Íme a pincében a minap előkészített választék. Bár a Compaq PC és az AKAI deck is jó választás lett volna, a Videoton receiverről már nem is beszélve, mert ugye abból kettő is van, én valamiért mégis a kicsi barna asztali rádiót hoztam el.

   Első nap - mint az már annyiszor megesett - csak idáig jutottam vele, bár az volt betervezve, hogy a maradék dupla hézagokat - mint idei terv - feltöltendő, azonnal nekiesek legalább a körbefényképezésének.

   Mármint a zsinórban készült farigcsálós cikkek között kihagyott hézagok közül szerettem volna felszámolni végre azokat, ahol egymás után még mindig két hiány látható. Mivel már csak öt ilyen rés van, az eredményeim mondhatni reményt keltőek. Mikor ezzel a feladattal végeztem, akkor nekiállok az immáron csak egysoros hézagok felszámolásának, ami mondjuk már csak azért is nehezebb dió lesz, mert azokból az adott pillanatban még több mint 50 volt.

   Ez a rádió számomra azért fura, mert tisztára olyan, mintha a gyártó valamiért túlzásba vitte volna a barna színt. Ez amúgy éppen így is van, hiszen az iterneten az Unitra R-206 típusra rákeresve, ott is egyszínű rádiók láthatók. Mondjuk nem mind barna, mert volt belőle fekete és fehér előlapú változat is.

   Szegény készülék doboza olyan koszos, hogy bár a kamera valamiért nem akarja látni, cserébe én nagyon is. Annyi eszem mondjuk lehetett volna, hogy mielőtt felhozom, legalább egy portörlő ronggyal összeeresztem.

   Amin tulajdonképpen meglepődtem, az a hátlapon látható magyar felirat. Mármint nekem egyáltalán nem dereng, hogy ezt a készüléket láttam volna a magyar boltokban, vagy a kapcsolási rajzát a könyvekben.

   Mikor lengyel készülékbe kellett nyúlnom, mindig megköpködtem ezeket a hatlapfejű csavarokat. Mármint azért, mert a szokásos csőkulcsok igencsak hajlamosak a fejéről lefordulni.

   Miután a doboz alján látott csavarokat rendre kitekertem, a rádió azonban még mindig nagyon ragaszkodott a szép barna pozdorja dobozához, találtam négy a képen látható mechanikai elemet, melyek az előlapot fogják hozzá a dobozban körbefutó réshez. Ezek persze a csavarok meglazítása után könnyedén oldódnak, csak ugye ahhoz, hogy néhány fordulatnyit nyissak rajtuk, ahhoz kellene egy hosszúszárú csőkulcs.

   Hogy ez a készlet inkább háztartási kisgépekhez való, nem annyira rádióhoz, az mondjuk mindegy. Annyira persze nem, merthogy ennek a készletnek a csőkulcsai aztán tényleg hajlamosak rá, hogy a gömbölyített fejű lengyel csavarokról lazán leforduljanak.

   A konstrukció már csak azért is ügyesnek tekinthető, mert a dobozból kivéve még csak esze ágában sincs szétesnie. Cserébe tovább már nem bontható (mármint egyszerűen nem), mire fel azonnal feladtam az előlap elmosogatásáról szövögetett csalfa álmaimat.

   Nem tudom milyen íze lehet a tekercsek rögzítésére használt méhviasznak, az azonban biztos, hogy valamelyik bogár nagyon szereti. Mármint az ott nemcsak por a méhviaszon, de egyben méhviasz hiány is a por alatt.

   Mikor első ránézésre azt hittem, hogy a 230-as vezetéket körbevitték a dobozon a potméterig, akkor egy kicsit fújoltam. Mikor rájöttem, hogy ez itt árnyékolt kábel, miközben a rádióban nincs is hálózati kapcsoló, akkor pedig pláne fújoltam! Mármint a hálózati trafó primer körét nem szakítja meg semmi, mire fel a rádió ha sokat nem is, de folyamatosan fogyaszt, ami minimum üldözendő jelenség. Pláne egy olyan készüléknél, aminek nincs standby állapota, vagyis az állandó fogyasztás szó szerint indokolhatatlan.

   Apró hiba, hogy a skálahúr úgy lett befűzve, hogy az egyik végállásában már a rugó is elkezd a forgókondenzátoron található dobra rátekeredni. Ezt persze valószínűleg orvosolni lehet azzal, hogy nem hagyom a skálahúrt egymásra futni.

