Miközben én minden erőmmel azon voltam, hogy az asztalom pultjáról végre levegyem az autós, vagy táborozós lámpát, a párom folyton megzavart. Mármint hol ár kellett neki, hol csavar, majd csavarhúzó, aztán meg szigszalag.

   Hogy miért kell cserépalátétből, PET palackból, valamint mindenféle más egyéb különös összetevőkből gombát készíteni, azt a kérdést egy olyan embernek, aki ugye mindent szétszed, nem igazán van jogalapja feltenni. Az mondjuk érdekelt volna, hogy az asztal helyett ezt mégis miért a rekamién kellett művelni, de persze ezt a kérdést sem tettem fel.

   Már csak azért sem, mert ha nehezen is, de végre sikerült magam elé vennem a lámpát. Elmondjam a beszerzésének történetét? Szóval az úgy volt, hogy mikor kimentem a lomos piacra, akkor a zsebeimbe csak 200 forintos érméket tettem, mondván 100-ért már úgysem adnak semmit, mire fel a múltkor már mindent 200-ért áruló ember újra mindent egy százasért adott. Mivel vettem nála valamit, de százasom ugye nem volt, inkább néztem hozzá egy másik érdekfeszítő (?) bigyót is, mintsem visszakapjak a kissé mindig koszos Antitól egy százast. Na így került hozzám ez a kívülről teljesen épnek tűnő lámpa.

   Miközben az egyik irányban mint egy elemlámpa sugároz fehér fényt, addig a másikban fehéret és pirosat is tud. Hogy ez autós felszerelés a sofőrnek, hogy ki legyen világítva, miközben az út szélén kezében kannával elsétál a kútra benzinért, vagy hasonló célból, csak túrázóknak készült, vagy lovas kocsira való (mármint szénásszekérre szélességjelzőnek), az már csak azért is kideríthetetlen, mert ezen a lámpán nincs semmiféle felirat. Amúgy persze a lámpa univerzális, hiszen bárki bárhol világíthat vele.

   A foncsorozott rész úgy jött le, hogy egy kissé összenyomtam, majd elkezdtem húzni, mire fel a balra látható füle kiakadt. Mindeközben én meg azon akadtam ki, hogy a gombák szárait a párom - hogy a kertben majd stabilan álljanak - feltöltötte vízzel, s a palackok hurcibászása közben a parkettán apró cseppeket hagyott.

   A két jobb oldali üreg annyira tranzisztorhely, hogy teljesen egyértelmű, hogy a lámpa egy másik, értelemszerűen sárga burát is tartalmazó változatánál ide voltak bedugdosva az apró izzót ki-be kapcsoló multivibrátor alkatrészeinek lábai.

   Hogy a lámpában benne vannak az elsőként beletett elemek, az nem azért volt meglepő, mert nem szokás ilyesmit csinálni, hiszen igen, hanem azért, mert a lámpa súlya egyáltalán nem utalt rá, hogy benne lenne a két góliát elem.

   Hanem még valamikor 50 évvel ezelőtt, mikor még volt a forintnak váltópénze. Bár az öregek még tudják, de a fiatalabb olvasók kedvéért elárulom, hogy az elem korabeli ára nem 580 forint, hanem csak 5,8, vagyis 5 forint és 80 fillér.

   Egy darabig ugyan elvoltam a megfejtésével, de idővel azért beugrott, hogy ennek a képnek azért "harminc" a neve, mert bár az elemem még 1,34 voltos feszültséget mértem, az ampermérő söntjének rövidzárjára azonban már csak 30 milliampert produkált, ami az eltelt 50 év tükrében egészen szép teljesítménynek minősül.

   Bár a szárazelem nevében szerepel, hogy száraz, ez azonban nem azt jelenti, hogy nincs benne nedvesség, hanem csak azt, hogy valamivel fel van itatva, vagyis semmiféle szögbe fordítva sem fog belőle kifolyni.
   Mivel az elmúlt 50 év alatt bőven volt ideje elpárologni, gondoltam pótolom az elemekből hiányzó vizet, amihez azért a virágállvány alá szerelt fiókból vettem elő a fecskendőt, mert nem jöttem rá, hogy a többit mégis hol a csudában tartom. (amúgy a Hi-Fi torony aljában található csavaros szortimentek egyikében)
   A góliát elemekbe 2-2 köbcenti vizet betolva, néhány nap múlva rájuk mérve, mindkét elem feszültsége 1,4 voltra állt be. Míg az egyik elem 70, addig a másik már csak 20 milliampernyi rövidzárlati áramot tudott szolgáltatni.

   Ennyi persze már bőven elég hozzá, hogy látni lehessen a szekér szélét, vagy azt a gyalogost, aki a lámpát az út szélén sétálva lóbálja. A hátrafelé fehér fényt adó fokozatot gondolom akkor kell bekapcsolni, mikor az ember tolat a lóval.

   Miközben a jelen képen látható érintkezők épek, addig a szemköztieken már látható némi korrózió, csakhogy azt nem tudom megmutatni, mert elfelejtettem őket lefényképezni.

   Ez a kép pedig már a kertben mutatja a gombákat. A nagyfejű mérges gomba készítéséről is készült egy farigcsálós cikk, amiben a rajta ülő süni készítését is megmutatjuk, csak az a cikk valamikor később lesz publikálva. (mint az később kiderült nem, hanem korábban)

   Ez a kép pedig a lámpáról levett fület mutatja, amire azt tudom mondani, hogy manapság már biztosan tettek volna rá egy a puszta alumíniumnál lágyabb fogású markolatot.

   Ezen kép kapcsán pedig azt árulom el, hogy az izzó foglalata mellé pecsételt 19-es számon kívül a lámpa tényleg semmiféle feliratot sem tartalmazott. Sehol egy büszke Made in GDR, vagy akár Poland felirat...