A téglaszínű fiókban található magnószalagok, meg persze a ma bemutatásra kerülő vérnyomásmérő is még a 2019-es lomtalanításkor került begyűjtésre. Mindezt úgy, hogy egyrészt megígértem magamnak, hogy olyankor (mármint akkor, mikor lomtalanítás van) nem megyek ki az utcára, másrészt gyakorlatilag nem is tudtam kimenni, mert az összes lomtalanítós napot elmosta az eső.

   Mint ahogy az az időközben a másik oldalra átkerült magnószalagokból sejthető, a tőlem már-már elvárható módon ismét a könnyebbik végüknél ragadtam meg a dolgokat. Már úgy értem, hogy a jelen cikkben bemutatott vérnyomásmérő szétszedése helyett, meghallgattam inkább a magnószalagok tartalmát. Eltennem mondjuk még nem sikerült őket, mert az alattuk található lomkupactól nem férek oda a magnószalagos dobozomhoz. Már ha erre van az a doboz egyáltalán...

   A szalagokat amúgy ezen az UHER magnón játszottam le. Miközben a zene szólt (már ha épp volt olyan felvétel, amit érdemesnek tartottam végighallgatni), valahol a háttérben (konkrétan a fürdőszobában) megtörölgettem a vérnyomásmérőt, meg persze rajta kívül még egy nagy csomó mást is.

   Na most az nem úgy volt, hogy egyszer csak idehoztam a műszert az asztalra, hanem úgy, hogy hol itt volt, hol meg ott, és mikor egyszer épp itt, akkor már csak azért is, mert épp ez volt előttem, vagyis még csak el sem kellett érte mennem, pláne fel sem kellett hozzá állnom, hogy elérjem, és egy kissé még útban is volt, gondoltam legyen, és már álltam is neki a szétszedésének.
   A beszerzése óta amúgy nem is telt el olyan sok idő, hiszen míg a lomtalanítás valamikor tavasszal volt, addig most még épp csak nyár vége van. Szóval akár még örülhetnék is neki, hogy mindössze néhány hónap alatt sikerült hozzá odaérnem, csakhogy a helyzet úgy áll, hogy az idei lomtalanítás alkalmával begyűjtött kincsek közül még véletlenül sem ez az utolsó darab!

   Na most ez nemcsak, hogy egy műszer, de még használhatónak is tűnik! Mármint megvan hozzá a képen látható mandzsettája, valamint a mosdatása előtt sem igazán nézett ki lelakottul.

   Részemről kifejezetten ötletesnek tartom, hogy előre (preset) be lehet rajta állítani, hogy mekkorára várható a legmagasabb vérnyomásom, minek hatására nem szorítja el jobban a karom a szükségesnél. Meg persze az elemekben található energiával is spórol.

   Hogy az még nem kínai, hanem japán, az kevésbé lepett meg, mint a "vagy kizárólag adapter" felirat. Ez gondolom azt akarja jelenteni, hogy csak a saját adapterét használhatjuk hozzá, ami persze a megtalálásakor nem volt mellette a fűben. (vagy csak nem hoztam el, mert dugasztápból már erős túltengésem van)

   Na ez az a felirat, ami aztán végképp összezavart. Mert ugye míg csak rá nem jöttem (ez amúgy már csak a jelen szöveg megírásakor volt), hogy az AC adapter nem azt jelenti, hogy váltóáramú a kimenete, hanem azt, hogy hálózati az adapter, addig nagyon nem értettem a dolgot. Mármint azért nem, mert ez a tápcsatlakozó odabent (mármint a dobozon belül) nem diódákban folytatódik. Akkor meg ugye mégis milyen váltóáramról van szó?

   Hogy mégis minek nekem egy ekkorka kompresszor? Gondolom festeni. Ugyan van belőle egy nagyom, de az azért igencsak túlméretes a kézi hajlakkszóró pisztolyhoz. No nem arról van szó, hogy lakkozom a hajam, hanem arról, hogy van a pincében egy mini festőpisztoly, amihez nincs kompresszor.
   Na jó, van hozzá, de nem gépi, hanem kézi. Vagy ha nem kézzel nyomkodom, hanem lábpumpával hajtom meg, akkor lábi. Hogy így is lehet használni (mármint nem az eredeti elgondolás szerint, vagyis kézzel nyomkodva a pumpáját), azt meg onnan tudom, hogy egyszer kipróbáltam egy kerékfújó lábpumpáról, máskor meg egy légkürthöz való kompresszorról.
   Na most az igaz, hogy már van a pincében egy elektromos kompresszorom, mint ahogy az is igaz, hogy az relatíve nagy, ráadásul még zajos is. Szóval (jelzem soha meg nem valósuló) távlati terveimben az szerepel, hogy ez, vagy egy ehhez hasonló kompresszor be lesz építve egy dobozba, tápegységgel, szabályzóval, kapcsolóval, csatlakozóval. Hogy ehhez meddig kéne élnem (mármint a felvázolt project elkészüléséhez), na azt még csak meg sem próbálom kiszámolni!

   Valószínűleg nem ebből a műszerből fogom kiszedni a kompresszort, mert ez ugye működik. Majd nézek egy másikat a piacon. Már úgy értem, hogy szokott ilyen lenni (mert már többször is láttam), s mikor nincs meg hozzá a mandzsetta, olyankor persze olcsón elhozható. Amúgy meg majdnem sikerült a műszert úgy összeraknom, hogy a tápcsatlakozó belül volt.

   Mivel ez a műszer eddig rajtam még mindig 100 fölötti vérnyomást mért, kénytelen leszek megejteni néhány kontrollmérést. Mármint nem most, hanem majd valamikor ebéd után, amikor mindig úgy érzem magam, mint aki a végét járja.

   Hogy itt lesz-e a helye, vagy sem, azt mondjuk még nem döntöttem el (amúgy valószínűleg nem), az azonban már egészen biztos, hogy az igen kényelmetlennek nevezhető műszerzsinórozás (mint tápellátás) helyett veszek bele a hétvégi piacon olcsó elemeket.

   Azon nagyszerű tettem elismeréséül, hogy egy újabb kacatom sorsát sikerült rendeznem, megjutalmaztam magam ezzel a két minyonnal, mely tény okán le sem tagadhatnám a korábban látott hasi zsír eredetét...