Mivel a minap megtalált riasztót már láttuk, így már csak az utastér-világítás kikapcsolását késleltető áramkör bemutatása van hátra. Meg persze a pincei paneles fiókból velük együtt kiszedett apróságok elbontása. Mindezt úgy, hogy a minap már semmi sem volt az eltehető munkalapon. Ezen a helyzeten persze nincs mit megmorogni, hiszen a szétszedés egy olyan hobbi, ami mondhatni újra és újra rendetlenség gócok kialakulásához vezet.

   Mint ahogy azt már a jelen cikk címe is sugallta, ez a valami arra való, hogy késleltesse az utastér-világítás kikapcsolását. Ez a lehetőség azt a célt szolgálja, hogy miután az autó ajtaját bezártuk, a rövidke időre továbbra is üzemelő utastér-világítás okán, egy kicsit még belássunk az autóba, hogy nem maradt-e elől valami. Erre a szolgáltatásra egyrészt azért van szükség, hogy ne kelljen a valamiért később visszajönnünk, másrészt azért, nehogy elvigye helyettünk valaki más. A világítás kikapcsolásának késleltetési idejét - a skála alapján - a potméterrel lehet beállítani.
   Manapság már lehet, hogy van ilyen az autókban, de a 80-as években annyira nem volt (legalábbis a nálunk megszokott szocialista ipar által gyártott autókban nem), hogy ezt mindenkinek magának kellett elkészítenie. Már úgy értem, hogy egy ilyen egyszerű elektronikát semmiféle boltban sem lehetett kapni.

   A panelek elbontásának nem azért álltam neki (mármint a főtéma bemutatása helyett), mintha az lett volna az egyszerűbb, vagy látványosabb haladást biztosító feladat, hanem azért, mert annyira elbambultam, hogy véletlenül bekapcsoltam a már amúgy is elől lévő pákát.

   Íme egy KU607-es Tesla teljesítménytranzisztor, amiből mindjárt 6 darab is volt a két elbontandó panelen. Amire rá van csavarozva, az egyrészt egy forrasztható kollektor kivezetés, másrészt egyben egy miniatűr hűtőborda is.

   Mikor egy-egy panel elbontása után meglátom az újabb kupacnyi alkatrészt, olyankor mindig felmerül bennem a kérdés, hogy vajon megérjük-e, hogy ezeket is szétválogatom.

   Ugyan közbeékelődött egy néhány órás szünet, de végül még aznap nekiálltam ennek az apróságnak. Mint azt már említettem volt, mivel ilyet nem lehetett kapni, így ez házi barkács. Azt gondolom talán már mondanom sem kell, hogy én magam követtem el. Szóval ez egy amolyan relikvia, ami különös módon megmaradt a barkácsolós korszakomból. Ez amúgy Zoli barátomnak készült, és persze be is lett szerelve az autójába, csak aztán egy autócserét követően visszakaptam.

   A képen látható potméter eredetileg sem a dobozban, sem a kapcsolásban nem szerepelt, mert míg utóbbi eredetileg egy fix késleltetési értékkel üzemelt, addig maga a doboz valaha egy MK-21-es kazettás magnó motorjának burkolata volt.

   Az izzós doboz (illetve egy rendrakást követően most már fiók) ugyan miért is ne a karácsonyfa mögötti sarokban lenne... Amúgy ha kitekertem volna egy izzót (mármint az égősorból), akkor az épp megfelelt volna a kísérlethez.
   Egy kicsivel később (ez persze valójában napokat jelentett) az is eszembe jutott, hogy a karácsonyfaizzós doboz a tartalék izzókkal elérhető helyen van. Ez persze így utólag már olyan mindegy...

   Amennyiben találtam volna még egy foglalatot, akkor sorba köthettem volna két 6 voltos izzót. Már úgy értem, hogy az elektronika amúgy 12 voltos. Persze akad még itthon foglalatból bőven, csak a foglalatos doboz - mivel igen hosszú időn át nem kellett belőle semmi - még évtizedekkel ezelőtt lekerült a pincébe.

   Ezeknek a fiókos tömböknek az az egy bajuk van, hogy anyagspórolás címszóval kiloptak belőlük némi műanyagot, aminek az lett a következménye, hogy ha kilóg belőlük valami, akkor betoláskor beakad, kihúzáskor pedig szintén. Most azért nem értettem, hogy mi van, mert a fiókból bár nem lógott ki felfelé semmi, és még az alatta lévőből sem, de ettől függetlenül nem lehetett betolni. Végül kiderült, hogy egy hosszú drótlábú izzó szorult be a váz és a felső fiók alja közé.

   Működési elve szerint, miután rákerül a tápfeszültség, vagyis a világításkapcsoló nyitásának hatására sorba kötődik az izzóval, rövidke időre rövidzárat mutat, majd szakadást. 12 voltról persze (most amúgy 6 voltról jár) látványosabb a hatás, illetve a kapcsolás sebessége.

   A rajzon R1-gyel jelölt ellenállás helyére került beépítésre az előbb látott, bekapcsolva tartási időt szabályzó potméter. A rajz amúgy a Rádiótechnika 1982-es évkönyvéből származik.
   Mikor az áramkör nem vezet, vagyis a C-vel jelölt kondenzátor fel van töltődve, olyankor csak az elkó szivárgási árama folyik, és még az is csak egy 15 kiloohmos ellenálláson keresztül. Magyarán szólva ez az áramkör nem fogyaszt semmit.

   Egy időben teljesen eltűntek a boltokból a TIP jelzésű tranzisztorok, csak BD betűjelzésűeket lehetett kapni, majd idővel újra megjelentek. Ez tulajdonképpen ugyanaz, mint egy mezei 2N3055-ös, csak kényelmesebb szerelni, illetve volt hozzá (úgy nagyjából) komplementer párként TIP2955-ös.