Úgy döntöttem, hogy ezen sok kis apróság bemutatásával fogom kitölteni azokat a hézagokat, amiket a farigcsálós cikkek között hagytam ki. Hogy ez csak hat tétel, míg kihagyásból jelenleg már 79 van? Most mond már... Szétszedetlen kacatból is van még ezeken felül is bőven!
   Ezek amúgy még a 2020-as lomtalanításból származnak, ami azért erős időzavar, ugyanis még a 2018-as lomtalanításról szóló cikket sem mutattam meg. Azt kell mondjam, hogy bár sose lenne ennél nagyobb zavarom...

   Például mikor meglátok egy ilyen dobozt, heverni elveszetten egy kupac szemét tetején, akkor szinte sosem jövök zavarba! Egyrészt ránézésre meg tudom róla állapítani, hogy valami játék része, másrészt olyan természetességgel hajolok le érte, hogy arra még a gyakorlott lomis polgártársaink is elismerőleg csettintenek.

   Ez a doboz a Mattel INC valamelyik 2005-ös játékához készült. Hogy pontosan melyikhez, az viszont a már-már olvashatatlan feliratokból nem derült ki. Na most a másik rejtély az, hogy ebbe meg mégis hol kell belerakni az elemet? Mert ugye a dobozon sehol egy erre alkalmas ajtó.

   Ez egyáltalán nem úgy néz ki, mint amit Gyurka barátommal szedtünk szét, még valamikor tizenéves korunkban, mert az azért ennél sokkalta érdekesebb szerkezet volt. Valamelyik lánytestvér babájának torzóját kaparintottuk meg, persze további boncolásra, és ha próbaképp tettünk bele elemet, akkor az egyik gombot nyomva síró hangot adott, míg a másikat nyomva nevetett. Mindezt a 70-es évek végén, mikor miniatűr digitális magnóról, illetve lejátszóról még szó sem lehetett!
   Az a doboz mondjuk legalább háromszor ekkora volt, ami még mindig miniatűr méretnek számít a beleépített gramofonhoz képest. Az apró (tán 5 centis se volt) kék lemez egyik oldala tartalmazta a nevetést, míg a másik a sírást. Hogy a lemez melyik oldala szóljon (melyiknek menjen neki a tű), azt (természetesen egy apró áttételen keresztül) a motor forgásiránya váltotta át. Elektromos alkatrész csak a motor, a kapcsolója, meg a vezetékek voltak, a többi csak puszta mechanika volt. Már úgy értem, hogy erősítő nélkül, a tölcséres gramofon elve alapján működött. Bezzeg ma már mindenben elektronika, pláne mikroprocesszor van.

   A másik pedig ez a rengeteg fésűfog. Ez valószínűleg azért lett ilyen, hogy biztosan érintkezzen, különben még rászokik a gyerek, hogy az állatok csak püfölésre adnak hangot. Arra mondjuk általában igen, de jobb nem ráállítani a gyereket egy ilyen pályára.

   Nos azért, mert a tartóba illő hosszúkás elem nem lévén itthon, ezt az apró elektronikát apukám labortápjáról indítva el, annak feszültségszabályzó gombját egyből feltekertem egészen 12 voltig. Egy apró mukkanást ugyan hallatott a pici hangszóró, de aztán már semmiféle hangot sem adott. Na ekkor lett gyanús, hogy ennek ennek az elektronikának nem 12 voltot kellett volna kapnia.

   Hanem 4 darab LR44-es kell bele, ami ugye csak 6 voltot ad. Amúgy persze fordítva valók a tartóba, ami ebben a felállásban azért lényegtelen, mert ezekben az elemekben aztán már tényleg semmiféle feszültség nincs. Bennem viszont lett egy kicsi, hiszen így, hogy kinyírtam, így már sosem tudom meg, hogy eredetileg mégis milyen hangot adott a doboz.

   A panelen látható számokra és betűkre különféle variációkban rákeresve, a google nem adott semmiféle releváns találatot. Akarom mondani, a berajzolt dióda valószínűleg azért lett kihagyva (a helye pedig átkötve hagyva), mert míg a belső elemes összeállításban a dióda felesleges, hiszen ezt a hangadót az elhallgatása után a játékkal együtt kidobják, addig a hozzáférhető elemes változatba, az elemet fordítva betéve, a felhasználó könnyedén kinyírhatja a fordított polaritást nem tűrő elektronikát. Én mondjuk - amilyen figyelmetlen vagyok - 12 volttal öltem meg.

   A berajzolt (de be nem ültetett) kondenzátorok sorba vannak kötve, s amúgy a dióda utáni tápfeszültséget szűrnék. Hogy miért kell belőle kettő, azt mondjuk nem értem, mert a két elkó közepe semmihez sincs hozzákötve. Ez egészen biztos, mert ez egy egyoldalas, pláne egyrétegű panel.

   A lyukak amúgy azért vannak a panelen, mert át kellett volna rajtuk dugni a vezetékeket. Mármint innen nézve át a másik oldalra, aztán a csupasz végüket onnan vissza ide, majd úgy beforrasztani, és akkor örök élet, s még két nap, mire a vezetékek a mozgástól elszakadnak. No de mit érdekli a kínaiakat a technológiai fegyelem...