Ionizátor
(ötvenivel szindróma)

Ide oda kapkodok. Most is épp csak kihúztam valamit a lomosból. No persze
ezeknél nagyobb dolgok is vannak útban, csak ezt már elígértem, így nem
a kukában végzi. Amúgy piac végén vettem az "ötvenivel"
nénitől, mikor már minden olcsó.

Szép a teteje. Szép domború. Nem áll meg rajta semmi.

Az oroszok még a hálózati csatlakozó dugóra is ráírták
az árat, ami jelen esetben 17 kopejka.

A másik oldalon a műszaki adatok lettek feltüntetve.

Ez itt a szerkezet alja. Ez is szép domború. Vagyis mindenen billegni fog.

Hátul megy bele a hálózati zsinór.

Elől pedig az ionizált levegő jön ki belőle.

Jól csengő a név. Riga egy volt szovjet város, illetve Lettország fővárosának neve.
Szerintem mi is nevezhetnénk el dolgokat a helységneveinkről. Agyagosszergény,
Almáskamarás, Andornaktálya, Babosdöbréte, Badacsonytördemic,
Biharnagybajom, Bükkmogyorósd, Ökörítófülpös, Röjtökmuzsaj,
Tunyogmatolcs. Ki-ki képzeljen hozzá egy-egy
szép tárgyat a felsorolt nevekhez.

Elsőre horogkeresztnek néztem, de csak egy kockásított fazonú nyolcas.
Mondjuk egy horogkereszt, az azért kicsit durva lett volna egy orosz holmin.

Sündisznó legyen a vánkosom, ha ez nem egy
Villard feszültségsokszorozó hátulnézetben!

Ez pedig egy glimmlámpa.

Ezt mondjuk sohasem értettem. Az persze igaz, hogy a 25 nanofarad
az éppen egyenlő 0,025 mikrófaraddal. No de miért kell így írni?
 

Az oroszok nemcsak a színek, hanem a formák terén is nagyot tudtak alkotni.
A felül látható hasáb egy dióda, elvékonyított végű lemez lábakkal, festék
jelöléssel. A zöldpöttyös fekete dióda alatt látható piros ellenállás legalább
szabványos forma. Persze a lába az egy egészen különleges felületvédelemmel
van ellátva. Újkorában mintha ezüst lenne, aztán befeketedik, majd kiszőrösödik.

A panel mintázata egyszerű, ami persze nem róható
fel neki, hiszen a célnak tökéletesen megfelel.

Szép felirat a panelen.

Ebből jön ki az ionizált levegő.
Körben a réz szegély az egyik elektróda, a hegyes tüskék pedig a másik.
Hogy nem látod a tüskéket? Elsőre én sem láttam. Viszont éreztem!

Aranyos!
Még jó, hogy eredeti (összeszerelt) állapotában nem fér oda az ujjam.

Ez itt az eleje, amire azt kell mondjam, hogy szép. Van nekem itthon
egy magyar gyártmányú ionizátorom is. Na az nincs ilyen szép.

Bedugtam a konnektorba. Világít a glimmlámpa. Néha magam is elgondolkodom
azon, hogy milyen bátran dugok a konnektorba mindenféle igencsak bizonytalan
eredetű / állagú piaci lomokat. Egyszer majd ráfaragok. Azt meséltem már, mikor
gyermekkoromban találtam egy nagyon szép rakéta porszívót? Nem? Levittem
a pincébe, mert gondoltam kipróbálom. Ha jó, kitakarítom vele a fáspincét.
Bedugtam, felpörgött, szívott mint az állat, de valamiért hátranéztem.
Látni sem lehetett a füsttől, a mögöttem lévő pincerész megtelt!
Kikapcsoltam. Megnéztem közelebbről. 127 voltos volt...

Ez az eszköz arra való, hogy nagyfeszültséget mérjen vele az ember. Ezt potom
száz forintért vettem a piacon. Gondoltam egyszer biztosan jó lesz valamire.
Hogy elszállt az a röpke tíz esztendő... Mire végül egyszer kellett...

Nem igazán akar megjelenni a nagyfeszültség a masina kimenetén.
A nagyfeszültség a levegő ionizálásához kell. Az ionizált levegő
élettanilag jótékony hatású. Ezt a kondit rányomogattam
egyenként minden beépített kondira, hátha jótékony
hatása lesz. Hát nem lett...

Ez egy nagyon fontos lépés, mielőtt beletapenol az ember egy olyan dobozba,
ami hálózati villásdugóval kezdődik, kondenzátorokban folytatódik,
majd nagyfeszültségű ionizáló tüskékben végződik.

Jaj! Páka! Jaj!

Kiszedtem az összes kondit a panelből.

Általában 60 nanofarad amit mutatott a kondi mérőm.
Ez bőven jó a kondira írt 25 nano helyett.
Lemértem az összes diódát.
Mind jó volt!

Mivel elegem lett mára ebből a kacatból, kivágtam az előszobába a többihez.

A hangfal mellett látható egy felhúzós kisautó.
Lemezárugyári játék. Majd lesz ő is a szétszedtemben.
Csak azért raktam ide a képét, mert többször is a frászt hozta rám!
Óvatosan méregetek az ionizátorban, hogy agyon ne vágjon, erre ez a kis vacak
magától felberreg az asztal szélén...

Ha már úgy is be volt kapcsolva a páka meg a kondi mérő is, hát lemértem ezt
a gyönyörűséges forgókondit is. Ez a forgó olyan szép, hogy valószínűleg
idővel építek köré egy rádiót. Persze ez nem ma lesz, és
lehet nem is ebben az életemben.

Még eljátszottam ezzel az USB IDE illesztő panellal, de ez annyira unalmas...
Inkább szétszedem a felhúzós kisautót, mert az legalább berreg.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.