Mivel nálam általában úgy állnak a dolgok, hogy ha nem is minden mindennel, de rengeteg minden rengeteg minden mással összefügg, ezért mondhatni alig bosszantó, hogy mikor épp kedvem támad valamihez, vagy épp meg kell valamit valamiért csinálnom, olyankor igencsak gyakran fordul elő, hogy azért nem tudok nekiállni, mert az éppen megtenni szándékozott akármit meg kell előzze egy (esetleg zsinórban több) másik feladat elvégzése.
   A jelen helyzet például úgy néz ki, hogy az alapvető feladat az lenne, hogy beszereljem a számítógépembe a már meg is vett SSD-t, meg a barátomtól hozzá kapott dokkolót, majd az eddigi F: (vagyis a dokumentumok nevű) meghajtót megcseréljem a felszabadult C: meghajtóval. Hiába esik ki a körből a végén a régi és lassú, ezért parkoló pályára tehető F: meghajtó, ha egyszer úgy jönne ki közben a lépés, hogy egy pillanatra nincs az élő rendszerről azonnal bevethető mentésem. Vagyis kellene egy kisebb méretű SATA HDD, legalább arra a rövidke időre, míg átmentem rá a rendszert, majd az SSD-re is, majd miután összecsereberéltem a meghajtókat, visszaírom a rendszert tartaléknak a gépből kiszedett öregecske, jelenleg F: jelű meghajtóra.
   Hadra fogható SATA HDD, vagy a szekrény aljában őrizgetett DELL PC-ben van, vagy ebben a gépben. Mivel a DELL gép jó, így azt nem lenne okos dolog csak ezért szétszedni, illetve kinyírni rajta az amúgy jól működő oprendszert. Ezt a másik gépet pedig azért nem kéne elpusztítani (már ha jó), merthogy ez kicsi, ezért kényelmesen elférne a pincében az asztalon, és akkor lenne min újraszerkesztenem azt a hatalmas méretű táblázatot, melyben a már elpakolt apróságok hollétét tartom nyilván. Erre amúgy azért lenne szükség, hogy felszabadítsak néhány dobozt, amibe aztán újabb apróságokat tömhetnék. Ahhoz meg, hogy ez a gép úgy kerüljön le a pincébe, hogy használható állapotban legyen, ahhoz meg kellene a tetejére egy monitor. Ez utóbbival mondjuk már megvagyok, hiszen a minap boncolt, illetve leginkább csak kitakarított 15 colos Philips monitor már bevethető állapotban van.
   Szóval nem tudom... Ha jó a gép, akkor azt fogom sajnálni, hogy nem szedhetem ki belőle a HDD-t, hogy elhasználjam máshova, ha meg nem jó, akkor viszont azt fogom sajnálni, hogy nem ez a viszonylag kicsi gép kerül a pincében az asztalra, hanem mondjuk a már említett DELL, vagy a pincében punnyadó Compaq társa.

   Ez egy úgynevezett brand, vagyis nem névtelen, hanem márkás számítógép, ami nem kommersz alkatrészekből lett összeállítva. Ez a felhasználót általában nem érinti, csak mikor le akarja cserélni a gép valamelyik egységét, ami a fősodortól eltérő kialakítású belső felépítés okán vagy nem egyszerű, vagy egyenesen lehetetlen feladat.
   A lemezmeghajtók szerencsére a brand gépekben is szabványosak, de alaplapot, tápegységet, vagy épp ventilátort, na azt már nem nagyon fogunk beleillőt találni. Cserébe viszont míg működik - márpedig a jó nevű márka okán ezek a gépek meglehetősen sokáig szokták húzni - addig nincs velük gond.

   Az mondjuk már eleve nem egy jó ómen, ha kilóg a doboz oldalából két, amúgy eredetileg a dobozt összefogó fémfül, de egy ilyen aprócska hiba egy a fűben talált PC esetében nem adhat okot a megütközésre. Hogy jelen esetben mit jelent, hogy a fűben talált?

   Nos ezt. Egyszerűen képtelen vagyok megállni, hogy el ne meséljem a helyzet cifraságát, ami az adott időpontban abból adódott, hogy bár épp lomért mentem, csakhogy még véletlenül sem egy PC-re vadászva, hanem porszívóra. Ez jelen esetben konkrétan úgy volt, hogy a legnagyobb barkácsolások közepette, kedvenc Mausi porszívóm halálának következtében egyszer csak ottmaradtam a pincében porszívó nélkül. Mivel egy nagyon szép tavaszi nap volt, gondoltam felpattanok a bicajra, majd meglátogatom a környékünkön található összes olyan pontot, ahol rendetlen honfitársaim szemetet szoktak elhelyezni. Porszívót mondjuk egyet sem találtam (pedig amúgy láttam már kidobva belőle nem is egyet), csak ezt a PC-t.

