Halacskás lámpa

Dédi halacskás lámpája
(szétszedés, felújítás, összeszerelés)
(több menetben)

Íme a halacskás lámpa még az eredeti helyén. Ha egyszer méltóztatok elhozni a rádiót, illetve lesz hová elhoznom, akkor természetesen majd ez is szét lesz szedve, ez azonban még nagyon messze van. Illetve már csak volt, hiszen azóta, ha nem is egészen, de úgy kb. félig kész a pince. Ez a romhalmaz Bolgár rádió pedig pont ott ül egyből a bejáratnál.

A lámpa már itt van közel. Fent ül a cserépkályha tetején.
Azért ezzel foglalkozok, mert nincs kedvem a relés dobozhoz.
Most épp arra fogtam a halogatást, hogy nincs itthon színes drót.
Néha (még ha csak néha) olyan egy hülyeségeket tudok kitalálni...

Hogy a lámpát ne legyen okom dróthiányból kifolyólag halogatni, vettem egy szép új
fehér hálózati zsinórt. Mondtam már, hogy utálok bemenni egy barkácsáruházba?
Legutóbb vettem egy akkora vödör festéket, alig bírtam kihozni a boltból!
Aztán meg vettem két polcoszlopot, pedig mikor bementem,
még nem is tudtam róla, hogy kell nekem olyan.
Most festhetem a pincét, meg rakhatok
rendet a felhalmozott lomtengerben.

Szép rend van az ágyon. A takaró állagából ítélve, épp az előbb másztam ki belőle.
Gondoltam ennek a rendnek nem ártok, s egy laza mozdulattal
áthajítottam ide a szép fehér hálózati zsinórt.

A zsinór itt ért földet.
Ahogy én dobok, ez kérem nem is rossz!
Gondoljunk csak bele. Ez a távolság majdnem másfél méter!

Az eredeti zsinór nem duplaszigetelt. A duplaszigetelt zsinór biztonságosabb.
Bár ahogy így belegondolok, csak felnőtt valahogy a generációm nélküle is.

Plitty-platty kapcsoló. Ez egy akkora kortünet, hogy írtam is neki egy külön cikket.
jelen példány kicsit koszos, de a dédnagymamák 90 felett jobb ha nem mosogatnak
elektromos dolgokat. Szóval az úgy volt, hogy ezt lehetett kapni a boltokban, mint un.
lengőkapcsolót. Bármi elektromos dolognak elromlott az eredeti belső kapcsolója,
amit természetesen nem lehetett kapni boltban, akkor a belső kapcsoló át lett
kötve, s kapott a szerkezet egy ilyen szép kapcsolót a hálózati zsinórjára.

Ez a villásdugó már olyan régi, hogy kiment a szabványból. Ez a gyakorlatban annyit
jelent, hogy nem kapunk olyan aljzatot a boltban, amibe bele lehet dugni.
Vagy földelt van, vagy ha elosztó, akkor a lapos dugókhoz való.

Egyszer féloldalasan lett rátéve az izzóra a lámpaernyő, aminek aztán ez lett a vége. Már eleve mekkora egy agyament gondolat az izzó üvegburájához rögzíteni áramot vezető fém rugóval egy lámpaernyőt? Mi van ha összetörik az izzó? De mi régiek - mindezen halálos veszedelmek ellenére - még mindig élünk!

Ami nem is csoda, hiszen a foglalatot tartó cső másik végéről leesett az anya.

Ez egy kifejezetten jól sikerült kép. Mondjuk elképzelni nem tudom, hogyan jutottak be ide a molyok az izzón keresztül. Mindenesetre az jól látszik, hogy ki viszont már nem jutottak.

Majd ilyen sorrendben kell felfűzni az alátéteket. Szerintem vagyok annyira
leleményes, hogy összeszereléskor nem kell visszanéznem ezt a képet.

Addig-addig állítgattam a tárgyakat a fotózáshoz, míg végül elveszett a lényeg. Mármint az, hogy a cső végén a menet olyan állapotban van, hogy arra képtelenség rákapatni az anyát. Az anya meg olyan szar, mintha valami selejtes présgép köpte volna ki. De mérgében ám, csak úgy foghegyről!

Ezek ketten ennél (fél fordulat se) sosem voltak jobban összekapaszkodva. Mindeközben a menetes rész előtt a csövön a polírozás nyoma (vagyis a kevesebb rece a felületen) attól van, hogy az alumínium cső súrlódott a porcelánból formált lámpatestben. Valószínűleg...

Még tiszta szerencse, hogy van itthon anyás dobozom. Pontosabban szólva ennek a doboznak potméter anya a felirata. Mindig is sok csavarom volt, azonban kezdetben még az összes dobozomba szétszórva. Aztán egyszer meguntam, hogy soha semmit nem találok meg. Illetve ha kell valami, akkor fél napokat turkálok a dobozaimban, mire fel nekiültem csavarokat válogatni. Azóta minden ott van ahová nyúlok. Csak manapság ugye sajnos már egyre ritkábban nyúlok oda bármihez is...

