A ma bemutatásra kerülő csavarbehajtó gép a hazahozását követően úgy eltűnt, hogy csak két hét múlva került elő, és még akkor is csak azért, mert miközben épp a pince küszöbjét szedtem szét, valahogy gyanússá vált a polcon az a csillogás, ami amúgy az akkupakk alján található matrica.

   Hogy mégis minek nekem egy ennyire lelakott gép, mikor ott hever valamelyik polcomon a páromtól akkukinyuvadás okán visszakapott szép piros? Egyrészt azért kell, mert ugye a másik gépről leloptam a tokmányt, vagyis most nem komplett (mondjuk én sem vagyok az), míg a másik ok az, hogy tervem van vele. Hogy aztán elkészül-e valaha is a belőle megálmodott tekercselőgép... Amennyiben továbbra is olyan szépen haladok a dolgaimmal, mint ahogy az utóbbi időben, akkor bármi lehetséges!

   Amúgy meg (a Tesco gazdaságosokkal ellentétben) ez egy márkás gép. No nem mintha a várható néhány trafótekercselés közben egy nem márkás gépnek bármi esélye lenne tönkremennie...

   Mármint nekem tulajdonképpen egyáltalán nem kell a gép külseje. Igazándiból annak örülnék, ha az eddig látott fúrógépekkel ellentétben, ennek lenne valamiféle belső váza, aminél fogva aztán - mint meghajtás - átemelhető lenne egy fadobozba. Mármint azért, mert ezt a gépet annyira az ember kezéhez tervezték, hogy még a fúrógépeken szokásos befogópont sincs rajta. Mármint sem a tokmány mögött, sem 8-as vagy 10-es menet képében a gép oldalában, minek folyományaként szegény masina csak komoly nehézségek árán lenne rögzíthető, mire fel azonnal nekiálltam mindenféle csalafinta terveket szövögetni.
   Szerintem mindközül az volt a legértelmesebb, hogy a képen látható négy csavar helyét felfúrom 4-esre, a lyukakba menetes szárakat dugok, majd azokra anyákat pörgetek. Míg a belülre kerülő anyák magát a gépet fogják összetartani, addig a kívülre kerülők amolyan távtartóként funkcionálnának. Mármint azokhoz lenne hozzáhúzatva az új borítás, ami mondjuk lehetne rétegelt lemezből, vagy akár bútorlapból is. Ebben a megoldásban az lenne az okosság, hogy így levághatnám a gépről a tekercselőgép funkcióban felesleges, pláne útban is lévő markolatot, és persze a szögletes fa dobozt - a formátlan gépházzal ellentétben - már könnyű lenne bármihez, például a tekercselőgép talpához odafogatni.
   Egy újabb - időközben támadt - nagyszerű ötletem szerint, a gépbe dugott 4-es csavarok csak az egyik oldalra lógnának ki, miközben a gépnek nem lenne plusz faháza, csak a csavarokon, mint afféle lábakon állna a tekercselőgép alaplemezén.

   Bár azzal a megjegyzéssel kaptam (pontosabban szólva kértem el), hogy csak az akkupakkja makkant meg, attól még ráeresztettem egy tesztet, nehogy még valami olyanra alapozzak építési tervet, ami nem is működik. Jelentem forogni forog rajta a tokmány, vagyis működik, azonban vannak fura tulajdonságai.

   Míg az egyik az, hogy alapjáraton is 2 ampert eszik (mikor még szinte üresben forog a motor), addig a másik az, hogy 8 ampernél még a tokmányt lefogva sem akar többet felvenni. Utóbbira mondjuk lehet magyarázat, hogy annyit már nem is tud a tápegység, míg az alapjárati fogyasztás tulajdonképpen lényegtelen.

   Mármint akad a pincében olyan 12 voltos trafó, mégpedig apukám egy el nem készült akkutöltőjéből megmaradva, aminek a motor néhány amperes fogyasztása valószínűleg még csak meg sem kottyanna.

   A műszer most nem a motorba, hanem az akkupakkba befolyó áramot mutatja, amiről persze az előbb még csak meg sem röccent a motor. Most viszont, hogy fél percig 8 amperrel töltöttem, már olyan szépen vitte a gépet, hogy próbaképp még egy nagy lyukat is fúrtam vele egy a farakás tetején porosodó hasábba.

   A csillogó fémborításon belül valószínűleg egy hőbiztosíték van, ami már csak azért is jó (mármint az, hogy van), mert ugye az előbb az akkupakkot 8 amperrel töltöttem, ami minimum erős túlzás.

   Hiába tudom, hogy nem jó, attól még fogok tenni a kiöregedett akkupakkal egy hosszabbtávú próbát is, de azt már odafent, apukám kicsi labortápjáról, szép lassan csepegtetve az akkukba az áramot. Ez amúgy nem jött be.

   Míg kezdetben fél amperrel töltve nem történt semmi, később, mikor már 2 amperrel töltöttem, gondolván hátha, akkor meg az egyik cella idővel átment rövidzárba, ami abból derült ki, hogy az akkupakk feszültsége leesett 8 volt alá.

   Visszatérve a fúró / csavarozó gépre, annak, épp mint ahogy azt sejtettem, nincs külön belső váza. Ezen már csak azért sincs mit csodálkozni, mert tulajdonképpen egyik fúrógépnek sincs.

   Az a korábbi elképzelésem, miszerint átfúrom a házat összetartó csavarok lyukait 4-es fúróval, majd a lemezcsavarok helyett M4-es menetes szárdarabok lesznek bevetve, az viszont még abban az esetben is járható útnak tűnik, ha az újabbik ötletet vetem be. Mármint van olyan vastag a műanyag ház, hogy bőven megáll benne a 4-es menet, és akkor még csak szét sem kell furkálnom a gép házát.

   Természetesen azt is megtehetem, hogy kiveszem a házából a meghajtást, hiszen ennél a gépnél a villanymotor egy akár magában is megálló darab (mármint nem esik szét elemeire, mint a hálózati feszültségű fúrógépek zöménél), majd készítek egy az áttétel vége és a nyomatékszabályzó közé illő lemezdarabot, aminél fogva a meghajtás ugyanolyan könnyedén beépíthető, rögzíthető, mintha teszem azt hosszú csavarok állnának ki az oldalából.

   Bevallom őszintén, hogy mikor ezzel komoly meglepetést okozva, egyszer csak kettéjött, akkor azt egy kissé bántam, de szerencsére semmiből sem tart a motort az áttételre visszatenni, merthogy bajonettzáras. Ettől persze - mikor épp nyitó irányban forog - "leveszi" magát a motor az áttételről. Mikor be van szerelve a helyére, akkor szerencsére már nem, mert olyankor kitámasztja magát a motor a lent, meg persze jobbra és balra kiálló pöckökkel. Vagyis nagyon úgy néz ki, hogy az a helyes választás, ha a meghajtást a házát meghagyva építem be valami tokba.

   Egy kissé ugyan szokatlannak tűnik, hogy a sebességszabályozáshoz szükséges FET-nek nem hűtőbordája van, hanem hűtőtönkje, de mivel még most is működik, tulajdonképpen csak azért szólom meg, mert ha bordázott lenne, akkor nemcsak nagyobb lenne a hűtőfelület, de a hiányzó anyag miatt egy kicsit még könnyebb is lenne a gép.

   A mechanikus sebváltó kezelése, pontosabban szólva a hozzá történő mechanikai csatlakozás, az olyan egyszerű, hogy azt semmiből sem fog tartani átemelni a megálmodott fadobozon kívülre. Már persze ha lesz egyáltalán fadoboz.