Mivel az esztergához építendő platform gépágyhoz történő odaszorításához egy hatalmas, konkrétan 12 centiméter átmérőjű kerek gombra lett volna szükségem, annak előállításához pedig magára az esztergára, ráadásul a megmunkálás iránya miatt egy olyan késtámasszal felszerelve, ami nem oldalról, hanem szemből van odatéve, más választásom nem igazán lévén, illetve azért, mert sorrendileg így volt logikus, nekiálltam legyártani a ma bemutatásra kerülő, általam egyszerűen csak szemből késtámasznak nevezett kiegészítőt. Amit ezen a képen látunk, az persze még csak az alapja.

   Mármint így, csak most épp alulról mutatom, hogy lehessen belőle látni valamit. Hogy miért van a középső rész két darabból? Nos azért, mert majd azok az apró fadarabok fogják közre, valamint egyben támasztják is meg elfordulás ellen annak a csavarnak a fejét, ami ezt az egészet oda fogja szorítani a gépágyhoz.

   Összecsavarozva ugyan még nincs, de attól még így fog kinézni. Itt szeretném megemlíteni, hogy nemcsak azért állítottam össze, hogy le tudjam fényképezni, hanem azért is, mert az utóbbi idők szerencsétlenkedéseinek hatására komoly meglepetésként ért, hogy a késtámasz megépítése kapcsán semmiféle problémába sem ütköztem. Az persze igaz, hogy ez a valami nagyon egyszerű, de attól én még ezt is simán el tudom cseszni, ha épp olyan napom van.

   Miután az összes oldaláról alaposan megnéztem, azt kellett megállapítsam, hogy nekem ennél bonyolultabb mechanikai dolgokat nem szabadna csinálnom. Már úgy értem azért, hogy ne akadjak el.
   Ha valami ennél mégis bonyolultabb? Akkor azt úgy kell megépítenem, hogy felbontom ennél nem nagyobb darabokra, amiket aztán apránként elkészítek, majd a végén összeszerelem belőle a sokkal bonyolultabb valamit. Hogy ezt miért írom? Nos azért, mert amit a forgócsúcs alá készülő platform készítése közben műveltem, (illetve művelek még most is) az már-már túlmutat a hétköznapi burleszk keretein.

   Bár a jól megfogható nagyfejű 8-as anya még véletlenül sem ehhez a projecthez készült, de mivel mikor legyártottam, akkor már eleve kettővel többet készítettem belőle, így nem fog máshonnan hiányozni. Amúgy ez a csavar fogja odaszorítani a késtámaszt a gépágyhoz.

   Az előző és ez a kép között természetesen nem az a lényegi különbség, hogy míg az előbb már helyes pozícióban voltak a fadarabok, most újra szét lettek terítve, hanem az összes alkatrész minden egyes oldalának és élének újracsiszoltsága.
   Mivel fadarabonként 6 lap van, valamint 12 él, plusz a vezető profilok kétoldali bemarása, talán ez volt az egészben a leghosszabb folyamat. De persze az is lehet, hogy csak én éreztem annak, mert már nagyon untam a csiszolást.

   Miután az anyagokat összetartó lemezcsavaroknak szükséges lyukak pontos helyének meghatározására kidolgozott összes agyament ötletemet sorjában elvetettem, egyszerűen csak egymásra raktam őket, majd elmozdulás ellen leszorítottam a felépítményt az ágyhoz a nagyfejű csavarral.
   Mikor aztán ezzel ilyen szépen megvoltam, már csak annyi volt a dolgom, hogy egyik a másik után belebökjek a lyukakba az amúgy csavarhúzóból köszörült (vagy csiszolt) nyeles pontozómmal.

   Kezdetben még úgy volt, hogy a csavarok fába történő enyhe betekerésével jelölöm be a kifúrandó lyukak helyét, csak aztán a projectet egyszerűsítendő, illetve ha már egyszer minden amúgy is ilyen szépen egyben volt, pláne összeszorítva, inkább egyszerűen csak behajtottam őket. Mivel a csavar puhafában fog, az meg ugye már a neve alapján is puha, így még csak erőlködnöm sem kellett a betekerésükkel. Arról már nem is beszélve, hogy ezen a módon sikerült elkerülnöm a csavarok hibás pozícióban történő betekerését.

   Ha már az ötletes egyszerűsítéseknél tartunk, akkor itt kívánom megemlíteni, hogy a késtámaszt a gépágyhoz rögzítő csavar fejét megtámasztó két apró fadarab helyét úgy határoztam meg, hogy egyszerűen csak rátoltam őket a lyukba helyezett csavar fejére. Mindebből persze a képen semmi sem látszik, hiszen az említett műszaki részlet az alaplap alatt van.
   A fadarabokat tartó csavaroknak fúrandó lyukak helyét - természetesen szintén az egyszerűség jegyében - a lyukakon át kissé beléjük kopácsot szegekkel jelöltem be. Itt mindenképp szükséges az előfúrás, a "H" betűt formázó anyagok ugyanis keményfából készültek, amibe csak úgy egyszerűen képtelenség lenne belehajtani egy csavart.

   Részemről nem szégyellem bevallani, hogy ez az építmény korántsem állt össze olyan könnyen, mint azt eddig írtam. Szerencsére orvosolható volt a probléma, amit a konstrukciót a gépágyhoz kötő "H" alakú lécek egyik oldalának enyhe ferdesége, illetve a bevágásaik túlillesztettsége okozott.
   Míg az előbbi probléma elhárításához le kellett őket szerelnem a helyükről, majd egyenesre (a többi oldalhoz képest 90 fokosan állóra) kellet formáznom a hibás oldalukat, addig a réseket már a konstrukciót újra összeszerelve, azokban egy durva reszelőt megtologatva bővítettem fel.

   Mivel épp semmi alkalmasnak tűnő kerek dolog sem akadt a kezembe, ezért egy a késtámasz használatát bemutató összeállítás erejéig a polírozó korongot fogtam be az esztergába. Erre az összeállításra, konkrétan a szemből késtámaszra, mint a gépágyra feltolható kiegészítőre olyankor van szükség, mikor valamit ebből az irányból szeretnék megmunkálni.
   Itt aztán újra az következett, mint ami már annyiszor, vagyis elszaladt velem a ló, mely nem különösebben szomorú tény hatására a következőnek megépítendő esztergát kiegészítő apróság valószínűleg (ha csak közbe nem jön valami más jobb ötlet) egy csiszolóállvány összeeszkábálása lesz, ami úgy nagyjából ugyanígy néz ki mint ez, mindössze annyi különbséggel, hogy annak nem egy él (amire a kést kell letámasztani), hanem egy lap (amire a csiszolandó tárgyat kell letenni) lesz a teteje.

   Addig is, míg az előbb említett valami más dolog közbejön, nekiálltam a művem lakkozásának. Kezdetben még úgy volt, hogy elemeire szedem, majd úgy lakkozom le a fadarabokat, csak aztán rájöttem, hogy ez teljesen felesleges.

   Már úgy értem azért, mert ez így egyben lelakkozva éppen ugyanolyan szép lesz, mintha apránként tettem volna meg. Így utólag visszagondolva, annyi eszem azért lehetett volna, hogy a másik három nagyfejűsített 8-as anyát is lelakkozom, de most már persze mindegy...