   Holnap azzal nyitok, hogy leteszem a rádiót az asztalra, idehúzom magam mellé a porszívót, majd még egy porecsetet is segítségül hívok. Na most ha nem, akkor elkarikázok a bankba elintézni valami olyat, amit csak személyesen lehet.

   Hogy kedvem sem volt hozzá, az egy dolog, de még az eső is szakadt! Mondjuk lehet, hogy épp ezért kellett volna most, mert ugye ilyen szar időben valószínűleg nem sokan dugják ki az orrukat.

   Hogy még csak le se kelljen érte hajolnom, a porszívó csövét felfektettem a kissé kihúzott bal felső fiókra. Le sem tagadhatnám, hogy itt mennyire ki vannak találva a dolgok.

   Hogy a vizes szivacsos áttörlést - már csak a száradás miatt is - még valamikor tegnap este kellett volna megejtenem? Hát ja. Mármint hiába tudom, hogy mit, mikor hogyan kell csinálni, ha egyszer nem tartom magam az értelmes sorrendhez.
   Miután az előlapról a maradék vizet letörölgettem, menten feltettem magamnak a kérdést, miszerint: Vajon lóg nekem a fürdőszoba ajtóra szerelt akasztóról olyan hálózati kábelem, ami csokiban végződik?

   Már annyi, csak úgy egyszerűen magától kizöldült biztosítékot láttam, hogy ez szerintem azért van, mert a forrasztáskor valószínűleg folyasztószert használtak. Márpedig az köztudomású, hogy a letvasszer nem áll meg. Mármint azért nem, mert sav van benne.

   Az URH keverő panelrészlete úgy néz ki, mintha tényleg nem piszkálta volna senki. Ezen azért lepődtem meg, mert néhány adót azért így is vett, ami persze egyértelműen a szokásos hamisvétel volt.

   Szinte oda sem figyelve rá, hogy mit csinálok, szóval miközben ez igazándiból nem is volt tervbe véve, bekapcsoltam a pákát, s miközben melegedett, rámértem az oszcillátor frekvenciájára. Mármint a frekvenciamérőmre dugott 1:1000-res előosztóval. Mivel az egyértelműen a keleti normának megfelelő frekvenciasávban járt (75 és 85 MHz között), már kaptam is ki a helyéről az oszcillátor tekercseit.

   Miután ezzel megvoltam, a képen balra középen látható modulátor tekercset is átfazoníroztam. Bár az áthangolás valamennyire sikerült, mivel ez nem volt cél, így nem álltam hozzá elég komolyan alapon, a kapcsolásból hiányzó trimmereket már nem pótoltam. Mármint jobbra és balra lent, a C80 és a C81 kondenzátorok olyan trimmerek lennének, melyeket a rádió eredetileg nem tartalmazott. Ez azért volt lehetséges (mármint a kihagyásuk), mert egyrészt a kondenzátorok értékét ki is lehet számítani (vagy egy a kapcsolásba illő trimmer értékét lemérni), másrészt a keleti URH sáv a nyugatival ellentétben nem 30, hanem csak 10 MHz széles. Vagyis a szűkebb sáv okán kevésbé kényes a hangolási pontatlanságokra.

   Miután a kapcsolási rajzot nézegetve rájöttem, hogy az egy szem trimmer az AGC áramkörhöz tartozik (vagy tán a KF erősítő IC munkapontját állítja), majd persze menten bele is tekertem, mindjárt megszűnt a fordított működés, megjött az állomások közötti zaj.

   Miután ráuntam az URH sáv tekercseinek tologatására, a trimmereket beépíteni, meg persze a woblert bevetni pedig már nem volt kedvem, hirtelen úgy döntöttem, hogy kész, ez a rádióbemutatás, ez ennyi volt. Egy a működést bemutató videót azért még megeresztettem.

   Ahogy itt álltam a rádió felett, s épp nagyban azon lamentáltam, hogy rosszul látok-e (amúgy igen), egy füzetlap odarakásával ellenőriztem a ferritrúd ferdeségét. Jelentem rendben, az a rúd az kérem épp eléggé ferde.

   A hálózati kábel dugóját a konnektorból csak azt követően húztam ki, hogy a rádió hálózati kábelének csonkját a csokiból kikötöttem. Vagyis némi életveszély előidézéséhez még csak műszerzsinórokat sem kell dugnom a konnektorba.