Kábeltévé STB

Jaj!
Már megint mennyi kincsecske. Vajon ellent tudok-e állni a kísértésnek?

Ez a típusa. A másik meg 370-es, de ez engem annyira hidegen hagy...
Még ha mondjuk műholdvevő lenne, de ez kábeltévés box.
Kábel (bejövő jel) nélkül konkrétan nem jó semmire.

Ezt tulajdonképpen csak a tetszetős doboza és a kapcsolója miatt hoztam haza. Jó darabig bujkált a szekrényemben a munkahelyemen. Többször is rezgett a léc, hogy fogom és visszadobom a szemetesbe, csak ugye él még bennem a fiatalkori beidegződés, mikor is ha csináltam valamit, általában az volt a legnagyobb gondom, hogy mégis mi a csudából lesz a doboza. Van aminek soha nem lett...

Az eleje éppen olyan, mint bármelyik másik modern kütyünek. Ez persze mindegy, mert ha nekem csak a doboz kell, akkor az előlapot a szép feliratával, no meg a T-Kábel felirattal úgyis lecserélem. Fura ez a jövő idejű megfogalmazás, mert azt sugallja, hogy csinálni fogok valamit, pedig ennek az utóbbi időben sajnos egyre kevesebb az esélye.

Tulajdonképpen ebből a hátlapból bármit ki lehetne hozni. Lehetne mondjuk valami videós izé, vagy audió, de akár még PC is, hisz ott virít az alsó sorban egy soros port. Még koax is van rajta. Persze érzem én, hogy nem lesz ebből semmi. Valószínűleg sajnos csak addig fogok eljutni vele, hogy kiszedem belőle a power gombot...

Elgondolkodtam rajta, hogy ezeket kiszedjem-e. Most, hogy e sorokat rovom,
szintén belegondoltam. Arra a következtetésre jutottam, hogy a valami
elkészítéséhez sajnos már nincs bennem elég szufla. A valami
elkészítéséről való gondolkodáshoz viszont még van.

Addig rendben, hogy ezért az egy szem gombért hoztam haza.
No de vajon minek nekem egy ilyen kapcsoló?

A kép közepétől kicsit jobbra, kicsit lentebb, ott egy fehér doboz.
Már annyi antennaerősítőt szedtem szét, hogy neki sem állok felsorolni.
Volt már kicsi fekete, meg nagy fényes, meg brutálisan nagy, de van még egy
kicsi fehér, aminek a szétszedéséhez azért nem jutottam eddig oda, mert hiányzik
belőle a power kapcsoló. Illetve azt hiszem még benne van, csak nem kapcsol.
Ez a fehér antennaerősítő már olyan régi adósság, hogy évek óta emlegetem.

Tetszik az alja. Annyi lyuk van rajta, hogy bármit szerelnék bele, lenne hová
odacsavarozni. Persze már megint a feltételes módon van a hangsúly...

Az egyik boxban még a kártya is bent maradt. Ez persze mindegy,
mert úgysincs hozzá kábelem. Tévém aztán meg pláne nincs!

Hogy idővel minden kártyán bebarnul-e hátulról a chip, vagy csak ez van kiégve?
Na ez sosem fog kiderülni...

Gondoltam bedugom a konnektorba. Miért is ne tenném? Ott lifeg a dobozon
a hálózati kábel. Mégis mi történhet? Gondoltam hátha akciózik valamit,
de csak ezt a pár számot írta ki. Jobb szerettem volna, ha a jövő heti
lottószámokat mondja, de ha csak ennyi van, ezekkel is beérem.

Gondoltam kipróbálom, hogy lehet-e léptetni a számokat. Jelentem alássan lehet.
Mivel tévém nincs, a SCART dugó pedig nem megy bele a monitoromba, így
már sosem fogom megtudni, hogy rajzol-e valamit ilyenkor a képernyőre.
Ez persze nem egy akkora probléma, hiszen már eleve nem is érdekelt.
Mégis mit számít az, hogy egy csak a kapcsolójáért kukázott
doboznak mi az utolsó üzenete?

Ez van belül. A másik box ettől mindössze annyiban különbőzik, hogy annak
az alaplapra van szerelve a kártyaolvasója. Ha egyszer mégiscsak
doboznak találnám használni, akkor van benne táp is.

Kicsit nem figyeltem oda, mire fel azonnal apró elemeire hullott.
Persze segítettem neki rendesen.

Elmerengtem a hálózati zsinórvégen. A táppanelről lekapom az aljzatot, arra megy
a szürke dugó, a két saru pedig a hálózati kapcsolóra. Aztán itt el is akadtam
a nagy tervezgetésben. Szóval az van, hogy majd lesz egy dobozka, egy
egyszerű kis erősítő lesz benne. Kb. annyi, mint mondjuk egy aktív
hangfal. Persze pár extrával, de ez a most boncolt doboz nem
illik hozzá. Próbáltam keresni a céges szemetesben a feladathoz
illő dobozt, de nem találtam. Ettől persze még lazán hazajött velem,
egy rakat kábeltévés modem, de róluk talán majd egy más alkalommal...

