Vannak ugye azok a tárgyak, amiket én akarok szétszedni, mégpedig még mindig rengetegen, miközben akadnak olyanok is, amiket amúgy nem, azonban ők önként jelentkeznek. Egy ilyen önként jelentkező a jelen pillanatban a konyhaablakban található hatalmas öngyújtó.

   Ami a mai napon úgy került képbe, hogy bár csukva volt éjjel az összes ajtó és ablak, pláne tavasz vége van, ennek ellenére a szobában reggelre 17,5 fokra zuhant a szekrénysorban ücsörgő hőmérő mutatta hőmérséklet. Mivel odakint még 10 fok sem volt, gondoltam begyújtok. Erre mondjuk nem annyira a hideg miatt került sor, mint inkább az utóbbi időben termelt meglehetős mennyiségű papírhulladék eltűntetése végett.
   Na ekkor, vagyis a cserépkályhába történő begyújtás közepette jelentkezett be a nagydarab öngyújtó önkéntes alapú szétszedésre, illetve hullott szét a kezemben, mindössze egyetlen kattintástól.

   Miközben a gáz a repedéseken keresztül távozik, a még folyadék halmazállapotú részéből apró buborékok törnek elő. Amúgy ezért, vagyis a kiömlő gáz büdös szaga miatt került az öngyújtó a cserépkályhától legtávolabbi, vagyis a konyhai ablakba.

   Az a fehér hó szerű valami, az kérlek oda van fagyva. Ezt szerencsére nem a zord időjárás okozta, mert annyira hideg azért nincs, hanem csak a nyomás alól felszabaduló gáz hűtötte le a környezetét.

   Mondjuk nem annyira a szépsége, mint inkább a hatalmas mérete miatt vettem meg. Már úgy értem azért, mert ebben rengeteg gáz van. Ez annyira igaz, hogy bár hármat is vettem belőle, de a cserépkályhába történő begyújtáskor még mindig az elsőt használom, ami mondjuk sárga. Ez a zöld csak azért kerülhetett képbe, mert a sárgára épp rá volt pakolva a tűzifás szekrényben egy nagy halom újságpapír.
   Hogy mikor vettem? Nos még valamikor 2009-ben (vagy előtte), merthogy ez az öngyújtó az azóta már rég bezárt Verseny utcai piacról származik. Szóval tartósnak tartós (bár most szétesett a háromból ez a zöld), s mint azt reméltem a gáz sem fogy ki belőle soha, mint mondjuk a bosszantóan sűrűn cserélendő apróbb öngyújtókból.

   A legelső képet visszanézve, azon nem látszik ennyi törés. Ez valószínűleg azért lehet, mert a kiömlő gáz által lehűtött, de belülről azért még valamennyire nyomás alatt lévő műanyag a kiindulási állapotnál is jobban szétrepedezett.

   Tilos 50 fok fölé melegíteni, egy percnél tovább üzemeltetni, valamint gyermek kezébe adni. Ennyit persze magától is tud az öngyújtóról minden értelmes ember, csak ugye a mai világban a pszichológusok már nagyon elfoglalt emberek. Mármint sok a hülye.

   Mivel ez egy szelep, az öngyújtó tölthető. Ez (mármint a töltőszelep) arra enged következtetni, hogy a gyártó szerint ez az öngyújtó képes megélni, természetesen működőképes állapotban, hogy kifogy belőle a gáz. Vagy egyszerűen csak be akarta ugratni a szeleppel a vásárlót.

   Ez az apró kapcsoló szolgál az öngyújtóba pluszként épített LED-es elemlámpa bekapcsolására. Erre azért van szükség (mármint az elemlámpára), hogy igény esetén (pláne huzatban) ne az öngyújtó lángjával akarjunk világítani.

   Ez egy megrendezett kép, melynek kapcsán azt szeretném elmesélni, hogy még valamikor jó régen, mikor egyszer anyukám gyújtott be, véletlenül bekapcsolta az öngyújtóba épített elemlámpát, s nem értvén miért nem alszik ki a fény, ijedtében a cserépkályha elé rakott hatalmas hamutartóban helyezte el.

   Amúgy ha már bejöttem a szobába, akkor megmutatom, hogy van belőle piros színű is. Mikor ezt a cikket még valamikor 2021 telén átolvastam, ez a példány akkor döglött be. Mármint egyszer csak - meglepő módon - egyik napról a másikra eltűnt belőle a gáz.

   Hogy aztán lesz-e ezekből az apróságokból valami, az egy jó kérdés! Mivel annyira aprók, hogy még ha szükségem támadna rájuk, akkor sem találnám meg őket, így valószínűleg nem.

   Itt egy kicsit megakadtam, s már majdnem elkezdtem feszegetni (amúgy persze elkezdtem), mikor kiszúrtam, hogy az öngyújtó alsó vége meglepő módon nem ragasztva van, hanem csavaros.

   Próbáltam számára találni valami nemes célt, azonban épp nem kellett semmibe. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem is fog, hanem csak azt, hogy ez majd csak jóval azután fog kiderülni, miután sikerült valahova elrámolnom, természetesen örökre előkeríthetetlenül.

   Az előbb még meg mertem volna rá esküdni, hogy a LED-ek tömege a pincében lakik egy kávésüvegben, erre fel tessék! Az persze lehet, hogy a LED-ek hollétéről alkotott korábbi elképzelésem is igaz. Amennyiben így van, össze fogom borítani az üveg tartalmát az IKEA fiókoséval, majd valami most még előrevetíthetetlen elvek alapján újraválogatom.