LAVO 2 kéziműszer
(felvettem a földről)

Ez a műszer csak úgy hevert a földön a Verseny utcában. Szóval ott hányódott előttem ez a kis kincs a földön. Eldobva. Elhagyatva. Árván. Ingyért. Műszer! Nem vita tárgya, ezt egyszerűen nem lehetett otthagyni! A zöld doboz alatt a kék doboz, az egy amatőr készítésű digitális multiméter. Mondjuk azt sem tudtam otthagyni, pedig az nem ingyen volt. Egy ezresem fekszik benne. A szatyor alól kilóg egy régi RT évkönyv, minek okán le sem tagadhatnám, hogy mit szoktam olvasgatni a budin.
A színe sokkal inkább zöld, mint amennyire szép. Ez a műszer lengyel gyártmány. Valószínűleg egy orosz határhoz közeli gyárban készült, s a határon türemkedett át ez a szín. Hová mi gyűrűzik be. Érdekes, de nálunk nem jött át a határon semmiféle gusztustalan árnyalat. A magyar holmiknak úgy általában normális színük volt. Még érdekesebb, hogy néha az orosz holmiknak is. Példának okáért volt nekem egy Verhovina mopedem, gyári orosz metál bordó fényezéssel!
A méréshatár-váltást egy (de van úgy, hogy több, pl. Univeka) nagy kerek forgókapcsolóval szokás intézni. Vagy mondjuk nyomókapcsolókkal. A kapcsoló drága, meg persze idővel kontakthibás lesz, ezért erről a műszerről - az egyszerűség jegyében - le lett hagyva. Ha méréshatárt akarunk váltani, akkor át kell dugnunk a műszerzsinór banándugóját egy másik lyukba.
Ha átkapcsoljuk a műszert ellenállás mérés állásba, akkor egy belső takarólemez csúszik be a banánhüvelyek lyukai elé. Így ha akarjuk se tudjuk rossz lyukba dugni a dugókat! Illetve nem is tudjuk Ω állásba kapcsolni a műszert, amíg nem a megfelelő lyukakba (vagy sehová) vannak bedugva a banándugók. Ez egy igen ügyes húzás volt a gyártó részéről a műszer védelme érdekében.
Amúgy szép a skála, csak szegénykém most épp tiszta kosz. Amúgy természetesen kipróbáltam, hogy rendben van-e a műszer. Szerintem semmi baja sem volt. Valószínűleg csak azért dobták ki, mert vettek helyette egy digitálist. Vagy egyszerűen csak azért, mert koszos lett. Egy digitális kéziműszer pár ezer forint, de cigis doboz méretű (nagyon egyszerű) már ezer forint alatt is kapható a piacon.
A műszer aljára rá van nyomtatva a használati utasítás. Mert egy műszer az nem csak úgy van, azzal tudni is kell ám mérni! Alapjaiban véve általános iskolás tananyag, de nálunk az oktatási rendszer sajnos nem ad használható tudást. Olyan képletekkel számolnak a gyerekek, olyan elektromos (és elektronikai) példákat, amikkel a való életben sohasem fognak találkozni. Papíron ugyan nagyon okosak, de a valóságban semmire sem tudják felhasználni a megszerzett tudást. Akkor meg mivégre az egész?
Így kell a műszerrel feszültséget mérni. Kirchoff huroktörvénye szerint egy zárt áramhurokban az elemi alkatrészeken eső feszültségek előjeles összege 0 (nulla). Ilyen (és ehhez hasonló) örökérvényű igazságokat tanulnak a gyerekek az iskolában. De 100 érettségizet közül hány akad, aki meg tudná (merné) mérni a hálózati feszültséget?
Áramot pedig így kell mérni ezzel a műszerrel. Álljon itt egy példa arra, hogyan nem szabad áramot mérni:

Nem indul az autó. Nincs elég áram az akkumulátorban. Meg akartam mérni, mennyi áram van benne. Árammérésre kapcsoltam a kapcsolót a műszeren, és rányomtam a tüskéket az akkumulátor kapcsaira. De valami elfüstölt!

