregettem, de nincs szerencsém.
Vezeti az áramot az érintkező.

Gondoltam akkor majd ott lesz a hiba, ahová a nyíl mutat. Biztos az van, hogy nem
érintkezik rendesen a lemezke a panellel. Ez sem jött be, merthogy érintkezik.

Elsőre ugyan nem láttam át, hogy mi ez, csak arra gondoltam, hogy kontakthiba. Még jó, hogy nem forrasztottam fixre. Már persze csak azért, mert ez az ébresztő funkció kikapcsolójának az érintkezője. Ez itt úgy kapcsol ki, hogy bemegy alá (az érintkezők és a panel közé szigetelésül) egy műanyag ék.

Ez ni!
Gondoltam megmutatom hogyan csipog, de az óra nem akarta magát produkálni.

Akkor viszont hallgassuk meg azt, hogy milyen hangosan ketyeg. Meg ne kérdezd,
hogy mitől indult el az óra! Elindult és kész. Biztos ügyes vagyok. (khm...)
Persze a hangra rátesz egy kicsit a fényképezőgép felvételi automatája,
de ettől függetlenül ez egy igen hangosan ketyegő óra. Én a magam
részéről biztosan kivágnám a szobámból. Zajongjon máshol!

Ezek az alkatrészek még véletlenül sem azt jelentik, hogy szétborítottam az órát, ezek itt ugyanis egy (de persze az is lehet, hogy több) korábbi sikertelen óraszerelés maradványai. Szóval az óraalkatrész feliratú dobozom elővétele nem egy jó ómen. Ráadásul pont az nincs benne, amit épp keresek. Már úgy értem, hogy kicsi fekete tekerő gombocska, a mutatók beállításához.

Gondoltam vidékre (mármint telekre) jó lesz, de ekkor megállt az óra. Próbáltam a rázogatást, a bonctűvel való óvatos (majd egyre durvább) belepiszkálást, de még csak meg sem rezdültek a mutatói! Most meg mégis mi baja van, mikor az előbb már jó volt...

Ez neki a baja. Az elektromotor forgórésze ez a picinyke mágnes, ami berozsdált.

A forgórész eredetileg úgy lötyögött a helyén, mint ami nincs is csapágyazva. Mondjuk tényleg nincs. De hogyan tudott járni ez az óra az előbb, mikor annyi benne a rozsda, hogyha ide berakom a forgórészt, akkor az egyszerűen megszorul. Még azt is megkockáztatnám, hogy nem is járt, csak úgy mondom. De ha egyszer videó is van róla...

Gondoltam kiborítom, majd kifújom belőle a beleszóródott rozsdaszemcséket.
Mert ugye ha valami eshetne kifelé, meg befelé is, akkor az biztos, hogy
a dolgok - természetüknél fogva - automatikusan rosszra fordulnak.

Például a forgórész azonnal beesett ide. A múltkor mutattam, hogy mivel jár ennek a középső fióknak a kitakarítása. Na ezt most nem. Megy az óra a kukába! Majd veszek helyette egy másikat a piacon...

Azért csak belekotortam a fiókba. Az apró forgórész természetesen nem lett meg,
ellenben meglett a minden NDK autót nyitó álkulcsom. No nem autófeltöréshez
használtam, csak annyiszor zártam be a kulcsot a Barkasba, hogy kínomban
megtanultam bánni az álkulccsal. No de hol van ma már az
NDK, az ő csodálatos autóival...

Persze a még használhatónak ítélt alkatrészeket elteszem. Ennek előbb utóbb az lesz a vége, hogy kell majd egy nagyobb óraalkatrészes doboz. Vagy egyszerűen ki kell szórnom a szemetesbe, ami oda való...

Ezt a jópofa átlátszó dobozkát mondjuk megtartom, mert ez jó lesz csavartartónak,
mikor valami olyat szedek szét, amit aztán össze is szeretnék rakni.

No nem mintha nem volna az asztalom leghátsó zugában - az erre a feladatra
alkalmasnak ítélt dobozokból - egy egész kis gyűjteményem...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.