Már úgy értem, hogy nem a trafós doboz a kicsi, hanem a piros öngyújtó benga. A mellétett tollhoz (és immáron átlagos méretű öngyújtóhoz) viszonyítva ez a trafó igenis, hogy nagy!
   Hogy mégis minek vettem meg, mikor van a pincében 220 / 110 voltos trafóm? Nos azért, mert ez olyan kis kompakt, ami ráadásul hiába nagy (legalábbis egy dugasztáphoz képest), bőven odafér a polcra. Hogy aztán mikor lesz rá szükségem, az mondjuk egy nagyon jó kérdés! Már úgy értem, hogy ritkán kerül elém 110 voltos elektronika. Mondjuk ha sosem fog kelleni, akkor is megérte az árát, avagy mit nekem az a 200 forint...

   Mint ahogy manapság már szinte minden, úgy ez is kínai. Az a 60 watt mint teljesítmény ugyan kevésnek tűnhet, azonban az elektronikáknak általában elég. Mármint azoknak, melyeknek nem eleve univerzális, vagyis 90-től 240 voltig bármit elfogadó, belül nem trafós, hanem kapcsolóüzemű tápegysége van.
   Na most aminek a 60 watt nem elég, annak ott van az a másik 220 / 110 voltos átalakító, amit most azért nem tudok megmutatni, merthogy nem találtam meg, pedig egészen biztos vagyok benne, hogy valaha több példányom is akadt belőle. Ez annyira így van, hogy még a melóhelyi íróasztal fiókjában is volt. Most meg egyszerűen sehol, pedig már egy csomó dobozomba és fiókomba benéztem. Volt amelyikbe fizikai valójában, meg persze olyan is akadt, amibe csak virtuálisan, vagyis a nyilvántartó táblázat átpörgetésének erejéig.
   Végül előkerült amit kerestem, mint a 1176-os szétszedtem cikk boncalanya. Arra mondjuk nem jöttem rá, hogy fizikai valójában hol van, mert a 1240-es trafókat bemutató cikkben nem láttam szerepelni. Na ezért, illetve ezért is lenne szükséges ráereszteni a pincei dobozokra egy nagyon alapos revíziót.

   Majd a szép kábeles, azonban innen sem került elő. Ez persze egy mondhatni lényegtelen momentum. Már úgy értem, hogy most, mikor épp csak egy bemutató erejéig kellett volna, nem pedig valami komoly dologra, akár éles bevetésre.

   Ahogy az már nálam mondhatni megszokott, itt kiesett két nap. No nem szétszedéskor, hanem a jelen sorok megírásakor, minek következtében sikerült kiderítenem, hogy merre rejtegetem a korábban emlegetett fázishasítós átalakítót. A pincében van egy 220 feliratú fiókban. Ha már egyszer úgyis ott jártam alapon, kihúzogattam a fiókokat, majd rácsodálkoztam a tartalmukra. Mármint arra, hogy még mindig mennyi bemutatatlan kincset rejtegetek bennük.
   Mindeközben a trafón olvasható felirat arra figyelmezteti a felhasználót, hogy ez a valami csak zárt térben használható. Magyarán szólva nem vízálló. Mindezt úgy, hogy aki tud olvasni, és persze már van olyan nagy, hogy hozzápiszkálhat az elektromos dolgokhoz, az ugye igen nagy valószínűséggel járt iskolába, ahol is tanítják az elektromosság alapjait. Ha csak annyit megjegyeznének az emberek, hogy az áram ráz, miközben a víz vezeti az áramot, ami azért valljuk be, hogy nem elektromérnöki szint, már nem lenne szükség ilyen hülye feliratokra. Illetve ennek igazándiból fordítva kellene lennie. Vagyis azt kellene ráírni valamire, hogy vízálló, nem pedig azt, hogy nem az.

   Mivel ez látványosan kiégett, nekiálltam túrni helyette egy másikat. Elmondjam, hogy ebben mi volt a meglepő? Nos az, hogy az előző képen két biztosíték látható. Amelyik nincs kiégve, az persze elektromosan bekötve sincs, vagyis az egy tartalék biztosíték. Én meg feltúrtam egy másikért az egész szobát...

   Hogy mivégre van rajta az a kihajtható akasztó, arra mondjuk - épp mint az előbb a tartalékbiztosítékra - nem jöttem rá. Topy megfejtése szerint a kihajtható láb arra szolgál, hogy a súlyos trafót egy fali konnektorba dugva, a trafó dobozának lefelé álló részét a fal síkjához képest megtámassza.

   Persze tudtam, hogy nincs benne más, csak egy viszonylag nagy méretű trafó, mégis szétszedtem. Ez amúgy nem hagyományos, hanem egy úgynevezett auto, vagy másik nevén takarék kapcsolású transzformátor, melynek az a fő jellemzője, hogy közös a primer és a szekunder tekercse.
   Ezt úgy kell érteni, hogy ennek a trafónak egyetlen 220 voltos tekercse van, 110 voltnál megcsapolással. Ebben az elrendezésben az az okosság, hogy így kb. kétszeres teljesítményre vehető igénybe a trafó (mármint azonos méret mellett), mintha teljesen különálló tekercsei lennének.

   Na most az lehet, hogy mikor ezt a képet elneveztem, akkor még tudtam, hogy mi nincs benne (mármint ez a kép címe), most azonban képtelen voltam rájönni, hogy ezzel mégis mi a francra célozhattam. Mik Lajos megfejtése szerint valószínűleg a földelés hiányára gondolhattam.

   Mérésre rendben van. Terheléssel kipróbálni mondjuk lusta voltam, no meg hirtelen nem is jutott eszembe semmi, ami holmimnak 110 voltra lenne szüksége. Ennek ellenére ráköthettem volna mondjuk az asztali lámpát, csak nem láttam a kísérletnek semmi értelmét.

   Bár kerülhetett volna arra a szobai polcra is ahol a kipofozott, vagy már eleve bevethető állagú cuccaimat tartom (amúgy ez volt a terv), de végül levittem a pincébe. Mert ugye ez amilyen ritkán kell (eddig tán még soha), szükség esetén majd inkább lemegyek érte. Már úgy értem, hogy ahelyett, hogy szükségtelenül foglalja a polcon az egyre inkább fogyó helyet.