Bár már rengeteg rádiót bemutattam, de nálam még mindig az a helyzet, hogy bármi egy rádió szétszedésévé fajulhat. Most például a képen látható alkatrész kezemben történő szétmállása vezetett odáig, hogy a pince mélyéről előtúrjak egy olyan rádiót, ami már csak nagyon távoli emlékeimben élt. Amúgy volt egy olyan érzésem, mintha egyszer már szétszedtem volna, végül azonban nem találtam semmi erre utaló nyomot.

   Ez a kissé furán mutató piros rádió hosszú éveken át vigyorgott a tűzifás pince előtti folyosón, a bicajommal szemközti polcon, csak mikor oda egy már rengeteg éve történt rámolás alkalmával feltettem a fénycsöves dobozt, a rádió a lomos pince legmélyére, konkrétan a telefonos tematikájú polcra került. Hogy mekkora nálam a rend, azt mi sem mutatja jobban, mint az tény, hogy találtam mellette hangszórót, villanyrezsót, és még két elbontásra váró ZK magnót is.

   A rádió házát összetartó két csavart viszont nem találtam meg. Mármint nem úgy nem, hogy széttörtem a dobozt, hanem úgy nem, hogy mikor kitekertem őket, a két csavar menthetetlenül elgurult. Ez jelen esetben azért nem jelent semmiféle gondot, mert terveim szerint ezt a rádiót a hamarost bekövetkező szétszedése után már nem fogom újra összeállítani.

   Hogy a piros rádió pince mélyéről történő előszedésének mennyire nem volt értelme, azt mi sem mutatja jobban, mint az ajtó közelébe már eleve odakészített Spidola, valamint a régi konyhai rádiónk. Mármint szerintem ezekben is URH forgónak kell lennie.

   Ha már odavettem magam elé, egy kissé alaposabban is megnézni, semmiből sem tartott egyből fényképezni is. A hangszóró - egy asztali rádió esetében kissé szokatlan módon - a doboz tetejében van, vagyis a hangot felfelé sugározza.

   Mikor ezt a ferritrudat megláttam, egyrészt az jutott róla eszembe, hogy milyen szép, másrészt pedig az, hogy bár már többször is megemlítettem, a ferrites fiókom tartalmát még mindig nem mutattam meg. Egyszer persze majd - már ha megérem - kifut a rengeteg megemlített tétel, de az most valahogy még nagyon messze van...

   Amennyiben beindul a rádióépítős oldal, egy ilyen épp a megfelelő mennyiségű és minőségű csatlakozókkal felszerelt fémdarab annyira jól fog jönni... Hogy addig hova teszem, azt mondjuk tudom, azt azonban már nem, hogy egy esetleges igény esetén mégis mi módon fog a pincei kupiból előkerülni.

   Ami szegény készülék vesztét okozta, az a masszívnak tűnő URH sávú forgója. Mármint nekem most csak ez az alkatrész kell belőle, a többi megy a vegyesbe, a szép piros háza pedig a kukában fogja végezni.

   Hogy a rádió URH hangolóegysége keleti normás, az azért lényegtelen, mert a forgókondenzátor kapacitása mindkét esetben ugyanaz, csak az egyéb alkatrészek értékében van némi különbség.

   Hogy a hangszín és a hangerő potméter átkerül-e a forgókondenzátor köré építendő próbapanelra, azt ekkor még nem döntöttem el. A rádió hibája amúgy az, hogy a potméter hátára szerelt kapcsoló nem kapcsol. Hogy megjavítom-e, vagy a rádió próbájához egyszerűen csak átkötöm a lábait, az hamarost kiderül. Szerintem az utóbbi eset a valószínűbb.

   Mielőtt egy újabb példányt beletennék, a hangszórós szekrény teljes tartalmát át kellene válogatnom. Mármint kieséses versenyt terveztem a hangszóróknak, hogy legyen helyük a még működő, frissen kitermelt példányoknak.

