Medline SE-2000 vérnyomásmérő
(anyukám is hozzájárul a szétszedtemhez)

Bár fekete doboz, de nem egy repülőgépből jött, hanem a telekről.

Íme anyukám vérnyomásmérője.
A dobozban még ott van a kezelési utasítás.

Szent ég! Ez majdnem 10 éves, és még csak most esett szét?

Szerintem szép formája van.
A rengeteg használattól a piros gombról mára már lekopott a festék.

Fehér alapon feketét nem jó fényképezni.
Azt tapasztaltam, hogyha teszek mellé valami színeset, akkor jobb lesz a kép.

Ez is része a rendszernek, hiszen ez a befőttes gumi tartotta a doboz fedelét.

A mandzsettából jövő gumicsövet a készülék oldalába kell csatlakoztatni.

A mandzsetta ragasztása foszlik. Szerintem 10 év használat után már szabad neki.

A kompresszornak nincs baja, szépen felfújja a mandzsettát.

Mondjuk nem kell ennyire kövérre fújni.
Illetve jelen esetben de. A készüléknek az a baja, hogy leereszt a mandzsetta.
Kilyukadt, foltozni nem lehet. A lyukat sem tudtam rendesen behatárolni.
Ha víz alá nyomnám, akkor egyből kiderülne, hol lyukas, csak minek?

Íme a vérnyomásmérő alulnézetből. Akinek magas a vérnyomása, de nem
foglalkozik vele, az nem a vérnyomásmérőt fogja nézni alulról, hanem
az ibolyát, és azt sem annyira nézni fogja, mint inkább szagolni.

s

Jóféle elemek, amit a szintén rézfejű Duracell akkukról már nem tudok elmondani.
Pár nap alatt maguktól kimerülnek, el sem indul velük a kamera.
Kellett nekem jó nevű márkás holmit vennem...

Nem gondoltam volna, hogy magyar gyártmány,
mert ahhoz valahogy túl csinos a formája.

Levan plombálva, vagyis ezt még nem piszkálta senki.
Na majd most!

Egyszer érne meglepetés, hogy valami más
lenne a dobozban, mint amire számítok...

Alul a fehér pettyek a nyomógombok mögötti érintkezők.
A rézkarika forma pedig egy piezo csipogó.

Olyan érzésem van, mintha a kijelző egyik oldalát nem tartaná semmi.

És tényleg!

Balra a kompresszor, jobbra az őt meghajtó motor.

Az excenter nincs túlbonyolítva. Jobbról a vastag a picinyke motor tengelye,
amire egyszerűen rá van hegesztve egy másik tengely. Ez a másik
tengely (ami erősen kóvályog) hajtja meg a kompresszort.

Azért így érthetőbb, mint ahogy az előbb leírtam.

Kihajtottam a panelt, de nem volt alatta semmi újabb csoda.

Ez egy elektromágnes mozgatta szelep. A kompresszor felfújja
a mandzsettát, az elektronika pedig ezen szelepet vezérelve leengedi.

Jön még egy cső az elektronikára, ennek a végén van a nyomásmérő és a mikrofon.
A mikrofon füleli mikor indul meg a véráram, illetve egyben a pulzust is számlálja.

Nekem tetszik ez a mini kompresszor. Vajon elvinné a szintén mini festékszórómat?
Elteszem ezt a műszert. Ha egyszer odajutok, hogy festenem kell, majd kipróbálom.

Hirtelen ötlettől vezérelve befoltoztam a mandzsettán található lyukat.

Mondjuk kicsit hülyén nézek ki könyöktájon kiálló satuval, de ha
jól belegondolok, satu nélkül sem mutatok sokkal jobban...

Na! Már megint felidegesítettem magam!

A szívem is hogy ver...

Mekkora az esélye annak, hogy lefotózok egy LCD modult váltás közben?
Szinte nulla, tehát sikerült.

Jópofa matrica, csak nincs a dobozon adapter csatlakozó aljzat.
Aztán rájöttem hol van, bár nem egyszerű eset!
A csatlakozó a matrica alatt van.

Kezdem elfogadni a dolgot. Mármint a fogyasztói társadalmat. Vagyis még csak
meg sem próbáltam megjavítani, hanem vettem inkább helyette egy másikat.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.