Egy barátom már a sokadik kéziműszerét teszi tönkre. Már úgy értem, hogy mindet ezen gondolatmentet követve.
A műszer adatlapja. Melyik méréshatárban mennyire pontos, meg ilyenek. Digitális műszernél ez is egyszerűbb, hiszen általában ± 1 digit a pontosság. Persze ez csak egy "jó" digitális műszernél van így. Van nekem egy labortápom, amiben öt darab digitális panelméter van. Gondoltam kipróbálom őket még beépítés előtt. Mindre ugyanazt a feszültséget kapcsoltam egyszerre, párhuzamosan. Mind az öt mást mutatott! Ráadásul hol az egyik, hol a másik mutatott többet. Ennyit mára az A/D átalakítók linearitásáról...
A műszer elemtartója. Azért kell bele elem, hogy ellenállást is tudjunk mérni a műszerrel. Mivel aktív elektronika nincs a dobozban, feszültséget és áramot elem nélkül is tudunk mérni. Persze az elemtartó fedele nincs meg, de ez nem baj, mert ez a műszer sajnos nem fogja túlélni a szétszedést. Semennyire sincs szükségem egy ilyen műszerre! Hova jutott a világ... Konkrétan oda, hogy a szekrényemben a polc digitális multiméterekkel van feltámasztva.
Ezen a lyukon keresztül lehet nullázni a műszert, egy itt bedugott csavarhúzó segítségével. Közvetlenül (mechanikusan) a mérőműre hat a beállító csavar.
Ez a beállító pedig az elektronikára van hatással. Ohm mérés állásban a két műszerzsinórt rövidre kell zárni, és ezzel a gombbal végkitérésre kell állítani a műszert. Ellenállást csak ezen beállítás után lehet pontosan mérni!
Még banándugó is volt a műszerhez, bár szigetelés már sehol. Az a szigetelő bigyó elengedhetetlen a banándugón! Ha nincs ott, akkor maga a banándugó lesz elengedhetetlen, de a szó szoros értelmében! Ez persze csak 42 volt felett számít igazán, de akkor már nagyon!
Íme a műszer kiborítva. Talán páran kiborulnak, hogy elpusztítom szegény műszert. No de ha nem veszem fel a földről? Akkor valószínűleg újra egy kukában végzi, s a szeméttelepre kerül. Vagyis az enyészeté lesz. Mondjuk így is, de így legalább megmarad róla ez a néhány képnyi emlék.
Az eleje belülről nézve. Nincs itt semmi érdekes. Az alapműszer bele van csavarozva az előlapba. Az egyetlen érdekesnek mondható részlet, a banánhüvelyek előtt mozgó takarólemez mechanikai megoldása. Milyen egyszerű ötlet, és mégis milyen biztos mechanikai védelem...
Az alkatrészek nyomtatott panelja. Ez a műszer kívül belül zöld! Annyira zöldre van festve a panel, hogy szinte alig látszik rajta a mintázat.
Egyszerű felépítés, 1%-os pontosságú ellenállások. A fehér forgatógomb feletti ellenállás egy kissé már meg van égve. Általában ez jelenti a műszerek végét. Túláram vagy túlfeszültség, valami elég a dobozban, aztán már soha többé nem mér pontosan. Az én kedvenc (értsd első) digitális multiméteremmel is ez történt. Épp egy He-Ne lézerhez barkácsoltam tápegységet, mikor elkezdett világítani a multiméterem. Világított, pedig nincs is benne lámpácska! Ugyan kivakargattam a panelből az elégett részeket, más baja pedig láthatóan (mérhetően) nincs, mégsem lehet vele ellenállást (pontosan) mérni 20 kΩ-os állásban.
Ide csusszannak be a banánhüvelyek, mely műszaki részletet mindjárt meg is nézünk közelebbről.