Kétféle anyát is találtam. Nem a réz lesz beépítve.
Bár jelen esetben nem okozna gondot, ha összerohadna az alu és a réz.

Sodrott vezetéket semmiképp sem szabad bekötni egy csavaros szorítóba úgy, hogy a csavar forgó vége elnyírja a vezeték elemi szálait. Szóval a bal oldali kötés jó, a jobb oldali viszont nem.

Mivel az anya nem rögzítette a csövet, ezért izzócserekor maga a cső is tekeredett.
Illetve a csőben a vezeték is, mint azt láthatjuk. Ez akkor gond, ha annyira
tekeredik a vezeték, hogy elkezd rövidülni. Kitépi magát a foglalatból,
majd összecsavarodik a vége, és akkor kereshetünk egy gyertyát,
egy új biztosítékot, majd a létrát a biztosítéktábla eléréséhez.
Persze ha a zárlatos lámpát nem kapcsoltuk ki, vagy nem
húztuk ki a konnektorból, akkor kereshetünk egy újabb
biztosítékot, mert az előző még a kezünkben feladja...

Szeretem a fehér port, bár ez esetemben csak az Ultra mosogatót jelenti.
De ez nem is baj, mert ugye így azért mégiscsak olcsóbban kijövök.

Brumcájsz medve igen elszántan őrzi az elmosogatott alkatrészeket. A múltkor elfelejtkeztem a dologról, és itt hagytam a lomokat a mosógép szélén. Éppen ide szoktam tenni fürdéskor a törölközőmet. Aztán mikor innen elvettem, csak néztem, hogy mikkel fürdök együtt. Nem mondom, ahogy öregszik az ember, ki-ki esnek egyes részei. No de csavarok, meg alátétek?

Magát a lámpatestet is alaposan elmosogattam, s büszkén jelentem, hogy sikerült.
Már úgy értem, hogy sikerült nem eltörnöm. Andi azt vette a fejébe, hogy átfesti.
Ha újságpapírból tud madarat meg elefántot, akkor ez is biztosan menni fog neki.

Ezeket az alkatrészeket összecsavartam. Most, hogy a menetet egy tűreszelővel némileg kiigazítottam, most már rákap az anya. Van egy olyan érzésem, hogy ezt a foglalatot majd le kell cserélnem, mert ha ebbe tekerünk bele egy manapság divatos energiatakarékos lámpát, akkor mi tartja majd a lámpaernyőt? No de ne szaladjunk ennyire előre... Hátha megúszom az egész miskulancia átkombinálását.

A már semmire sem jó státuszú villásdugót elteszem, mint ahogy a mellette látható - végképp semmire sem jó mert hiányos - még ennél is régebbi villásdugót is eltettem. Illetve még nem tettem el, hiszen ez csak egy ideiglenes állomáshely, míg újra hozzá nem férek a pincében az alkatrészdobozos szekrényemhez.

Az előbb, mikor a lámpát bevittem, valami gyanúsat láttam a sarokban.
Egy lemezjátszó és egy sarokcsiszoló várja az elkerülhetetlent.
De hogy kerültek ezek ide? Mondjuk a sarokcsiszolót
még csak értem. Simán bevágtam a sarokba.
Azért sarokcsiszoló a neve. Nem? De!

Kifele jövet már megint belerúgtam ebbe a kupacba. Repült szét az egész!
Szegény hányódó MK-27-es magnókat is szét kéne már szednem...

Már majdnem a halacskás lámpa festődik, csak még nem, mert előbb még
a macskákat kell bearanyozni. Meg ne kérdezd minek! Kell és kész!

Alapozás fehérre. Azért sejlik át a régi minta, mert egy réteg festék nem fed
rendesen. Volt egy olyan tervem, hogy ezt a munkafázist én végzem el.

Persze nem lett belőle semmi, pedig jóval egyszerűbbet találtam ki Andi ecsetelésénél.
Gondoltam lesétálok a pincébe a lámpával, s elmerítem egy vödör (munkakedv
hiányában) épp ott állomásozó diszperzitben. Ez lett volna az egyszerűbb
megoldás. Persze végül is így az egyszerűbb. Már úgy értem, hogy
nekem. Már úgy értem, hogy mégis mennyivel egyszerűbb
nekem, ha Andi intézi ezt az egész festéses dolgot.

Dolgozik a művész. Ha majd a pincét festem, (lássuk, hogy megy nagyban alapon)
kezébe adom a Teddy hengert. Bár felőlem festheti a falat ezzel a kicsi ecsettel is.

Megörökítettem, amint épp meg lettem fenyegetve, hogy át leszek festve sárgára.
Felesleges. Hiszen annyi a kínai, hogy sárgában talán nem is volna rám igény.

Valamint ez a rigó is teljesen kikészült. A rigók itt nálunk általában olyan csiporászást rendeznek, hogy zeng tőlük a környék. Ez például annyira kifáradt, hogy már vagy fél órája ücsörög egy ablakhoz közeli ágon, s közben meg sem mukkan. Mint ahogy én sem. Csak megyek a boltba lakkért, pontosan a kapott utasítás szerint.

