A kép úgy nagyjából közepén terpeszkedő lámpa már szinte mindenhol volt útban. Ez annyira így van, hogy először a szomszéd pincéjéből lett száműzve, aztán az én lomosomból, majd a bicajom körüli előtérből. Épp mint ahogy eddig sehol, úgy itt sincs jó helyen.
   Ezt úgy kell érteni, hogy már vagy ötödszörre kapom el, és vagy tizedszerre nem, mikor a kanyart bevéve belerúgok a farönkökbe. Szóval már nagyon is itt van az ideje, hogy szétszedjem, mielőtt még magától, akarom mondani a folytonos lezuhanástól szétesik.

   Csak előbb még el kell pakolnom a farakás felé vezető útból azokat a dolgokat, melyeknek nem használnának az aprításkor röpködő fadarabok. Az senkit se zavarjon össze (éppen elég az nekem, ha engem megkever), hogy a cikkeket a megjelenésük sorrendjében olvasva, ez még valamikor hetekkel ezelőtt történt.

   Ezekkel a rajzokkal az a baj, hogy az éjszaka közepén, valahol az országút szélén állva, a defektes kerék felett érzett dühünkben nem annyira értelmezhetetlenek, mint inkább láthatatlanok. Az meg ugye nem várható el szegény autóstól, hogy a két éve karácsonyra kapott lámpa oldalára már-már láthatatlanul felvázolt műszaki részletekre emlékezzen. Amúgy a bal oldali rajz a telepfedél, míg a jobb oldali a lámpabura levételét mutatja.

   Íme az izzófoglalat hátulról. Hogy ebben mi az érdekes? Nos az, hogy kezdetben azt gondoltam a felépítéséről, hogy két izzó van benne, melyek között az oldalsó kapcsolókkal válthatunk, miközben az igazság az, hogy a kétszínű burát levéve, majd fordítva visszatéve váltható a szín.

   A teleptartó fedele csak a láb kihajtása után húzható el a helyéről, ami egy nagyszerű ötlet (már ha direkt lett ilyen, és nem a véletlen műve), mert így az állásban nem tud kinyílni mondjuk az autóban történő rázkódástól, s nem szóródhatnak ki belőle az elemek.

   Most pedig sárgán. Mint az már csak a kilógó műszerzsinórokból is sejthető, természetesen nem elemről járatom, hanem a tápegységemről. Amúgy ezen kép kapcsán térnék vissza a már korábban említett teszt funkcióra, mikor is a lámpa oldalán található harmadik gomb is benyomandó, mire fel rövidre záródnak az elemek. Ebben a funkcióban az az okosság, hogy tesztelhető vele az elemek állapota. Bár az volt melléírva, hogy ezt csak 3 másodpercig tegyük, de ennyi idő szerintem bőven elég hozzá, hogy felizzon az Isostat kapcsolóban az érintkező.

   A villogó fehér fény persze marhaság. Mikor erre rájöttem, akkor nekiugrottam és megfordítottam a lámpán a burát, mely részletet az apró filmből azért vágtam ki, hogy senki se lássa, mit össze nem bénáztam a feladattal.