Ezzel a kapcsolóval lehet átváltani, hogy váltóáramot, ellenállást, avagy egyenáramot mérjen a műszer. Meg persze a lyukacsos zöld rács is ezzel együtt mozog.
Ezek itt az árammérés söntjei. Egyedi alkatrész sima (már úgy értem, hogy nem ellenállás) huzalból tekercselve. Jelen esetben teljesen épnek látszik, pedig ez szokott először elégni. Ezek a tekercselt ellenállások párhuzamosan (illetve vegyesen) vannak kapcsolva a mérőművel, vagyis a mérőmű helyett ezeken folyik át az áram zöme. Minél kisebb a sönt ellenállása, annál kevesebb feszültség jut a műszerre, minek okán egyre nagyobb áramot tudunk mérni.
Volt itt ez a fekete valami ezzel a rengeteg lyukkal. No de mégis minek?
Nos ezért. Nem egyedi banánhüvelyekről van szó, hanem rengeteg panelba forrasztott csövecskéről, és az őket egybefoglaló lyukacsos fekete tömbről. Ilyen egyszerű megoldással lehet előállítani 20 darab igen stabil banánhüvelyt, mindössze 22 darab alkatrészből. Tehát nem úgy kell költségtakarékosnak lenni, hogy kihagyjuk a dobozból a dolgokat, hanem úgy, hogy jó ötletek kellenek!
Az itt az alapműszer. Apukámtól kaptam párat, merthogy ez volt a gyárban. Akkor meg miért is ne játszhatna vele a gyerek? Vajon a boncmester gyerekei mivel játszottak a szocializmusban? Szóval kiskoromban sokat játszottam ilyenekkel. Mindenféle érdekes dolgok vannak benne, például mágnes. Ha az ember ráköt egy elemet, elindul a mutató. Majdnem villanymotor, csak persze nem tud körbefordulni.
Szétszedtem a mérőműszert, de még abban a szent pillanatban meg is kegyelmeztem neki. Mivel már felboncoltam korábban egy műszert, így nem lenne semmi értelme újra szétverni egyet. Persze az, hogy nem volna semmi értelme, na az nálam nem jelent semmit!
Meg van adva a műszer belső ellenállása. Ez azért fontos, mert feszültségmérés közben a műszer terheli a mért áramkört. Vagyis a működéséhez (mutató mozgatása) szükséges energiát a mért áramkörből vonja el. Ezzel persze meghamisítja a mérést. No de semmi baj, hiszen oda vannak írva a számok.
A számok pedig azért vannak, hogy számoljunk velük. Tegyük fel, hogy 10 voltos méréshatárban egyenfeszültséget mérünk. Ebben az esetben a műszer belső ellenállása 31,62 kΩ. Ha egy 9 voltos elemet mérünk, akkor nem hamisítja meg a műszer a mért eredményt, mert az elemben bőven van energia a műszer működtetéséhez. Ellenben ha egy tranzisztoros áramkör kisáramú bázisosztóján mérünk feszültséget, akkor akár le is állhat a mért áramkör a műszer okozta terheléstől. Na ilyenkor váltsunk méréshatárt felfelé.
100 voltos állásban már csak 316,2 kΩ párhuzamos ellenállással terheljük az éppen mért áramkört. Most már sokkal pontosabb lenne a mérés, mindössze az a baj, hogy a kis mutatókitérés miatt nem tudjuk leolvasni a mért értéket a skáláról. Hát igen, ilyen esetekben áldás egy csővoltmérő az ő hatalmas belső ellenállásával. Nem tudod mi az a csővoltmérő? Majd szétszedek egyet. Nem kell megijedni, csak vicceltem... Hármat fogok szétszedni! Ezt a műszert pedig megtakarítottam, és betettem egy dobozba, amin "rádiót építek" felirat látható. Hogy ebből, vagyis a rádióépítésből mikor lesz valami? Na ez még nagyon a jövő zenéje...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.