   Miután hazahoztam, ha mást hirtelenjében nem is, de annyit azért megtettem, hogy belenéztem. Mert ugye ha mondjuk üres a doboz, akkor egyből mehetett volna a kukába.
   Ez a tippem mondjuk nem jött be, mert nagyon úgy néz ki, hogy ebben a gépben minden a működéséhez szükséges alkatrész megvan. Ami engem az összes közül leginkább érdekelt, vagyis a HDD, az vidáman mosolyog rám a tápegység alól.

   Mikor aztán néhány nap elteltével újra ide evett a fene, nekiálltam egyrészt a rendcsinálásnak (mely tevékenységben amúgy igen csekélyke sikereket értem el), másrészt a még mindig az ajtóban toporgó számítógép kipróbálásának, ami sajnos csak annyit tud, mint amennyit a képen látunk. Mármint bár világít a gépházon a power LED, a HDD aktivitását jelző társa még csak meg sem villan! A videokártya mindeközben semmiféle jelet sem ad ki magából. Vagyis nagyon úgy néz ki, hogy már csak a HDD-nek örülhetek. Már ha az amúgy legalább jó.

   A gépház belső felén látható valamilyen dátum 2006-09-22, ami mondjuk nagyon nem mostanában volt. Ez persze semmit sem jelent, mert ettől még ha amúgy jó, akkor nyugodtan használható a gép a rajta található valószínűleg még XP-vel, ha nincsenek ennél nagyobb igényeink.

   Mikor valahol itt tartottam, akkor egyszerűen képtelen voltam eldönteni, hogy miért imádkozzak. Már úgy értem, hogy egy rendben elinduló gépért, vagy egy belőle szívfájdalom nélkül kitermelhető HDD-ért.

   Ez a felépítmény úgy működik, hogy míg a balra látható ventilátor az egész házat hűti, természetesen a processzorral együtt, addig a hűtőbordán található társa inkább csak magát a processzort. Mindeközben a jobb felső sarokban az látszik, hogy az alaplapi chipset egyik tagja is kapott egy saját hűtőbordát.

   Hurrá! Kiáltottam fel, mikor megláttam a HDD méretét. Most már csak azért imádkozom, nehogy IDE buszos legyen, ami a SATA csatolófelületű CD meghajtó látványa kapcsán szerencsére meglehetősen esélytelen.

   A brand számítógépek előnye, hogy az átlagos társaikkal ellentétben jobban szerelhetők, ami általában annyit tesz, hogy minden különösebb csavarozás nélkül, egyszerűen csak nyomkodva a gépházban található feltűnő színű gombokat, az összetevők szét, illetve a házból kihúzogathatók. Most például a CD / DVD írót vettem ki a házból, a kezemet kivéve bármiféle szerszám használata nélkül.

   A számítógépben a dolgokat néhány perc semmittevés után türelmetlenül megmozgatva, a monitoron látható kép (vagyis a fekete alapon fehér nyilacska) egy ilyen szép színes ábrává tört össze. A monitor felé tartó kábelt tőben megmozgatva, valami különös zörgésre lettem figyelmes.

   Mire fel a gépnek bő időt hagyva az esetlegesen elvégzendő dolgokra, kimentem a konyhába, ahol is igencsak alaposan be zsíros kenyereztem a tegnapi sült csirke után megmaradt valószínűtlenül finom maradékból.

   Miután ráuntam az idegen képek nézegetésére, gondoltam megkeresem a hiba okát, amit aztán meg is találtam. A RAM modulokat piszkálva, azoknak épp csak a közelébe menve, azonnal szétesett a kép. Végeztem keresztpróbát az egyik, majd a másik modullal, az egyik, majd a másik foglalatba dugva őket, de mindannyiszor az jött ki, hogy ha megnyomom (akár csak óvatosan is) az alaplapot a RAM modulok környékén, akkor egyből szétesik a kép. Vagyis igen nagy valószínűséggel vagy a RAM modulok foglalata, vagy az alaplap betegedett meg. Ezek ketten sajnos nem igazán javítható alkatrészek. Mikor ezt ilyen tömören megállapítottam, már estem is neki a gépnek.

   Majd kedvenc szokásom szerint az elmosogatott alkatrészekkel megékesítettem a virágállványt. Ahogy nálam a növények ki szoktak nézni, azt kell mondjam, hogy az előbbi mondatomnak komoly valóságalapja van.

   Ekkor még úgy volt, hogy most azonnal leszaladok a kukáig a PC házával, de mint az tőlem már mondhatni megszokott, mint ahogy annyi más, úgy ezen csodás tervem is néhány napnyi csúszást szenvedett. Vagy én, merthogy kétszer is sikerült a PC házát a szekrény széléről leborítanom. Először a fogasról leakasztott kabátom akadt bele, másodszor az ingem visszahajtott ujja, mikor bedobtam a dobozba egy újabb, szintúgy a kuka felé tartó vasdarabot.