   Mivel eddig ilyen szemből nézeti képet még nem lőttem róla, a rádió pedig már oszlásnak indult (mármint én magam oszlatom), ha csak egy kósza fénykép erejéig is, de újra összeállítottam.

   Mire fel kigyulladtak a fények, a rádió azonban mindhárom hullámsávon süket, épp csak valamicske háttérzaj van. Ez engem már csak azért sem ütött szíven, mert ugye nekem csak a készülék forgókondenzátorára fáj a fogam.

   Mikor ezeket leszereltem róla, még mindig menthető lett volna, mint csak URH sávú rádió, ami persze lehetőségként nem komolyan fordult meg bennem, épp csak eszembe jutott, s már haladtam is tovább.

   Majd következő lépésként azt is megvizsgáltam, hogy mennyire lehet levenni a hangfrekvenciás erősítő tápfeszültségét. Mivel még 3 voltról is bőven üzemel, így mondhatni nagyon!

   Bár ez eredetileg nem volt cél, azonban időközben amolyan nagyszerű lehetőségként felmerült, hogy a hangfrekvenciás erősítőt a többi fokozatról nemhogy elektromosan, de egyenesen fizikailag levágva, az magában állva még újrahasznosítható.

   Amúgy ez a forgókondenzátor sem forog, mire fel mindjárt meglett a hiba oka! Mármint a rádió hangolhatatlansága okozta, hogy bár volt vételi zaj, a készülék azonban egyetlen adót sem hozott. A skálahúrozás javára írandó, hogy miközben a forgó tengelye állt, a mutató a skálán szépen végigfutott. Ez amúgy azért volt lehetséges, mert a jobbra látható húrdob eltekeredett a tengelyen.

   Bár a persely a műanyagon belül fém, attól még nem mertem erőltetni. A hiba oka amúgy mindössze (?) az, hogy a tengely kenésére alkalmazott zsír az idők folyamán átalakult valamiféle ragasztóvá. Miután kimostam, újrakentem, a forgó olyan szépen futott, mint azt még újkorában tette!

   Bár volt rá némi esély, hogy a panel a kapcsolósortól eltekintve egyben marad, az AM + FM sávú középfrekvenciás bemenettel rendelkező rádiójavító műszer építését már megint elvetettem, ami számomra azt vetíti előre, hogy mint ahogy megannyi másikból, úgy már ebből a nagyszerű tervemből sem lesz semmi.

   Miközben a ferrit a ferrites fiókba kerül, addig a trafó helye a pincei trafós polcomon van. Hogy mikorra kerülnek oda? Na ez egy jó kérdés! Ahogy én magamat ismerem ez bizony nem ma lesz!

   Mivel ez már többször is megesett, miután a hálózati kábelt elmosogattam, egészen biztosra vettem, hogy este meg fogok lepődni a fürdőszoba ablakának kilincséről lógó vezetéken.

   Bár ennek így hirtelen semmi értelme sem volt, attól én még lecseréltem őket modernebb, de főképp alacsonyabb típusokra. A két hatalmas 220 nanós kondenzátor amúgy a hangszínszabályzó potméterhez tartozik.

   A képen látható diódát azért forrasztottam a tápfeszültséggel párhuzamosan (amúgy 1N4004-es), nehogy kísérletezés közben kinyírjam a mára már gondolom beszerezhetetlen A211D IC-t. Hogy mégis milyen kísérletezésre gondolok? Hát honnan tudjam én azt?

   Bár rezgett a léc, hogy még ma rendet vágok, például leviszem a piros dobozt a szemétbe, a hangszórót pedig a pincei fiókosba, ez azonban valamiért nem történt meg, pedig olyan szép lett volna teljesen befejezve látni a projektet...

   Csak másnap délelőtt, a rádió tápegységét már az előszobában nézve esett le, hogy egy amúgy NDK rádióban Tesla kondenzátorok vannak. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen a KGST keretében ugyan miért is ne működött volna az alkatrészek kereskedelme.