Jó. Tudom. Egyszerűbb lett volna kivenni belőle a kapcsolót,
és csak azt hazahozni. De akkor most miről írnék?

Mi lenne, ha eltenném ezt a tápmodult? Valami olyasmi, mint ami a hálózati trafó,
vagy a dugasztáp gyűjteményemmel történt. Áttekinthetetlen túlburjánzás!

Mivel a digitális technika teljesen kívül esik az érdeklődési körömön, ezért részemről
semmit sem tudok kezdeni egy kártyaolvasóval, pedig ez egy jóféle aktív modul.

Kiszedem belőle a kijelzőt, meg az infravörös érzékelőt.
Szerintem egyikkel sem fogok kezdeni semmit.

Hogy mire kell majd, azt még nem tudom, de ha egyszer van "ferritek"
feliratú dobozom, akkor csak nem fogom már veszni hagyni!

Biztos rosszalkodott, hogy így berácsozták szegényt. Persze nem, hanem az a kis rács,
az a rádiófrekvenciás árnyékolás. Azért kell oda, mert a fotodióda nemcsak mint
infravörös érzékelő működik, hanem képes mint egyszerű detektoros vevő
is üzemelni. Ha a mögöttes elektronika nem is tud mit kezdeni (mert
nem értelmes kódolás) az éterből összeszedett zavarjellel, attól
még egy nagyobb szintű RF jellel ki lehet borítani az AGC
fokozatot. Aztán csak nézünk bután (a tévénézők már
csak így szoktak), hogy mitől bizonytalan a távirányító.

Olyan, mintha erős szembeszélben mennének valahová a kondenzátorok.
Mondjuk mennek is. Bele a kondenzátoros dobozomba.

Egy ilyen szép (és majdnem átlátszó) színes plexi csík mindig kellhet valamire.
Csak ugye felmerül az emberben a kérdés. Míg kelleni fog, addig hová tegyem?
Én ezt a dolgot úgy oldottam meg, hogy van a pincében egy "átlátszó műanyag"
feliratú asztalfiókom. Hogy aztán ez kelleni fog-e valaha is valamire? Ki tudja...

Nézegetem, miközben mindenféle dolgokat álmodok bele. Későn jött ez a doboz.
Ha néhány évtizeddel korábban érkezik, akár még bármi is történhetett volna...

Ide mondjuk nem képzelek semmit.
Tudom, hogy a csavarokat elteszem, a resztli pedig megy a szemetesbe.

Meg ne kérdezd, hogy minek hoztam egy kuka irányába
tartó eszközhöz távirányítót! Hoztam és kész!

Mivel a fényképezőgép - az emberi szemmel ellentétben - látja az infravörös fényt, ezért ellenőrizhető vele a távirányítók működése. Azt találtam ki, hogy nyomom a gombot a távirányítón, s közben fényképezek. Persze az infra LED a távirányítóban nem folyamatosan világít, hanem villog. Gondoltam a nagy számok törvénye alapján egyszer csak sikerül pont akkor exponálnia a gépnek, mikor épp nagyban felvillan a LED. Majd sikertelenségem látva, úgy a huszadik kép után feladtam a reménytelen próbálkozást...

Mielőtt a kukabödön beharapja őket, még utoljára
ízlésesen elrendeztem az alkatelemeket.

Ezek a rugók megtetszettek. Pont jók lesznek kisrádió teleptartó javításhoz.
No meg épp van is (nekem ne lenne) "teleptartók" feliratú dobozom.

Nekem nagyon szépen szét vannak rendezve a csavarjaim. Ha kell, akkor mindig tudom, hogy melyik dobozba nyúljak. Sajnos az újabb szerzemények - lustaságom okán - már ömlesztve vannak.

Ezekben a nagy nejlonokban jöttek velem haza a boxok, nehogy összekarcolódjanak.
Most meg ezekben fognak lemenni a kukába. Ez valahogy olyan szomorú...

Próbáltam összerendezni a dobozfedőket (valójában három boxot hoztam haza),
de sehogy sem akartak jó helykitöltéssel összeállni. Aztán megmérgesedtem.

Nem kelletek nekem, mert olyan kis gyenge anyagból vagytok!
Mondtam magamnak vigasztalólag, miután próbaképp
ki akartam simítani a lemezeket, s ez lett belőlük.

A kapcsolókat odatettem a kis fehér antennaerősítő mellé.
Mit lehet azt tudni? Hátha maguktól összeállnak...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.