SHARP EL2607H

Akár ide kapok, akár oda, mindenhol találok valami lényegtelen dolgot.
Volna itt ezernyi útban lévő szétszednivaló, én meg mindig valami mást csinálok.
Ott van például az a szép műszer, amire egy hónapja vár az új gazdája.
Persze a panaszba rejtve a lényeg, mégiscsak csinálok valamit.

Ez egy nagyon szép kis masina! Nemrég kaptam, mégpedig direkt a szétszedtemhez.
Szedtem már szét hasonlód, csak az kisebb volt és elemes.

Mennyi gomb és kapcsoló... És ez még nem is bonyolult!
Nézzük csak meg azt, ami a következő képen van.

Egyszer talán majd ezt a PTK-1095-öst szétszedem, csak jussak már végre oda! Ezt amúgy nem szedtem szét, de csak azért, mert végül mert nem találtam meg. Mivel elképzelhetőnek tartottam, hogy ez a meg nem találás azért történt, mert időközben ezt a zsebszámológépet elajándékoztam, némi turkálással találtam helyette egy TK-1024-est, amit viszont már egészen biztosan szétszedek.

Az "E" betű általában nem jelent semmi jót, mert az error (hiba) rövidítése. Sebaj!
A számok előtt található zöld plexit elteszem a színes plexi feliratú dobozomba.

Ha csak a két szélső szegmenssort használnám,
akkor lehetne belőle építeni mondjuk kivezérlésjelzőt.
Viszont ha veszek egy döglött magnót a piacon, van benne!
Akkor ennyit mára az újrahasznosítási terveimről és kedvemről...

Nem állítanám, hogy meglepődtem. Már csak azért sem, mert
egyszer szétbontottam egy köbméter számológépet.

Hagyományos tápegység van benne. Gondoltam elteszem a trafóját, de tévedtem!

A hálózati biztosíték. Gondolom aki javította, életben akart maradni.
Egyeseknek micsoda nagyra törő terveik vannak a jövőre nézve...

Nem sok minden van a panelen. A nagy IC a készülék agya,
miközben a kisebbik társa a kiíró egységet vezérli.

De nincs mögöttük semmi. Erről ez a régi vicc jutott eszembe:
Nézd anya! Mekkora feje van a bácsinak?
Hagyd el kisfiam, nincsen abban semmi...

Gumibogyók...
Egyszer Cseke Pisti osztálytársammal találtunk egy doboz nyomógombot.
Az Ilka és a Semsey sarkán elkezdtük árulni, rugós nyomi felkiáltással.
Kérdezték a népek, mi ez. Ideges? Nyomkodja és megnyugszik!
Két forintért adtuk darabját, ami jó üzletnek bizonyult.
Egy gombóc fagyit akkoriban 1 forintért adtak.
10 gombóc fagyi ért egy gyomorrontást.

A gombok mögött a szokásos kosz fogadott. A párom meg épp a minap porszívózott.
Épp kezdtem magam kényelmetlenül érezni a megszokott porcicáim nélkül...

Mikor ez a műszer épült, akkortájt bontottam szét a korábban említett rengeteg számológépet. A gombokat nem kérte belőlük vissza a barátom, és az az igazság, hogy nekem sem igazán kellettek. Ettől függetlenül persze eltettem belőlük vagy úgy egy jó literre valót.
Mikor a műszer előlapi gombjait válogattam össze, akkor kiválasztottam közülük egy nullásat. Azért nullásat, mert ugye a reset gomb az nulláz. Azóta már többször is láttam az összes gombot, kivéve persze az ide szükséges nullásat. Na ezért lett helyette végül ez a felfelé mutató nyíl. Már úgy értem azért, mert ettől egy kissé felment bennem a pumpa.

Ez a harmadik ilyen méretű kapcsoló amit begyűjtök, hogy
kicseréljem a hibásat a pici fehér antennaerősítőben.

Gondolkodóba estem, hogy melyiket tartsam meg a kettő közül.
Végül a színes drótokat választottam...

Legfeljebb a tekercselődrótot tudnám belőlük hasznosítani, de az meg van itthon.

Addig-addig nézegettem, mégpedig abból a szempontból, hogy mégis mi a csudára
lenne jó, míg végül egyszer csak véletlenül beleesett a szemetes vödörbe.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.