Ez egy Gelka gyártmányú RIAA korrektor. No de mi is az a Gelka? A Gelka az a Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat rövidítése. Ez egy országos szervizcég volt a szocializmusban. Feltehetnénk még a kérdést, hogy mi az a RIAA korrektor. Egyrészt olvasd el a 157. szétszedtem cikket, másrészt meg miért ne mondanám el még egyszer. Ez egy előerősítő és egyben korrektor. A hagyományos lemezjátszó, és az erősítő (vagy magnó) közé kell bekötni, hogy normálisan szóljon a lemez.
   Az emberben felmerül a kérdés, hogy: Minek kell ez a doboz? Már persze azon túl, mert kell és kész. Ha egyszer a hagyományos (értsd nem CD) lemezjátszóból (illetve a hangszedőjéből) nem olyan jel jön ki, mint amire az erősítőnek (vagy a magnónak) szüksége van, akkor miért nincs ez a doboz (illetve a tartalma) beépítve magába a lemezjátszóba? Nos azért nincs, mert nem így szokás, hanem úgy, hogy a RIAA korrektor az erősítőbe van beépítve. Más szavakkal kifejezve, "phono" bemenete (is) van az erősítőnek. Ha van az erősítőnek phono (nem kristály, hanem dinamikus) lemezjátszó bemenete, akkor meg minek ez a doboz? Nos kérem azért, mert nincs. Nemhogy az erősítőnek lemezjátszó bemenete, hanem már maga az erősítő sincs!
   A 60-as 70-es 80-as években ha erősítőt akartál, csináltál egyet magadnak. Sipos Gyula - Hi-Fi erősítők építése című könyve volt a sláger, meg a Rádiótechnika újság, illetve ezen lap évkönyvei. Aki nem tudott erősítőt építeni, vagy nem is volt rá igénye, az jól elvolt a Tesla B100-as beépített erősítőjével. Ha a falakat nem is döntötte le az a pár watt, de bőven lehetett vele házibulizni. Vett hozzá az ember egy lemezjátszót, meg persze a képen látható RIAA korrektort, valamint vagy úgy öt tíz lemezt. Ezt (mármint a lemezeket) lehetett csereberélni a haverokkal (kinek mi volt meg), majd a nekünk tetsző számokat átvettük szalagra. Szerencsés esetben csak a lemezek mozogtak, de ha nem volt lemezjátszód, cipelhetted a magnódat a haverokhoz. Ilyen vad és bonyolult volt az élet az Internetről (DC, Torrent és társai) letölthető korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló mp3-as világ előtt.

   A szocializmusban vagy nem ismerték azt a kapitalista tételt, miszerint a fényes papírba csomagolt szardarabot el lehet adni szaloncukornak, vagy egyszerűen csak nem alkalmazták. Bár most, ahogy így belegondolok az ősidők szaloncukrainak íz emlékébe...
   De mit is akartam mondani? Ja igen... Ez egy minden szépségtől mentes külalakú szerkezet. Persze hiába lenne szép, mivel a helye a lemezjátszó és a magnó (vagy erősítő) között van, így be van dobva valahova hátra. Vagyis teljesen mindegy, hogy hogyan néz ki. Megvenni még akkor is megvette volna a nép, ha matyóminta van festve a tetejére!
   Igazából örültünk, hogy lehetett kapni. Már persze csak azoknak volt ez öröm, akiknek nem volt otthon pákájuk. Akinek volt, az épített magának. (mint például én) Nekem (hogy ne lógjon egy újabb doboz) a lemezjátszómba volt beépítve.

   Ezeket a fotókat nem én készítettem, azonban nem Csabát kell szidni a majd olvashatatlan feliratokért, hisz az nem az ő hibája, mert a dobozka feliratozása már eleve gyárilag ennyire életlen.

   Egy RIAA korrektort készíthetünk kettőstriódából (sztereóhoz persze mindenből kettő kell), vagy két tranzisztorból is. Ha megszállottak vagyunk, akkor rengeteg tranzisztorból, illetve műveleti erősítőből. (IC)
   Ebben a dobozban az utóbbi megoldást láthatjuk. Mondjuk ha valamiből nem építenék RIAA korrektort, akkor az a 741-es IC. (ebben 747-es van, amiben belül két 741-es lakik) Akkor már inkább legyen néhány kis zajú tranzisztor. Ami ennek a dobozkának a különlegessége, az a tápegység megoldása. De erről kicsit később...

   Ezeket a valamiket valakinek le kellett gyártani, mégpedig ahogy a felületet elnézem, ezek kérem egyenként készültek, kézi munkával! Az ilyen végtelenül unalmas, de ujjgyakorlatnak éppen megfelelő feladatokat általában az ipari tanulók végezték el az iskolákban, tanműhelyekben. Én (mint telefonszerelő) például körmös konnektorokat "reszeltem" a pajtásaimmal a MÜM 14-es műintézetben.

   Ami a panel mintázatán szakavatott szemnek azonnal szembetűnik, az a két részre osztottság. Amit felül látunk, az a tápegység, amit alul, az maga a RIAA korrektor. A panel alsó szélén a GE, az persze nem a General Electric jele.

   Mivel (ha figyelmesek voltunk) láthattuk, hogy a panelen nincs hagyományos lemezelt hálózati trafó, így elárulom, hogy ez az! Mármint ez a trafó, csak nem hagyományos.

   Ugyan picinyke, csekély tömegű, meg oda is van ragasztva, de a biztonság kedvéért még külön hozzá is lett kötözve a panelhez, méghozzá irigy sárga színű hétköznapi hímző cérnával. Valljuk be őszintén, azért volt egy letagadhatatlan bája a szocialista (kis) iparnak.

  A táp elektromos szempontból valahogy úgy néz ki, hogy ellenállás, kondenzátor, ellenállás, dióda, kondenzátor. Ezzel már el is jutottunk oda, hogy úgy nagyjából rendelkezésünkre áll a szükséges tápfeszültség, csak ez így ebben a formában egyből agyon is vágna, mert a kimeneten leválasztó trafó híján ott lenne a fázis. Itt jön a képbe a BC182-es tranzisztorral felépített önrezgő oszcillátor, ami a rádióba való porvasmagból készült miniatűr trafó primer oldalát hajtja. A szekunder oldalra a nagyfrekvencia (értsd valahol 20 kHz felett) miatt igen kis méretű (pontosabban szólva kis kapacitású) szűrőkondenzátor is elég. Ezen tápegység alkatrészeinek össztérfogata kisebb, mint bármilyen adott korban beszerezhető hálózati trafó. Mondjuk zaj (zajos táp, RF rászórás) szempontjából pont egy ilyen kényes helyre (mint a RIAA korrektor) nem való egy efféle tápegység.
   Most mit mondjak erre a megoldásra? A Gelka az nem egy gyár! Bár gyártott pár dolgot, de inkább csak hiánypótló volt a szocialista hiánygazdaság gépezetében. Például a nagy elektronikai gyáraink nem készítettek autóba való erősítőt, de a Gelka igen. Mindegy ez, hisz hol van már ez a világ... A mai fiatalok el sem hiszik, hogy az apróbb dolgok régen nem Kínában, hanem itthon nálunk, valamelyik TSZ (Termelő Szövetkezet) melléküzemágában készültek. Ennyit mára a régmúltról...