Az OBI-ban az összes polc telve van mindenféle lötyikkel, csakis a lakkos
polc ami épp üres. Illetve csak majdnem az. Mint az a képen jól
látható, ez az egyetlen dobozka lakk éppen rám várt.

El is hoztam, csak aztán hazafele kitettem a bicaj kosarából ide. Aztán persze
itt is maradt. Pont mint a mesében. Hoztam is lakkot, meg nem is.

Andi a felhasználás előtt komolyan tanulmányozza a dobozon a feliratokat. Illő dolog
elolvasni a használati utasítást, még egy olyan egyszerű dolog mint a festékes doboz
esetében is. Bár a lényege mindnek az, hogy kenjük rá egyenletesen a céltárgyra.
Lehetőleg keveset igyunk belőle. Ne kenjük a hajunkra. Ne öntsük a fülünkbe,
és ne nézzünk bele a dobozba túl közelről, míg az nem üres. Amúgy jópofa
dolog a lakk. Konzerválja amire rákenjük. Egyszer lefújtam egy lepkét
hajlakkal. Évekig állt a polcon mint dísz. No nem mintha utálnám
a többi élőlényeket, csak az van, hogy nehezen tűröm meg
a lakásban ami nálam gyorsabban mozog. Andinak is
az szerencséje, hogy viszonylag lassan mozog.

Andi felvette a közellátó szemüvegem. (ez persze semmiféle hatással sem volt a köz ellátására) Gondolta hátha pontosabban látja vele, hogy mikor szerelem végre össze a lámpát. Ezt én nem értem! A szétszedés is most történt a minap. (megvan annak már két éve is) Szóval ez érthetetlen! Mégis miért kell mindent elkapkodni?

Ez még nincs összerakva, csak provizórikusan egymásba lettek tolva az alkatrészek.
A régi kiégett (és alkalmatlan) lámpaernyő helyett vettünk egy újat az IKEA-ban.
JÄRA neki az ő szépséges neve... Gondoltam lefordítom a google fordítójával.
Elsőre fordítva adtam meg a forrás és a célnyelvet. Szóval a google szerint
ha magyarul azt mondom JÄRA, akkor azt svédül úgy mondják flyg.
Már megint okosabb lettem! Bár az én esetemben ez nonszensz...

Nem bírtam kihagyni, és beszúrtam a lámpaernyő használati útmutatójából ezt
a nagyszerű ábrát. A felső képsor azt ábrázolja, hogy ha nem sikerül egy fél
asztalfiókot összeszerelnünk a lámpaernyő alkatrészeiből, arcunkon kaján
vigyorral hívjuk fel az IKEA segélyszolgálatát. Az alsó kép ellenben
teljesen egyértelmű. Dobáljuk ki a lámpaernyőből
a felesleges alkatrészeket.

Szép rend van nálunk (khm), hiszen két év alatt sehová sem keveredtek
el az alátétek. Jó. Akkor az egyik az anya. De anya csak egy van!

Ugyan a szép fehér foglalatot a saját csillár projectemhez vettem, de ahogy magamat
ismerem, az még annyira odébb van, hogy nyugodtan elhasználhatom ide.

Az asszonynak nem tetszett a fekete plitty-platty kapcsoló.
Mit tehet ilyenkor egy határozott férfiember?
Mentem az OBI-ba venni egy fehéret.

Ez a foglalat úgy nyílik ki (ez most nem kényszeres, hanem a bekötéshez kell), hogy
beledugunk egy (valójában persze jobb ha két) csavarhúzót, s összefeszítjük őket.

Én a részemről azt mondom, hogy így csupaszon nem tolom bele a foglalatba a drót
végét. Szerintem (és így is tettem) leónozom. Úgyis önszorítós, nem tud megfolyni.

Rátekertem az alumínium rúd végére a foglalat alsó részét.
Ezt most kell, hogy ne összeszereléskor tekeredjen össze a vezeték a csőben.

Gondolom látjátok, hogy milyen szépen alakul a lámpa. Én meg azt gondoltam, hogy megalakítom a lámpát különösen lassan összeszerelők klubját. Lenne jó kis klubgyűlés. Mindenki elhozná a... Jó, akkor csak beszélnénk róla...

Belepiszkálok a bonctűmmel, mielőtt még rossz lyukba találnám dugni a drótot.
Andi szerint a drótokat oda dugom, ahová csak akarom. Ellenben ha nem
a drótokról van szó, megígérte, hogy elveszi (és használni is fogja)
a bonctűmet. Ej... Ezek a vadállat asszonynépek...

Jópofa ez a kapcsoló. Ugyan csak egy áramkörös, de ha véletlenül el találtam
volna vágni keresztben a másik drótot is, még azt is lenne hová bekötnöm.

Jó. Akkor legyen Andinak igaza. Fehér dróthoz fehér kapcsoló illik.
Azért én elteszem a feketét, hiszen jó lesz az még valamire...

Ez a kép egészen jól adja vissza a lámpa immáron vidámabb hangulatát, minek hatására az én kedvem is felderült. Újabb régi adósság letudva. A megmaradtakat most nem sorolnám fel, mert az van, hogy mára kifogyott a pixel a monitoromból.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.